Lóháton más a világ
A fóti lovasterápiás központ a nyugalom szigete. Olyan, mintha egy mesebeli farmon lennénk, ahová még az autók zaja sem hallatszik be. Talán ezért is szeretnek ide járni az autista gyerekek. Számukra ez egy jóval egyszerűbb, átláthatóbb, befogadóbb világ, mint ami nap mint nap körülveszi őket. Ilyen környezetben a fejlesztés is könnyebben megy.
Gyönyörű őszi napsütésben, sárguló platánfákkal szegélyezett úton érkezünk meg a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti Lovasterápiás Központjába. Ahogy közeledünk a lovardához, minden egyre békésebbé válik. Az istállókhoz és a hatalmas legelőkhöz érve már csak a természet hangjait halljuk.
Bíró-Réti Boglárka gyógypedagógus, lovasterapeuta épp Mukit nyergeli fel, mert hamarosan érkezik Pisti, akinek egy félórás foglalkozást tart majd. A terápiás ló rendíthetetlen nyugalommal várja a tizenhárom éves autista fiút.
„Ezek az állatok mind nagyon békések, ezért tudjuk őket terápiás célra használni. Muki ráadásul jó nagydarab, széles a háta, ezért a nagyobb gyerekeket is elbírja, és tornagyakorlatokat is lehet rajta végezni” – mondja Bogi.
Itt nincs kirekesztés
Pisti ma könnyen kiszáll az autóból, de nincs ez mindig így. Sokszor valósággal ki kell könyörögni a kocsiból, mert azt mondja, nincs kedve lovagolni. Mégis, amint felül a lóra, elmúlik minden rossz érzése, és azonnal megnyugszik – meséli az édesanyja, Barbara. Pistinél három évvel ezelőtt diagnosztizálták az autizmust.
„Előtte mindenki azt mondta rá, hogy neveletlen. Mivel epilepsziás is, mindenhol elutasítják, kirekesztik, nem akarnak foglalkozni vele. Négy év alatt négy különböző iskolába járt, de sehol sem tudott igazán beilleszkedni. Azért szeretünk ide járni, mert ez az első hely, ahol tárt karokkal fogadtak minket.
Nyáron még egész napos táborba is elhozhattam Pistit, pedig korábban óvodai-iskolai kirándulásokra sem vitték el azért, mert gyógyszert szed” – mondja az anyuka.
Pisti a lóháton tényleg olyan, mint akit kicseréltek. A zárkózott fiú mosolyogni kezd, és lelkesen végzi egymás után a feladatokat. Nála főleg az egyensúlyérzéket és a mozgáskoordinációt kell fejleszteni, ezért Bogi ilyen típusú gyakorlatokat talál ki neki.
Anyukájával ámulva nézzük, milyen ügyesen térdel és hasal a lovon kapaszkodás nélkül. Nemrég még a járása is ingatag volt, és összekeverte a jobb és bal oldalt, most pedig már gond nélkül fogja meg a jobb kezével a bal bokáját, és simán beletalál a labdával a hulahopp karikába – persze, mindezt lóhátról.
A ló motivál
A lovasterápiás foglalkozások is éppolyan gyógypedagógiai fejlesztések, mint azok, amelyek teremben zajlanak, csak itt sokkal inspirálóbb a környezet a gyerekek számára.
„Az autista gyerekeket nem lehet olyan egyszerűen motiválni. Nekik általában nem mond semmit, hogy anya büszke lesz rád, vagy hogy jó jegyet fogsz kapni. A lovaglás viszont jólesik nekik. Nem kifejezetten a lóhoz kötődnek, hanem a környezet, a nem mindennapi ingerek együttesen hatnak rájuk. Ha bevinném a tornaterembe a lovat, nem hiszem, hogy ugyanígy működne” – állítja a terapeuta.
Ebben a különleges miliőben viszont új kapuk nyílnak a fejlesztésre.
„Azt a gyereket, akivel nem lehet öt percig gyurmázni az asztalnál, amint felül a lóra, fél órán keresztül le tudom kötni, mert nem szalad el, nem akar kiszállni a helyzetből. Így sokkal több feladatot el tudunk végezni, mint egy hagyományos foglalkozás alatt, ráadásul úgy, hogy észre sem veszi, hogy közben fejlesztés zajlik.”
A lovaglás az autisták amúgy fejletlen idegrendszerét is remekül stimulálja.
„Nagyon sok közöttük az önringató, a pörgős, az önbántalmazó. A lovon ülés és a lovon zajló torna viszont fejleszti az idegrendszerüket. Sokszor háttal vagy oldalt ülnek a lovon. Ilyenkor máshogy hatnak rájuk az erők, és mást is látnak maguk körül. Ezt nagyon élvezik.”
A lovakhoz könnyebb kapcsolódni
Az autistáknál elsősorban a szociális készségeket kell fejleszteni. A lovak erre is nagyon jó alanyok, hiszen az alkalmazkodást, az indulatkezelést és a kommunikációt is lehet rajtuk gyakorolni.
„Hogyha hisztizve érkezik meg valaki, addig nem ülünk fel a lóra, amíg meg nem nyugszik. Ha pedig már rajta van a lovon, és eltörik a mécses, vagy kiborul, akkor addig állunk, amíg abba nem hagyja.
Ebből megtanulja, hogy erőszakkal, kiabálással, durvasággal nem éri el a célját. A foglalkozásokon velem is, és a lóval is muszáj kommunikálniuk a gyerekeknek, ha szeretnének valamit. Óriási sikerélmény nekik, amikor az ő vezényszavukra indul el vagy áll meg a ló. Van olyan gyerek, aki még csak most kezdett beszélni, és az első szókombináció, amit kimondott, az volt, hogy »Lépés, Muki!«”
A terapeuta szerint azért könnyebb az autista gyerekeknek a lovakhoz kapcsolódniuk, mert az állatoknak nincsenek elvárásaik. Nem kell velük beszélgetni, sokszor az is elég, ha csak megsimogatják őket, vagy adnak nekik egy falat répát.
„A világ számukra kaotikus rendszerében ez egy olyan hely, ahol egyszerűbben, kiszámíthatóbban működnek a dolgok, és ez megnyugtatja őket” – mondja Bogi.
Még nincs hozzászólás