Levegőt az unokáinknak!
Magyarország is ratifikálta a klímavédelmi megállapodást, tudjuk, mitől kell megvédeni a világot. A hogyanra is vannak válaszaink.
A pesti sivatagban, szomjazva, ételhez is alig-alig hozzájutva bolyonghatnak dédunokáink? Rémkép, de lehetséges, a klímaváltozás eredményeként. De nem szükségszerűen…
Foglalkoztat-e bárkit is széles e hazában a minapi hír: a korall végveszélybe került, a klímaváltozás miatt visszafordíthatatlan folyamatok indultak be, előidézve a virágállatok pusztulását? Pápua Új-Guinea messze van tőlünk, az óceán felmelegedésének e hatását ott figyelték meg, de a Duna mentén élőknek ugyan fáj-e, hogy a glóbusz másik felén kifehéredik a korallzátony?
Egyik polgártársunknak mindenesetre aggályai vannak: az ENSZ párizsi klímakonferenciáján el is mondta egyik álmának tárgyát. Azt, hogy unokája számon kérheti:
'Vajon huszonöt évvel ezelőtt megakadályozhattátok volna mindazt, ami mára bekövetkezett? Tudtátok, hogy az üvegházhatású gázok mennyisége már 2015-ben olyan magas volt, mint az azt megelőző 800 ezer évben sohasem? Tudtátok, hogy hárommillió évvel ezelőtt a Föld történetében volt már hasonló mennyiségű szén-dioxid a légkörben, melynek a következménye lett a 3 fokkal magasabb földfelszíni hőmérséklet, illetve a 9 méterrel magasabb tengervízszint?'
A klímakonferencián szónokló köztársasági elnök, Áder János azzal is érvelt, hogy ha az emberiség nem változtat magatartásán, mind súlyosabb aszályokkal, árvizekkel, elsivatagosodással és éhínséggel kell számolnia.
Az államfő vészjelzését megalapozó mérési adatok persze semmit sem mondanak a csupán az orruk hegyéig látó embereknek. Számukra az, hogy az iparosodás óta mért globális átlaghőmérséklet jelenleg 0,86 fokkal magasabb a korábbiaknál, lefordítható úgy, hogy otthon, a kádban az egy fokkal melegebb fürdővíz nem zavar a pancsolásban.
Egyre többször alakulhatnak ki konfliktusok a világban a víz elosztása miatt, különösen Közép-Ázsiában jelentkezik ez a gond. Néhány ország már politikai fegyverként használja a víz elosztását a szomszédaival szemben.
A világ élelmiszer-termelésének harmada a szemétbe kerül, holott kétmilliárd embertársunk jóllakhatna belőle. Ez évente 1 milliárd tonna élelmiszert jelent, amelynek osztályozás, szedés közben 20%-a, szállítás közben 3%-a, konzerválás közben 2%-a, a kereskedelemben 9%-a, a háztartásokban 19%-a megy veszendőbe, miközben csupán 47%-át fogyasztjuk el.
Az utóbbi harminc év nyarai voltak a legforróbbak az elmúlt több mint két évezredben. Egy felmérés szerint 1896 és 2015 között 1,3 Celsius-fokkal emelkedett a nyarak átlagos középhőmérséklete Európában.
Az emberi tevékenység befolyása elérte a természeti hatások dimenzióját, s óriási hatása miatt egy új földtörténeti korszakot jelölünk vele. Ez az antropocén korszak.
A világ valamennyi tengerihal-populációjában kimutathatók a különféle szerves és szervetlen szennyező anyagok. Jelenleg 311 millió tonna műanyag hulladék található a vizekben, ez a mennyiség 2025-re 1124 millióra emelkedhet a tengerekben, óceánokban. Ugyanannyi lesz a vizekben a műanyag hulladék, mint amennyi a hal.
Csakhogy itt az óceánok, a levegő hőmérsékletéről van szó, illetve arról, hogy 2100-ra a visszafordíthatatlan károkat okozó plusz két fok miatt szigetek, tengerparti városok tűnhetnek el, s természeti katasztrófák, társadalmi konfliktusok következnek. Bár a klímakonferencián számos óvintézkedést fogalmaztak meg, az is igaz, hogy a tudósok, politikusok egy része szkeptikus, nem nagyon hiszi, hogy az országok az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett felajánlásokat betartják.
Számos világcég azonban bejelentette, hogy együttesen több mint 700 millió tonna szén-dioxid kibocsátását fogják elkerülni. Hasonló vállalást tett 400 nagyváros is: 2030-ig kívánják szintén 700 ezer tonnával csökkenteni a károsanyag-kibocsátást.
Fásításról adott hírt Afrika és Latin-Amerika, 127 millió hektárnyi területen tesznek rendet: a Föld tüdejét ott kívánják növelni – visszaállítani –, ahol napjainkban még a mezőgazdasági termelés növelése érdekében folyamatosan irtják az esőerdőket. Ghánából és Elefántcsontpartról származik a világ kakaótermésének több mint a fele, de éppen itt növekszik leginkább a veszély: egy tanulmány szerint 2050-re az éghajlat oly mértékben megváltozik, hogy nem lesz mit betakarítani az ültetvényekről.
Az El Niño okozta szárazság miatt pedig már csökkent Vietnam, Indonézia és Kolumbia kávétermesztése. Az Unversity of Reading kutatásain alapuló értékelésből kitűnik, hogy a teljes globális élelmiszerpiacnak számolnia kell a mind kaotikusabb állapotokkal. E brit egyetem professzora, Nick Klingaman a brazil kávéültetvényeket szinte már temeti, s kimutatta, hogy Ausztráliában a banán és a cukornád lesz egyre kevesebb, és több földrészen kell számolni a kakaó, a szója drágulásával, hiányával is.
Nemzetközi Klímaváltozási Akciónap. Az éghajlatváltozás már valóság. Ha az összes emberi eredetű kibocsátást teljesen leállítanák, a változás most már akkor is folytatódna. A tudatos energiafelhasználás, a tudatos életvitel és a környezet fokozott védelme változtatna csak hatékonyan ezen a problémán.
Magyarország is ratifikálta a klímavédelmi megállapodást, tudjuk, mitől kell megvédeni a világot. A hogyanra is vannak válaszaink. Az olasz egyetemen tanító filozófus és fizikus László Ervin professzor így indított egyik budapesti előadásában:
'Energia-nyitott és anyag-zárt rendszerben létezünk. Az energia még 10-12 milliárd évig »él« a Nap jóvoltából, de minden más, ami a bolygónkon van, véges. Ezt a rendszert tehát úgy kell használni, hogy gondoskodjunk a fenntarthatóságról. Azaz: használjuk azt, ami »bevétel«, ami pedig »tőkeként« fogható fel – itt találjuk a Földön –, azt tartsuk meg, óvjuk, hasznosítsuk újra, például mind kevesebbet használjunk fel a fosszilis energiákból.'
Még nincs hozzászólás