Klíma és mentalitás
Itt milyen mogorva mindenki, nézd az arcokat! - kaptam el egy fiatal olasz pár beszélgetését a metrón néhány hete. A magyarokról sokszor mondják, hogy nem mosolyognak és folyton csak panaszkodnak. Persze, vannak, akik nem így gondolják; az mindenesetre biztos, hogy a délieknél kevésbé szívesen állunk szóba csak úgy az idegenekkel.
„A meleg országok lakói gyávák, mint az öregemberek, míg az északiak bátrak, mint a fiatal férfiak” – fogalmazott Montesquieu, a francia filozófus kissé sarkosan a 18. század derekán. A felvilágosodás korabeli gondolkodó szerint az egyes népekre az éghajlat nagyobb hatást gyakorol, mint azt elsőre gondolnánk. A hideg éghajlaton nevelkedők szerinte testileg és lelkileg is edzettebbek, míg a meleg égövön élők ellustulnak.
Montesquieu ezeket a fizikai hatásokat belső tulajdonságokkal kötötte össze: elképzelése szerint, amíg északon bátrak, őszinték, erkölcsösek az emberek, addig a déliek inkább ravaszak, tunyák, ám érzelmesebbek, érzékenyebbek és vidámabbak az északiaknál. A filozófus elméletét A törvények szellemében című művében fejtette ki.
A néhány századdal ezelőtt megfogalmazott gondolatok a mai napig élnek sztereotípiák formájában, s az európai népek közötti különbségek a görög válság kapcsán manapság még inkább felerősödtek. Sokan most is úgy gondolják, hogy a skandináv és a germán népek szorgalmasak, míg a déli spanyolok, portugálok, olaszok vagy görögök nem azok, ám jóval vidámabbak a közép-európaiaknál is.
Utóbbinak egyébként ellentmond az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) felmérése, mely azt kutatta, mennyire elégedettek az egyes országok lakói az életükkel. A legtöbbre ugyanis a skandináv országok lakosai értékelték a boldogság-érzetüket; 2013-ban a 10-es skálán 8 fölötti eredménnyel a dánok vezették a listát. Ezzel szemben a görögök, az olaszok vagy a spanyolok a magyarokhoz hasonlóan csak 6 pontot adtak maguknak. Mindez nyilván jobban összefügg a gazdasági jóléttel, mint a személyes optimizmussal.
Ugyanakkor érdekes számba venni azt is, hogy az éghajlat Európában nem mindig volt a maihoz hasonló. A Római Birodalom hőskorában Itáliát például még sűrű erdők borították, és Julius Caesar idejéig ismeretlen volt a citrom, a narancs vagy a füge. „A Tarquinius (i. e. 6 század) korabeli rómainak okvetlenül más külseje és viselkedése volt, mint a mai olasznak, ki meglehetősen kiélt, erdőtlen és vegetációilag megváltozott Itáliában lakik” – fogalmazott Dr. Czirbusz Géza, a geográfia egyetemi tanára 1915-ben.
Kérdés, mennyire hasonlíthatunk mi, magyarok az őseinkre. Mára bizonyított, hogy Európában a „kis jégkorszakot” megelőzően, a 9. és a 12. század között a levegő 3-4 Celsius-fokkal magasabb volt, mint manapság.
Eszerint az ősmagyarok is a mainál jóval enyhébb éghajlaton kalandozhattak, ami a természetükre is hatással lehetett. „A magyaroknál vidámabb embereket aligha láttam valaha... ételt és italt bőven adtak, életemben ilyen jót nem ettem...” – írta Ekkehard, Sankt Gallen-i szerzetes 926-ban, ami sok mindent elmond őseink mentalitásáról.
Nem tudjuk bizonyítani, hogy az életmód, a gazdasági helyzet, a politikai rendszer vagy az éghajlat befolyásolja az egyes népek természetét, a „klímaelméletekben” talán mégis lehet valamennyi igazság. Hiszen már magunkon is érzékelhetjük, hogy napsütéses időben sokkal jobb színben látjuk a világot, mint a borús, esős ég alatt.
Még nincs hozzászólás