Légy te is türelmesebb anyuka!
Kihívásokkal teli napokat, heteket élünk - talán te is észrevetted magadon, hogy gyorsabban fogy el a türelmed. És legtöbbször azok hoznak ki a sodrodból, akiket legjobban szeretsz: a gyerekeid. Jó hír viszont, hogy a türelem fejleszthető, segítünk benne!
Mi, 21. századi nők olyanok vagyunk, mint a zsonglőrök, akik sok-sok apró kis feladat- és felelősséggolyót próbálnak ügyesen a levegőben tartani – és amikor már a külső szemlélő azt gondolná, nem bírunk el többel, akkor valaki még gyorsan bedob egy újabbat…
Persze, úgy tűnhet, hogy ez nekünk már meg sem kottyan, hiszen évek óta zsonglőrködünk ügyesen nemcsak a saját, hanem a párunk és a gyerekek teendőivel is. De az elmúlt év fokozottan igénybe vett mindnyájunkat, és 2021 is sok családban indul kihívásokkal, bizonytalanságokkal, vagy akár anyagi nehézségekkel. Ráadásul kint is hideg van és szürkeség, így nem is csoda, ha a többségünk úgy érzi, teljesítőképességének határára érkezett.
És ez bizony gyakrabban jár együtt azzal, hogy elveszítjük a türelmünket – hol máshol, mint otthon, a gyerekekkel szemben, akiknek a hétköznapi ténykedésére valahogy mintha sűrűbben mondanánk magunkban, hogy „na, ez most már az utolsó csepp a pohárban”.
De még mielőtt úgy éreznéd, nincs mit tenni, van egy jó hírünk: a türelem kis tudatossággal, és persze akaraterővel, elszántsággal igenis fejleszthető – fogadd meg az alábbiakat, hogy elindulhass ezen az úton.
Nyugtasd meg magad!
Milyen gyakran mondogatjuk a síró, kiabáló, hisztiző gyerkőcnek, hogy számoljon el tízig – vagy ha nem is tízig, de ameddig megnyugszik… miért ne vethetnéd be te is ezt a módszert? Ha már érzed, hogy jön az a pont, ahonnan nincs visszaút, és kiabálni kezdenél velük, akkor jöhet a nagy levegő – ez is segít, de tényleg! –, majd az egy, kettő, három…
Persze, vannak napok, vagy épp olyan percek, amikor úgy érzed, ezerig is elszámolhatnál, az sem segítene. Ilyenkor beválhat, ha egy pillanatra megállsz, gondolatban megállítod az időt, és megkérdezed magadtól: ér ez a dolog most ennyit, hogy kiabáljak miatta a gyerekekkel? Nem lehet, hogy csak én fújom fel?
Kérj időt!
Ha úgy érzed, a gyerekek csak úgy viselkednek, mint máskor, valójában neked vannak pattanásig feszülve az idegeid, akkor az első gondolatod lehet akár az is, hogy jó volna szétverni egy bokszzsákot. Ez azért nyilván nem áll rendelkezésre minden családban, de ha egy párnába belebokszolsz, az tényleg oldhatja a feszültséget.
Jobb módszer lehet viszont, ha tisztázod magadban a saját érzéseidet – feszült vagy, dühös vagy ingerült –, és ezt megpróbálod elfogadni. Akár el is mondhatod csemetéidnek, hogy „Anya most öt percig nagyon dühös, de nem akar veszekedni… egyétek meg addig a zabkását”. Ha időt kérsz, azzal nemcsak a vitát és a krokodilkönnyeket úszhatod meg, hanem azt is, hogy egy csomó időt veszítsetek emiatt, amikor már az oviban vagy az iskola előtt kellene lennetek.
A gyerekek egyébként nagyon elfogadóak, meg fogják érteni, ha csalódott, mérges vagy épp szomorú vagy. Ne feledd: mindenkinek joga van a saját érzéseihez.
Miért érzel így?
Ha ez megvan, meg lehet keresni az okát, hogy miért érzel így. Valószínűleg nem az borít ki teljesen, hogy a gyerekre háromszor szóltál rá, de még mindig nincs rajta a sapka, hanem egy másik, ennél jóval komolyabb családi vagy munkahelyi probléma nyugtalanít.
Ha megvan, mi ez, az azért jó hír, mert el tudsz kezdeni ennek a megoldásán dolgozni. És ez minél előbb sikerül, annál hamarabb leszel megint türelmes anyuka.
Próbáld őt megérteni!
A vitás helyzetekben általában jó módszer, ha megpróbálod megérteni a másikat – ennek a legegyszerűbb módja, ha a helyébe képzeled magad. Miért olvas még este kilenckor, holott már negyedszer szólsz, hogy oltsa el a lámpát? Nem biztos, hogy téged akar bosszantani. Lehet, hogy a tanító nénire vagy a padtársára szeretne jobb benyomást tenni másnap a suliban azzal, hogy nagyon ügyesen olvas. Vagy egyszerűen csak fontosabb számára, mi lesz egy izgalmas történet vége, mint az, hogy az óráján már elmúlt kilenc.
Az is segíthet, ha minden maradék türelmedet összeszedve megkéred, mondja el, miért rántotta le a vázát a polcról, vagy miért nem hajlandó felöltözni – és ahelyett, hogy a második szó után kiabálni kezdenél, tényleg meghallgatod. Ez nemcsak abban segíthet, hogy jobban megértsd őt, hanem abban is, hogy megtanítod kifejezni a gondolatait és érvelni. Nem mellékesen pedig te is lenyugszol, mire végigmondja a mondandóját.
Folytatódjon jobban a nap!
Ha már reggel úgy érzed, elveszíted a türelmed, vagy esetleg ez meg is történt – nagy kiabálással, gyereksírással –, akkor talán te is úgy látod, hogy ez a szörnyű reggel rányomja a bélyegét az egész napra. Hogy olyan lesz, mintha aznap az egész világ összeesküdött volna ellened.
Egyrészt ilyesmiről szó sincs, a világ senki ellen nem esküszik össze – sem ma, sem máskor. Másodszor a reggeli feszültséget kiválóan oldhatja, ha adsz magadnak pár percet áthangolódni. Ugrálj egy nagyot a kedvenc dalodra, vagy amíg elmész a mosdóba, meséld el magadban újra a történetet, és próbáld úgy kiszínezni, hogy az egészben legyen valami bizarr vagy vicces részlet. Ezen óhatatlanul is el fogsz mosolyodni, ami egy kicsit könnyebbé teszi majd a folytatást.
Még nincs hozzászólás