Légyszi, ne költözz hozzám!
Általában a nők akarnak minél közelebb lenni lelkileg és fizikailag a szeretett férfihoz, az erősebb nem viszont körömszakadtáig igyekszik őrizni a szabadságát. De mintha ez a tendencia az utóbbi időben megfordult volna. Minek is akarnánk összeköltözni, ha anélkül is remekül működik a kapcsolatunk?
Ha még nem akarunk családot, vagy épp már túl vagyunk a gyermeknevelés korszakán, és van önálló egzisztenciánk, el tudjuk tartani magunkat, van otthonunk, kocsink, a klasszikus szerepkörben működő férfira elhalványul az igény.
Manapság egyre több negyvenes-ötvenes nőtől hallom, hogy semmiképp sem akar élettársi kapcsolatot.
Ők általában már túl vannak egy házasságon, újraépítették az életüket mind anyagi, mind érzelmi szempontból, megvannak a szokásaik, a baráti körük, a kialakult napirendjük, hobbijuk, és eszük ágában sincs mindezt felborítva újra egy együtt élős kapcsolatba bonyolódni.
Sehol egy mamut!
Az együttélés túl sok kompromisszummal jár, amiről el kell tudni dönteni, felvállalja-e az ember. Már az olyan apróságnak tűnő probléma is feszültséget kelthet, hogy kinél legyen a távirányító, milyen jellegű műsorokat nézzünk közösen.
Hol és hogyan töltsük a hétvégét, kinek a családjánál legyünk az ünnepek alatt stb. Ugyanakkor tény, hogy a nőkben ma is ott dolgozik az ősi program, miszerint biztonságban akarják érezni magukat, amihez látszólag kell egy férfi.
Ám ha átgondolják, van-e alapja ennek a lelki igénynek, be kell látniuk, hogy különösebb veszély nem fenyegeti őket, nem támad rájuk a kardfogú tigris, nem lepi el a falut egy rablóbanda vagy az árvíz, és kunyhót sem kell építeni. Akkor meg mi szükség egy férfi állandó jelenlétére?
„A párom négy évvel fiatalabb nálam, mindkettőnknek felnőttek a gyerekei, mindketten elváltak vagyunk. Van szép munkánk, alkothatunk, jól keresünk, van saját baráti körünk, sok külön programunk.
De ha egymás szerelmére vágyunk, vagy össze akarunk bújni, nálam találkozunk, és eltöltünk együtt néhány órát, esetleg egy egész hétvégét.
Mindig készülök ezekre az alkalmakra, főzök, kicsinosítom magam, szépen felöltözöm, mert a legszebb arcom szeretném mutatni neki, és ő is fontosnak tartja, hogy imponáljon nekem.
Az együttlétünk mindig izgalmas, tartalmas, mert nincs időnk unatkozni. Azután ki-ki folytatja a szingli életét. Szerintem ez a boldog, hosszú kapcsolat titka.”
Margó, 46 éves
Nem lehet, hogy csak félsz?
A pszichológusok szerint, ha nemet mondunk az összeköltözésre, gyakran nem kényelemszeretetből, hanem félelemből tesszük. Félünk elköteleződni, mert olyan sok rossz emléket hordozunk.
Félünk a kiszolgáltatottságtól, az anyagi összeolvadástól, amiből már nehezebb szabadulni, de az is lehet, hogy a sok előző csalódás miatt már nincs bizalmunk az ilyen szintű intimitáshoz.
Ha valaki eleve nem akar egy fedél alatt élni a párjával, annak gyerekkorra visszavezethető okai is lehetnek. Túlságosan kontrolláló szülők, akik nem hagytak elég saját teret a gyereknek, vagy rossz, agresszív házassági minta, amit az illető nem szeretne újraélni a saját kapcsolatában.
