A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Kívánsz még?

Mindig minden kapcsolatában eljött egy hajnal, amikor ő ébredt előbb, és a félhomályban felkönyökölve hosszan bámulta a másikat, a lányt, a nőt, aki magányosan, védtelenül szuszogott mellette az ágyban, aki kezével már nem kereste őt álmában – álmában talán egy másik férfi kezét szorongatta, és kétségbeesetten azt suttogta neki: „Szeress!”

Fotó: Shutterstock.com

Nézte a lány, a nő combját, amely kilógott a takaró alól, és nem volt ereje odanyúlni, mint régen, hogy óvón betakargassa. Nézte a testet, melyet már nem kívánt.

Melyet a vége felé – mielőtt még a lány, a nő elkezdte volna elutasítani az évezredes, olcsó indokkal: fáj a feje – olykor úgy ölelt, hogy közben másokét képzelte a helyébe. Utcán látott, névtelen testeket.

Mit keresnek még mindig egymás mellett? Nem találták a szavakat a kudarcukra, más szavakat vágtak egymás fejéhez, nem a megfelelőket, és ő végül továbbállt, még fájt egy ideig, aztán, mint minden fájdalom, ez is tompulni kezdett, és újra a szerelmet kereste, még fiatal volt, és úgy hitte, annyi minden vár rá.

Aztán megint eljött az a hajnal. Újra és újra. Az egyik ilyen alkalommal egy nagyon művelt lány aludt mellette, aki egy ízben Don Juanról és Casanováról beszélt neki.

A legtöbb embernek az jut róluk eszébe, mondta, hogy hány és hány nővel hányszor, pedig a lényeg nem itt van: Don Juan és Casanova nemcsak a test, hanem a szerelem nyelvét beszéli, úgy, mint kevesen, a testiség csak a hódítás része, utolsó fejezete, hódítanak, és azt akarják, hogy a másik is meghódítsa őket, hogy a szerelem nyelvén eljussanak vele ahhoz a mélységes titokhoz, ami talán az élet értelme, a lét magja, ahol elfogynak a szavak, és már csak a test képes beszélni.

A bűnük, hogy nem tudnak lehorgonyozni, otthagyják a nőket a boldogsággal, hogy megadatott ez nekik, és a fájdalommal, hogy soha többé nem élik át senkivel.

Nem volt elég érett ehhez a lányhoz. Talán egyikhez sem.

Már majdnem ötven volt, néha úgy érezte, lezárult a szerelmi élete, amikor újra kapcsolatba került valakivel, akivel fiatalon erős, kölcsönös vonzódást éreztek, de mert más országban éltek, túlzott józanságukban lehetetlennek érezték a közös jövőt, és így a jelent is.

Most még messzebb éltek egymástól.

Másfél éven át csak skype-on tudtak beszélni, ez viszont arra kényszerítette őket, hogy úgy tárulkozzanak fel egymásnak, mint még senkinek. Már mindketten tudtak őszintén beszélni magukról, megvoltak hozzá a szavaik, a tapasztalataik.

Most döbbentek rá igazán a szavak fontosságára, erejére. És amikor végre találkoztak, úgy érezték, nem szeretkeznek, mint másokkal korábban, hanem a szó valódi értelmében szerelmeskednek. És tudták, képesek lesznek ezt megőrizni.

Mert a szavak segíteni fognak mindenben. És amikor eljön a hajnal, ő, a férfi mosolyogni fog: mosolyogva csókolja meg és takargatja be a nő combját.

Címkék: szerelem, szex, párkapcsolat, vágy

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!