Kitaposott ösvényen
Puskás Peti és öccse, Puskás Ádám Dániel zavarba ejtően hasonlítanak egymásra, pedig kilenc év van köztük - gyerekkorban ez még rengetegnek tűnt, de így, felnőttként, úgy látszik, már nem számít. Daninak egyébként is éppen eléggé fel van vágva a nyelve, úgyhogy higgyék el nekem, aki a két testvérrel egyszerre próbáltam beszélgetni: egyáltalán nem az idősebbik a főnök!
„Most együtt dolgozunk, mi vagyunk a The Biebers – meséli Dani –, és én nagyon bízom benne, hogy az elkövetkező húsz-harminc évben ez így lesz. Nagyon jól tudunk együttműködni, de persze voltak nagy disznóságok, amiket elkövetett ellenem. Mármint kisgyerekkorunkban.
Annyira emlékszem, amikor egyszer karácsonykor egy hatalmas dobozt kaptam Petitől, úgy megörültem neki! Egy fogpiszkáló és egy szalvéta volt a dobozban, ez volt az ő humora. Másnap aztán kaptam egy fénykardot, mert látta, hogy nagyon megbántott.
Számunkra szabadidő mint olyan, nem létezik. Folyamatosan ott vagyunk a másik életében. Ennek ellenére egyáltalán nem volt evidens a közös munka, sőt! Elég komoly szakmai vitáink voltak régebben, sokszor egymás agyára is mentünk. De mára már nagyon hasonló elveket vallunk, és hasonló lett a zenei ízlésünk is.
Sokszor megkérdeznek, hogy milyen érzés Puskás Peti árnyékában élni. Én ezt a kérdést mindig megfordítom: nagyon hálás vagyok neki, hogy kitaposta előttem ezt az ösvényt. Én kifejezetten konok és introvertált ember vagyok, és közben lázadó – nélküle nagyon nehezen sikerült volna, sokat segített, hogy néha megrázott. Máskor meg én őt...
Imádom a következetes szigorát! Komolyan! Mondjuk néha épp ezzel a bölcs engedékenységével borít ki. Én meg őt a passzív agressziómmal, szerinte. Hát, ez van...”
Még nincs hozzászólás