Leonardo feljegyzései
Életrajzírói szerint az egyik legkülöncebb reneszánsz tudós és művész, Leonardo da Vinci csaknem mindig magánál tartott néhány lapot - ma talán jegyzetfüzetnek neveznénk a nadrágja övéhez erősített, hajtogatott papirosokat -, amelyekre a vázlatok mellé személyes feliratok is kerültek.
„Az emberi találékonyság számos feltalálás szülője lehet, különböző eszközökkel törve ugyanarra a célra; de soha nem fedezhet fel szebb, gazdaságosabb és célravezetőbb módszert, mint amit a természet alkotott, mivel az Ő találmányaiból semmi nem hiányzik, mint ahogy nincs bennük semmi, ami fölösleges” – írta Leonardo valamikor 1505 körül. Elméletének megfelelően a művész egész életében nagy gonddal tanulmányozta a körülötte lévő világot, s megfigyeléseiről feljegyzéseket, rajzokat készített.
A londoni királyi gyűjteményben, a Queen’s Galleryben mintegy 600 Leonardo-rajzot őriznek, a kollekció a 17. században, II. Károly uralkodása idején került az angol udvar tulajdonába. Néhány esztendeje indítottak egy kiállítássorozatot pár válogatott darabból, idén nyáron az ötödik szériát láthatta a közönség.
Az egyik korábbi tárlaton láthatóak voltak olyan jegyzetlapok is, amelyek nem csak vázlatokat örökítettek meg, néhány személyes feljegyzés is helyet kapott rajtuk, így engedve bepillantást a reneszánsz művészet géniuszának magánéletébe. Valószínűleg utazáshoz készülődve jegyezte fel Leonardo a következő listát: „csizma, harisnya, fésű, törülköző, ingek, kés, toll, kesztyű, csomagolópapír, szén”.
A prózai felsorolás mellé egy koponyát rajzolt Leonardo, amelynek egyik felét elölről elmetszette, így láthatóvá váltak az orr és az álkapocs részletei. Erre az 500 éves rajzra Peter Abrahams orvosprofesszor – aki összehasonlította a rajzot egy koponyáról készített mai digitális felvétellel – azt mondta, hogy a reneszánsz mester munkája „anatómiailag abszolút pontos” lett.
Mint fogalmazott: „Leonardo tökéletes megfigyelő és precíz kísérletező tudós volt. Azt rajzolta meg, amit látott, s megvolt a képessége, hogy pontosan rajzolja meg.” A csodás koponyarajz után a jegyzetfüzeten folytatódnak a feljegyzések: „szemüveg tokkal, tűzgyújtó pálca, villa, rajztábla, rajzlapok, kréta, viasz, csipeszek, üvegtábla”, majd egy megjegyzés: „kell egy koponya”.
Franceso Melzinek – aki gondozója, inasa volt Leonardo da Vincinek a művész utolsó éveiben – a visszaemlékezései szerint Leonardo mintegy 24 ezer oldalnyi kéziratot hagyott hátra. Ezek a 16. században szétszóródtak a világban, és jelenleg csak alig 6 ezer oldal holléte ismert. Pár éve hallhattuk, hogy a Leicester-kódexként jegyzett és főként víztanulmányokat (örvényt, vízesést) tartalmazó 36 oldalas kéziratot Bill Gates vásárolta meg.
Ezekből a jegyzetekből ismerte meg az utókor a reneszánsz géniusz találmányait, mechanikai, matematikai, asztronómiai, fizikai, földrajzi, botanikai, kémiai és anatómiai feljegyzéseit, festészeti és szobrászati elméleti és gyakorlati megfigyeléseit, fény-árnyék teóriáját, optikai és perspektivikus felfedezéseit. Innen tudjuk, hogy az egyház szigorú tiltása ellenére rendszeresen boncolt holttesteket, így tökéletesítve anatómiai ismereteit.
Leonardo találmányaival kapcsolatban érdekes etikai kérdést feszeget Jack Dann amerikai író az Emlékek katedrálisa című művében. A regényes történet az 1482-1486 közötti évek valamelyikében (ekkor Leonardo 30-34 éves volt) játszódik, s abból az időből a mester életét illetően semmilyen dokumentáció sem maradt fenn. A regény szerint Leonardo kényszerűségből egy kalifa szolgálatába áll, aki megépíti a mester vázlatai szerint a félelmetes harci eszközöket: a sorozatlövő ágyút, a rugós katapultot, a gyújtóbombákat, a repeszgránátokat, a kaszás szekereket, és Leonardo szeme láttára öli halomra egy arab hadjáraton török ellenségeit. A könyvben Leonardo iszonyodva ismeri fel, hogy hasznos találmányai gyilkossá tették őt. A tudós találmányai sorának vidámabb fejezetét képezik azok a látványos tűzijátékok, csigák és emelőkarok segítségével mozgatott szerkezetek, amelyek egy-egy firenzei, majd milánói ünnepségen kápráztatták el hercegi pártfogóit és a városok ámuló-bámuló népét.
Leonardót különösképpen izgatta a repülés. Érdekes módon éppen a természet alkotásainak, így a madaraknak a tökéletességébe vetett hite akadályozta meg abban, hogy működő repülőt találjon fel. A madarak szárnyának utánzásával, másolásával igyekezett az ember levegőbe emelkedését is megoldani, hajlékony, mozgó szárnyakat kreált, nem jött rá a merev szárnyú repülés titkára.
Siklóernyőhöz hasonló szerkezetet viszont készített, és az ejtőernyő elméletét is felvázolta. Ez utóbbiról egy angol ejtőernyős az életét kockáztatva bizonyította be, hogy működőképes. Adrian Nicholas a da Vinci tervei alapján vászonból és farudakból készült ejtőernyővel Afrika felett egy háromezer méter magasan repülő hőlégballonból ugrott ki.
A több száz éves tervek alapján készített ernyő működött, igaz, Nicholas 600 méter magasságban levágta magáról, és egy modern ejtőernyővel landolt, nehogy agyonüsse a korabeli szerszámokkal készített faalkotmány, amelynek súlya 85 kilogramm volt.
Leonardo da Vinci egy jegyzetfüzet margójára vázolta fel a piramis formájú ernyőt 1483-ban. A szöveg szerint egy férfi egy háromszög alakú, viaszolt vég vászonból összeállított ernyővel, amely minden oldalán 7 méter hosszú, bármilyen magasból leugorhat sérülés nélkül. És igaza volt.
Még nincs hozzászólás