Legismeretlenebb szomszédunk: Románia
Az utóbbi hónapokban egyre többet beszélünk Romániáról, mint egy olyan országról, amellyel különböző módokon is versenyben állunk. Talán most, hogy Románia - Bulgáriával együtt - bekerült a schengeni határellenőrzési rendszerbe, és így akadály nélkül suhanunk át a határon, kedvet kapunk valóban megismerni ezt a nosztalgikusan szép és vendégszerető országot. Fontos, hogy ne higgyünk az előítéleteinknek.
Kinek lesz élmény Románia?
A románok általában nyíltabbak nálunk – persze, ha mi is érdeklődőn és tisztelettel közelítünk hozzájuk –, temperamentumosabbak, és imádják a társaságot, a közös kirándulásokat, étkezéseket, az elmélyült beszélgetéseket. Van hova menni, habzsolni az élményeket!
A Kárpátok sípályáira jégbarlangjaiba vagy Bukarest lüktető éjszakai életébe. Elmehetünk a százötven évvel ezelőtti világba, ha ellátogatunk Moldvába, de csónakázhatunk a Duna-delta madarainak milliói között. Meglátogathatjuk a dragasani borvidékét, ahol megkóstolhatjuk a sarmalét. A tengerparton kipróbálhatjuk a jetskis sárkányrepülést, a kite-ot. Egy biztos, nem fogunk unatkozni és állandóan a mobilunkon lógni.
Hogyan utazzunk?
Persze repülővel a leggyorsabb és a legkényelmesebb, másfél óra Pesttől Bukarestig. Ha vasúton megyünk, a vonat a Keleti pályaudvarról indul, és Erdély nagyvárosain keresztül robogva (Nagyvárad, Kolozsvár, Brassó) 16 óra múlva ér Bukarestbe. Autóval a leggyorsabb útvonal a Szeged–Arad–Temesvár–Nagyszeben–Pitesti. Ezen 9-10 óráig tart az út. De ha már amúgy is Erdélyben járunk, és onnan akarunk indulni, akkor Brassóból gyönyörű út kígyózik át a Kárpátokon.
Nagyon vagány vezetők megismerhetik a maguk és autójuk igazi képességeit, ha a Transzfogarasi autóúton szelik át a hegységet – ez Európa egyik legtechnikásabb és legfenségesebb útvonala, de csak a tavasz végétől járható. Királyok bakancslistájára méltó megoldás hajóval érkezni Bukarest alá, Gyurgyevóba (Giorgiu), vagy lehajózni a tenger kapujáig Tulcsáig (Tulcea). Ha van rá időd és pénzed, a hajón olyan utazásban lesz részed, amit mindenki irigyel majd tőled.
A történelmi Románia
A Partiumról és Erdélyről írtunk már ebben a rovatban, de az egykori Délvidékről, a Bánságról (Szabadka, Arad, Újvidék, Temesvár) is. Ám Románia történelmi régióiról még soha. És az iskolai történelemkönyvre visszaemlékezve, feltételezhető, hogy kevés magyar tudna féltucatnyi historikus tényt összekaparni szomszédunkról.
Havasalföldről olvashattunk pár sort, Moldváról csak egy mellékmondatot. Viszont Bukovina, Olténia, Munténia vagy Dobrudzsa csak azoknak tartalmas fogalom, akik kapcsolatban állnak Romániával. De lehet ezen segíteni, hiszen 2025-ben a mesterséges intelligencia barátunk be tud minket avatni az ország történelmébe, hangosan felolvasva azt a telefonunkról, miközben Brassó fölött, hajtűkanyarokban igyekszünk átkelni a Tömösi-hágón. (Néha az az érzetünk, hogy az előttünk haladó autó a mi kocsink tetején utazik, olyan közel, olyan meredeken fordul feljebb az út.)
Mire elérjük a Kárpátok déli oldalát, és elhaladunk Predeál síparadicsoma mellett, és elérjük a román királyok nyári rezidenciáját, a Pelesi-kastélyt Szinaján, és elérkezünk Pojánára, a nyugatiasan kiépített téli üdülőhelyre, már sokat tanulhattunk.
Bukarest. Biztosan? Nem Budapest?
