Kitörni a szürkeségből
A mindennapokba, amikor látszólag semmi nem változik, könnyű belefásulni. Ilyenkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy már azt sem tudjuk, mit szeretnénk, valahogy semminek sem tudunk igazán örülni. Vajon hogyan lehet kikerülni ebből a spirálból?
AZ INTERNETEN szinte óránként érkezik egy motiválónak szánt idézet arról, hogy minden csak rajtunk múlik, semmi sem lehetetlen. Ha viszont a valóságban nem érkeznek az eredmények, vagy egyszerűen csak hónapok, évek óta ugyanazokat a köröket futjuk anélkül, hogy valami érdemben változna, könnyen belekerülhetünk egyfajta lemondó, motiválatlan lelkiállapotba. Mit tehetünk, hogy ezt elkerüljük?
Mérjük fel a valóságot!
Amíg nem tudjuk, hol szorít az a bizonyos cipő, addig az sem lesz világos, milyen cél felé induljunk el. Vagyis érdemes nagyon őszintén feltérképezni a valóságunkat, és megfogalmazni, hol szeretnénk változást elérni. Van-e olyan terület, amelyikre aránytalanul sok időt, energiát fordítunk, a többi rovására – vagy éppen túlságosan igyekszünk másoknak megfelelni, miközben magunkra már nem marad energiánk?
Menjünk arra, amerre a szívünk visz!
Amikor nagyon monotonnak érezzük az életünk folyását, egyáltalán nem mellékes szempont az sem, amit a szívünk súg. Ha például állásváltoztatáson törjük a fejünket, gondolkodjunk el azon, mi az a munka, amit szívvel-lélekkel tudnánk végezni, még akkor is, ha a fizetés vagy a megközelítés terén kompromisszumot kellene kötnünk.
Érdemes azt is őszintén megnézni, vajon tényleg a mi célunk-e az, amit célul tűztünk ki, vagy egyszerűen elfogadtuk, hogy ebben az élethelyzetben erre 'illene' vágynunk.
Ünnepeljük meg, amit elértünk!
Ha folyton elégedetlenek vagyunk azzal, amit elértünk, nehéz megőrizni a lelkesedést. Bátran veregessük vállon és jutalmazzuk meg magunkat, ha megtettünk egy világos lépést, és egy szakasszal közelebb kerültünk a céljainkhoz.
Ugyanakkor legyünk realisták: az, hogy eldöntöttünk valamit, és teszünk is érte, nem garantálja a folyamatos sikert. Számoljunk vele, hogy az út része az időnkénti kudarc, a visszaesés, a nehéz napok, sőt, az is, hogy időnként egy hajszál választ el attól, hogy feladjuk az egészet.
Figyeljünk oda arra, ami feldob!
Van, akit a pörgős zene motivál, mást inkább egy jó könyv vagy film, esetleg egy inspiráló sikertörténet. Ha úgy érezzük, semmi sem tud kizökkenteni a fásultságunkból, akkor lepjük meg magunkat. Sétáljunk el a városnak egy olyan részére, ahol régen jártunk, igyunk meg egy kávét egy olyan presszóban, ahol még soha nem voltunk, vagy próbáljunk ki egy új mozgásformát!
Rangsoroljunk!
A listák általában végtelen hosszúságúra nyúlnak, ezért érdemes a sürgősségük és a fontosságuk szerint rangsorolni a feladatokat. Természetesen a sürgőseké és a fontosaké az elsőbbség, majd jöhetnek a fontos, de kevésbé sürgős, illetve a sürgős, de nem annyira fontos feladatok.
A se nem sürgős, se nem fontos dolgok elvégzésére viszont másokat is megkérhetünk. A magunkra szánt időt pedig legalább olyan fontos dologként tervezzük be a napirendünkbe, mint egy értekezletet.
Tartsunk szünetet!
Akármilyen lendületesen is tartunk a céljaink felé, a pihenésről ne feledkezzünk meg. Ne csak akkor álljunk le a feladatokkal, amikor már megcsömörlöttünk az egésztől, mert az a kiégés előszobája – tervezzük és tartsuk is be a rendszeres pihenőket, mikor egy kicsit eltávolodunk a mókuskeréktől!
Tartsuk magunkat fitten!
Ha fizikailag nem vagyunk a topon, akkor lelkileg is nehéz lesz csúcsformába kerülnünk. Vagyis az egészséges étkezés, a rendszeres mozgás és a megfelelő mennyiségű pihenés nemcsak a vonalaink miatt fontos, hanem a mindennapi motiváció fenntartásában is szerepet játszik. Fáradtan nehéz lelkesedni.
Szoktassuk vissza magunkat az örömre!
Amikor elveszítjük a lelkesedést, még azoknak a dolgoknak sem tudunk örülni, amelyeknek valójában lehetne. Ilyenkor érdemes tudatosan visszaszoktatni magunkat az örömre, megkeresni minden napban azt, amit jónak találunk. Bár az élet apró örömeinek tudatos élvezete adhat annyi energiát, amennyi kimozdít a gödörből, ne használjuk ezeket hamis önigazolásra.
Ha valamilyen fontos dolog hiányzik az életünkből, akkor a finom kávé és a szép virág az asztalon nem oldja meg az alapproblémát. Élvezzük ezeket bátran, de dolgozzunk azon is, ami nem jó, hogy később egyre ritkábban kelljen rosszul éreznünk miatta magunkat!
(a szerző életvezetési tanácsadó)
Még nincs hozzászólás