Ezek legtöbbször nem tudatos gondolatok. A tudat alatti félelem tagadásával a tudatos szinten meggyőzhetjük magunkat, hogy számunkra sokkal boldogítóbb, kényelmesebb, szabadabb az egyedüllét, de ez sokszor önbecsapás.
„Az exférjem rettenetesen féltékeny volt, ha öt percet késtem otthonról, már hisztizett, hogy kivel voltam. Nemegyszer meg is ütött, és olyan is volt, hogy egyszerűen bezárt a lakásba. Persze az alkohol is jelen volt a mindennapjaiban, amitől még agresszívabbá vált.
Józanul mindig megígérte, hogy megváltozik, és bízni fog bennem, amit egy ideig mindig el is hittem, de négy év után már be kellett látnom, hogy ő örökre ilyen marad. Nehezen sikerült elválni, most egyedül és nyugodtan élek, és senki kedvéért nem változtatnék ezen.”
Kata, 32 éves
Ki kopog?
Hogy teljes legyen a kép, beszélnünk kell az együttélés szépségeiről is. Mert jó érzés teljesen összetartozni valakivel, gondoskodni róla, és élvezni, hogy gondoskodik rólunk. Jó esténként megbeszélni a nap történéseit egy tea mellett, jó egymás karjaiban elaludni.
Az is tény, hogy egy háztartást vezetni sokkal olcsóbb, mint kettőt, arról nem is beszélve, hogy nem mindenkinek adatik meg az önálló lakás lehetősége.
Csakhogy a szerelemnek múlnia kell, a láng kihuny, és marad egy horkoló, morcos másik, akinek szedegethetjük a szétdobált zoknijait, és már nem is látja bennünk a csinos nőt, ahogy mi sem őbenne a vonzó férfit.
Az érdeklődést úgy tarthatjuk fenn az együttélés ellenére, ha legalább külön szobában alszunk, és csak néha – alapos okkal – látogatunk át egymás ágyába.
A keleti tantra szerint két együtt élő ember addig érdekes egymás számára szexuálisan, amíg a két aura vagyis energiafelhő között megvan a „feszültség”. Ha minden éjszakát együtt töltünk, túl hamar „összemosódnak” vagyis homogénné válnak az auráink, és így elillan a szenvedélyes szexhez oly szükséges feszültség.
Ha mégis odaköltözött…
Ha romantikus vagy más okokból mégis az együttélés mellett döntöttetek, legalább fogadd meg az alábbi tanácsokat!
- Legyen saját szobád vagy egy szeparált sarkod, ami csak a tiéd, és ahová félrehúzódhatsz.
- Ne legyen közös a netes postátok, a közösségi oldalatok, a chatfiókotok, mert ártalmatlan titkok nélkül elvész a szerelem.
- Előre beszéljétek meg, ki mennyivel járul hozzá a közös élethez.
- Előre tisztázzátok, kinek mi a feladata a háztartásban. Ha elkezdesz elpakolni utána szerelemből, később már mindent te fogsz elvégezni a lakásban, ő meg csak tévézik.
- Mindkettőtöknek legyen egy napja, amikor külön programot csinálhat. Ő például sörözhet a haverokkal, te meg beülhetsz valahova a barátnőiddel csacsogni.
- Maradj mindig titokzatos és kívánatos. Az egymás előtt pisilés stb. hosszú távon inkább lohasztja a vágyat, mint építi.
- Ne váljatok a közös lakás rabjává. Csináljatok programokat, menjetek más emberek közé, kirándulni vagy színházba, netán táncolni.
- A tévé csakis a legszükségesebb esetben legyen bekapcsolva. Szóljon inkább halk zene, égjen egy szál gyertya.
- Ne feledd, a szerelme vagy és nem a pszichológusa, az anyja meg végképp nem! Ne akard megoldani az életét, ne faggasd a problémáiról, ne adj kéretlen tanácsokat, engedd, hogy férfi maradjon.
Még nincs hozzászólás