Nem csak Budapestet keverik össze Bukaresttel, visszafelé is működik a dolog, miként Michael Jackson tette ezt 1992-ben, amikor „Hello Budapest”-tel köszöntötte a román főváros közönségét. Ugyanígy járt néhány rockbanda is, mint a Metallica, a Whitesnake, az Iron Maiden, Lenny Kravitz, a Morcheeba. Másrészt Jean Reno, az UEFA illetékesei és egy brit sportminiszter Budapesten, akik szintén azt hitték, hogy Bukarestben vannak.
A két városnak – neveiken túl – más hasonlatosságai is vannak. Elsősorban a francia, a párizsi hatás. A körutak és sugárutak rendszere és a könnyedebb (vagy könnyelműbb) életstílus, a bulvárérdeklődés. De Bukarest mélyebben és erősebben kapcsolódik a francia kultúrához, nem véletlenül nevezték a Balkán Párizsának.
A román elit az 1700-as évek végétől szoros kapcsolatban áll Franciaországgal. Ami pedig a statisztikát illeti, bár Magyarországra és Romániába nagyjából ugyanannyi turista érkezik, Budapestre azonban négyszer többen kíváncsiak, mint a román fővárosra. Ez azt jelenti, hogy Romániában arányosabban oszlanak el a látogatók, s ez így jó, mert Bukarest maga amúgy elég zsúfolt város (lélekszámban azonos Budapesttel, de területileg kisebb).
Hol és mit keressünk Bukarestben?
A román fővárosnak nincs olyan meghatározó folyója, mint Pestnek a Duna. Két folyójából a Bambovita inkább egy szabályozott csatornának tűnik, míg a Colentina kanyarulataiból tucatnyi kisebb-nagyobb mesterséges tavat duzzasztottak fel, amelyek a metropolisz kellemes pihenőhelyeivé váltak Bukarest nagyobb parkjaival együtt. A várossal és a román vidékkel való ismerkedést talán legmegfelelőbb az I. Mihály király parkban kezdeni, itt található a Dimitrie Gusti skanzen. (Nincs jobb alap egy nép megismerésére, mint egy skanzen.)
Magát Bukarestet nem a háborúk, mint inkább a földrengések és a 20. század második felének román diktátora, Ceausescu eszeveszett építkezései pusztították. Azért, hogy a belvárosban felépíttesse a világ második legnagyobb épületét, a Népi Palotát, a városrész műemlékeit és lakásait leromboltatta, és tízezreknek kellett elköltözniük. Most ott áll a gigantikus palota, amelynek egyetlen szépsége, hogy erkélyén mondta el Ceausescu utolsó beszédét, aztán az alatta morajló tömeg haragja elől menekülnie kellett.
Az építmény diplomatikus jellemzése Nicholas Taubmantól származik, aki az USA bukaresti nagykövete volt 2005 és 2008 között – „Ez az épület a megalománia és a diktatúra szimbóluma, de ugyanakkor a román nép kitartásának és munkájának bizonyítéka is.” (A palota látogatható, ám érdemes időpontot foglalni.)
Bukarest franciás eleganciájára azért találunk még bizonyítékot a Calea Victoriei sugárút és az Universitatii tér környékén. A Lipscani negyed egykor a gazdag kereskedők lakóhelye volt, itt ma éjjel-nappal pezseg az élet, az éttermek és kávéházak sora mind tömve. A negyed világszerte ismert éjjeli ’tetőbulijairól’, ahol a szende visszafogottság nem éppen jellemző. Kellemes sétahely még az interbellikus villák, azaz a két világháború között épült palotácskák és bérházak negyede, hogy valamit lássunk Bukarest előző fénykorából.
Moldva vagy Moldova, Románia vagy mi a csoda?
Moldva, a Kápátok déli része alatti Havasalfölddel együtt a mai Románia őse. A középkorban önálló fejedelemség volt, ám túl kicsi ahhoz, hogy függetlenségét mindig megőrizhesse, és a történelem viharai ma is tépázzák. A terület földrajzilag a Kárpátoktól a Dnyeszter folyóig tart, ám a nagyjából a közepén, az északról délre folyó Prut kettéválasztja. Nyugati partja ma is Románia része, míg a szintén döntően román lakosságú keleti part (amit Besszarábiának is hívnak), önálló állam, a Moldovai Köztársaság. (Ennek okai egy könyvet is megtöltenének.)
