Lányok vagy fiúk?

2014. február 19. | Írta: Szabados Judit

Mit árulnak el rólunk a sejtjeink és szöveteink? Egyáltalán hogyan válunk fiúvá vagy lánnyá? Mikor dől el mindez? A kromoszómák, az elsődleges nemi jelleg vagy a tudat határozza meg, mivé válunk, minek érezzük magunkat?

Az ember önmagában, s minden egyede valódi rejtély. Nem csak gondolatai szövevényes hálójába tudunk belebonyolódni, de olykor már abba az egyszerűnek tűnő kérdésbe is, vajon férfival vagy nővel állunk szemben. Ilyenkor – lehetőleg nem túl feltűnően és zavartan – az úgynevezett másodlagos nemi jellegeket kutatjuk: arcvonásait fürkésszük, hanghordozását, szőrzetét, alkatát, s ezek alapján ítélünk. Férfias alkatú nőket és nőies vonású férfiakat a magunk jól körülhatároltnak hitt skatulyáiba próbáljuk betuszkolni. Aztán elgondolkozunk, vajon mi rejtőzhet a háttérben? Néha még az orvos is elbizonytalanodik, mert az élet furcsa csodákat – vagy inkább szörnyű sorstragédiákat – generálhat.

„Alapvetően a megtermékenyülés pillanatában dől el, fiú- vagy lánygyermek születik, de a pubertáskorig ez egy rendkívül sérülékeny folyamat – mondja dr. Fulcz Ágnes endokrinológus. – A 46 kromoszómánk párba rendeződik, és a huszonharmadik pár határozza meg a nemet. A petesejt X-kromoszómáját X- (női) vagy Y- (férfi) kromoszómát hordozó spermium termékenyíti meg.”

Ilyenkor azonban korántsem tekinthető még lejátszottnak a helyzet. A következő hat hétben ugyanis a magzat ugyanúgy fejlődik, akár XX- akár XY-kromoszómát hordoz. A hetedik hét tájékán dől el, fiú vagy lány születik.

„Ekkor kezd kialakulni az Y-kromoszómát hordozóknál a here, mely rögtön elkezd tesztoszteront, vagyis férfi nemi hormont termelni. Megjelennek a férfira jellemző külső és belső nemi szervek. Ha ez a folyamat nem megy végbe, akár XY-, akár XX-kromoszómát hordoz a magzat, a fejlődés női irányt vesz, és a 12. hét után a petefészek kezd formát ölteni”– mondja a doktornő.

Azt hinnénk, a születés pillanatában már egyértelmű a gyermek neme, hisz a saját szemünkkel is láthatjuk, a csecsemő milyen nemi szervvel rendelkezik. Olykor azonban előfordul, hogy a lánynak nevelt és nőként élő, kívülről nőnek látszó, és nőként nemi életet is élő lány genetikailag férfi. Az élsport világában például nem ritka, hogy női sportolókról egy-egy genetikai vizsgálat során derül ki, hogy kromoszómáik szerint férfiak. Ez a genetikai képlet maszkulin vonásokban, mély hangban és férfias termetben nyilvánul meg.

Előfordul az is, hogy az XY-kromoszómával rendelkező lányok manöken alkatú és feltűnő szépségű teremtések, akik egészen fiatal koruktól fogva sok elismerést, külső megerősítést kapnak nőiességüket illetően. Külsőre ugyanis lányok, a javából.

„Szexuális életükben sincs zavar – magyarázza a doktornő – csak azért fordulnak esetleg orvoshoz, mert nem menstruálnak. Érthetően nagy trauma számukra, amikor a vizsgálatok során kiderül genetikai értelemben vett férfiasságuk és fogamzóképtelenségük. A nemi zavarokat egyébként nem csak a kromoszóma-rendellenességek, de a magzatot érő hormonális hatások is okozhatják, amelyek akár külsők is lehetnek, például ha az anya különféle tesztoszteront tartalmazó készítményeket szed terhessége alatt.”

A férfivá vagy nővé válás összességében tehát rendkívül törékeny folyamat, melyet az elsőleges (születéskor jelen levő), másodlagos (később kialakuló) és harmadlagos (pszichés, viselkedésbeli) nemi jellegek együttesen határoznak meg. Bármelyik sérülése esetén kialakulhatnak olyan folyamatok, amelyek úgynevezett interszexualitáshoz vagy transzszexualitáshoz (saját nemének elfogadási képtelenségéhez) vezetnek.

Ezek a rendellenességek azonban igen ritkák, kár lenne az endokrinológus vagy a genetikus szemével fürkésznünk egymást – vagy magunkat – férfias vagy épp nőies jegyek után kutatva. Koránt sincsenek olyan éles kontrasztok közöttünk, akár a sejteket és szöveteket, akár a viselkedést, társadalmi szerepeket és az érzelmek megélését vesszük górcső alá. Mindannyiunkban lakozik egy kis férfiasság – vagy nőiesség is – még ha kromoszómáink és hormonszintünk egyértelműen azt igazolja, aminek látszunk. És ettől a kettősségtől vagyunk egészek.