A romániai rész, hogy diplomatikusan fogalmazzunk, „fejlettségbeli kihívásokkal küzd”. Mindennek a jó oldala, hogy Moldva nagy része érintetlenül falusias, mezőgazdasági jellegű. Moldvában friss a levegő, de ólomsúlyú az idő. Legfőbb látnivalói az olyan kolostorok, mint a Voronet-, a Sucevita-, a Moldovita vagy a Putna-kolostor. Tavasszal, húsvét idején a legszebbek, amikor a helyieken kívül zarándokok ezrei érkeznek ide.
Az éjszakai szertartások hangulata és illata mindenkibe beleivódik, soha nem felejthető. Itt kell megjegyeznünk, hogy a román nép Európa egyik, ha nem éppen a legvallásosabb népe, amit minden körülmény között illik tiszteletben tartanunk.
Véres csend
Amilyen békés, szelíden álmoskás ma a moldvai táj, olyan gyilkos indulatokkal teli a történelme. Túl sok erős hatalom találkozott és küzdött meg egymással itt, és a szántókkal-legelőkkel ritkított, fenyvesekkel borított dombok mögött ma is hadseregek lapulnak.
Moldva kedves kisvárosai (Bákó, Szucsáva, Jászvásár) közül az utóbbiban volt a II. világháború egyik legborzalmasabb pogromja, amikor a felheccelt tömeg több mint tízezer zsidót ölt meg az utcákon és a házakban.
A tokhal és a fekete gólya királysága
A Duna-delta vidéke egyre felkapottabb, ami jó és rossz hír is egyszerre. Egyrészt a sok látogató rengeteg pénzt hoz és költ el a deltában, másrészt nehéz megtartani a zavartalan csendet. Ökoturizmus – így hívják azt a jelenséget, amikor a világ minden tájáról érkezett turista, dacolva a szúnyoginvázióval és az emelkedő ladikárakkal, be akarja járni a folyó és tenger találkozásának nádrengetegét.
300 madárfaj lakik vagy vonul át erre. Akinek ügyes a vezetője, szinte beleláthat a tőkésrécék, szürkegémek, nagy kárókatonák és seregélyek fészkeibe. A szerencsésebbek akár rózsás gödénnyel vagy feketególyával is találkozhatnak.
A delta kis szigetein lipován (XVII. századi orosz migránsok, az óhitű raszkolnyikok) halászfalvak, ártéri erőkben legelésző vadlovak, dűnék és természetes strandok hitetik el velünk, hogy vannak még paradicsomi helyek Európában. Este aztán egy tulcsai vagy szulinai Duna-parti étteremben eldöntheted, grillezett tokhalat vagy hagymás, paradicsomos szószban főtt pontyot, esetleg sóban sült kacsát vacsoráznál-e.
Szakszervezeti üdülőből kaszinó és night club
Dobrudzsa a Delta és a Fekete-tenger közötti partszakasz és annak mögöttes területe. Évezredek óta forgalmas hely, megfordultak itt a görögök, rómaiak, dákok, bolgárok, a népvándorlás törzsei, a genovaiak, törökök, oroszok, németek, manapság amerikai hajók várakoznak komoran Konstanca kikötőjében.
Románia és Bulgária egyaránt küzdött e földdarabért, és ezért sokan még ma is neheztelnek egymásra. 1906-ban Mamaiában már modern üdülők épültek, de a nagy turisztikai robbanás az 1960-as és ’70-es években történt. Új üdülővárosok emelkedtek: Eforie Nord és Eforie Sud, Costinesti, Neptun, Jupiter, Venus és Saturn. Persze, a mai embereket a román Riviéra érdekli.
Hogyan fest manapság az oly divatos tengerpart, kik látogatják nyáron az egykori szakszervezeti üdülőket, valutacsalogató szállodákat? Nos, a ’80-as évek nyomora, majd a rendszerváltozás zűrzavara után az elmaradt fejlesztések alaposan megkoptatták a csillogó szállodasorokat, amelyek a legutóbbi években kaptak új erőre. Konstanca és Mamaia megmaradt a luxus számára, Costinesti a fiatalok bulihelye, Eforie Nord a belföldi turisták kedvence, a Neptun és a Saturna a családoké.
A legrégebbi román földek központi része, a Havasalföld két régióra osztható. A nyugati rész Oltenia, határos az egykor Magyarországhoz tartozó, de osztrák katonai igazgatású Bánáttal. A nyugati kultúra át-átcsapott a határon, és az a ritka dolog történt, hogy reneszánsz és barokk jegyek jelentek meg a román ortodox templomokon.
Ez a Brancoveanu-stílus formálta az UNESCO világörökségbe tartozó Herezu-kolostort, amely a régió legértékesebb műemléke. Frissítően szokatlan látvány, ahogy a monumentális barokk freskókon feltűnnek az ikonok elemei. A kolostor környezetében minden a helyi fazekasságról szól. Hős volna az, aki nem visz haza tucatnyi tányért, kancsót, vázát, köcsögöt. De ilyen rettenthetetlen, fukar turista nincs. Itt még a Hotel Simfonia is egy óriási kancsó.
Az ájtatosság és a vásár után irány a Dragasani-borvidék. Dragasani városában a legmodernebb borászatok működnek, persze kóstolási lehetőségekkel és a pincék előtti étkezőkből gyönyörű kilátással a tájra. Stefanestiben és Orlestiben a hagyományos borászkodás folytatódik, míg Madulariba a helyi kézműves borok miatt érdemes elutazni.
Román ételek és italok
A nemzetközi fajtákon túl a borvidéken megkóstolhatjuk a Feteasca Neagrat, Románia kedvenc vörösborát. A Tamaioasa Romaneasca aromás fehérbor, mézes és virágos jegyekkel, ez a régió egyik specialitása. A Negru de Dragasani egy ritkább, helyi vörösborszőlőből készült intenzív és testes ital. A Cramposie Selectionata Cramposie selectionata itteni, őshonos szőlőfajta, egy könnyed, gyümölcsös fehérbor alapja.
Az ételek közül a Zacusca egy zöldségkrém, amely padlizsánból, paprikából és paradicsomból készül. Kenyérre kenve fogyasztják, főleg reggelire vagy előételként. A Ciorba de burta savanykás leves, melyet pacalból főznek tejföllel, ecettel és fokhagymával. A savanykás íz a borsikától vagy ecettől származik, néha csípős paprikát is adnak hozzá.
A Sarmale káposztalevélbe vagy szőlőlevélbe töltött darált hús (általában sertés) és rizs keveréke, amit lassan főznek savanyú káposztalében. Bár hasonló étel megtalálható Törökországban és a Balkánon (pl. a Dolma), a román változat savanyú káposztát használ, ami egyedivé teszi.
A Mamaliga kukoricadara-étel, a balkáni és olasz (polenta) konyhában is ismert, de a románok gyakran sajttal és tejföllel fogyasztják. Húsos vagy halas ételek mellé is kínálják. A Mici (Mititei) fűszeres darált húsból (marha, sertés vagy bárány) készült kis kolbászka, amelyet grillen sütnek. Hasonlít a szerb Cevapcicire, de a fűszerezése (fokhagyma, szódabikarbóna) és a formája eltér. Mustárral és kenyérrel tálalják, gyakran sör mellé.
Egy ősi nép fiatal országa
Munténia a déli országrész közepe, ahol Bukarest is található. A Duna-parti síkság lassan emelkedik fel a Kárpátok lábaihoz. Gazdag vidék, amely megőrizte népi hagyományait, folklórját. A táj megannyi római emléket is rejt, ahogyan a későbbi havasalföldi fejedelemség fontos városai is itt találhatók.
A román földek egyesülése csak 1856–59-ben kezdődhetett meg, a kezdeti perszonáluniót követve, Moldvával egyesülve, 1862-ben jött létre a tulajdonképpeni Románia, amely azonban csak 1877-ben vált teljesen függetlenné az Oszmán Birodalomtól. Az ország neve, amelyet román nyelven először csak 1838-ban írtak le, a Római Birodalom örökségére utal, amely az ország önazonosságának egyik oszlopa.
A másik oszlop a dák eredet, amely ugyan vita tárgya a tudományos körökben, de a legújabb genetikai kutatások megerősítették, hogy a románok 20%-ának ereiben valóban dák vér folyik. És ez a vér bőven ömlött a függetlenség biztosításáért folytatott háborúkban.
Akárcsak a kor többi friss államának, Olaszországnak (1861), Németországnak (1870), Romániának is keményen meg kellett küzdenie a fennmaradásért. Az Európai Unió létrejötte reményt ad arra, hogy legalább a tagországok közötti vitákat békésen lehessen megoldani, mert a háború nem megoldás. Ha valaki ezt 2025-ben elfelejtené, hajóval alig kell csak eltávolodnia a román partokról, láthatóvá válnak az ostromlott Odessza és a Krím kesernyés ízű füstoszlopai.
Még nincs hozzászólás