Ki mint veti ágyát...
Az alvás az egyik alapvető emberi szükséglet, de hogy miként jutunk el álomországba, az rengeteg mindentől függ. A kivel, hol, mikor kérdésekre égtájanként, kultúránként más-más válaszokat kapunk. Lássuk, mennyire eltérőek a szokásaink!
Mindannyian ismerjük az érzést, mikor a délutáni órákban laposakat pislogva bólogatunk, és gondolatban visszasírjuk az óvodai alvást. Ilyenkor némi koffein vagy friss levegő segítségével küzdünk, hogy ne koppanjon az asztalra a fejünk.
Szundikálni hasznos
Nem így a japánok. Sőt, a délutáni néhány perces asztalnál szundikálással (inemuri) a többiek tiszteletét is elnyerik. Hiszen csak az fáradhat el munka közben, aki keményen dolgozik, s a rövidke szunyókálás azt is jelzi, hogy az illető nemcsak korán érkezett, de későig fog maradni.
Ezek után nem meglepő, hogy felmérések szerint ők a legkialvatlanabb nemzet. Egyes természeti népek, például a botswanai és zairei törzsek alvás szempontból még megengedőbbek, hiszen ott és akkor alszanak, amikor akarnak. Életmódjuknak valószínűleg ez a legmegfelelőbb, hiszen bioritmusuk a természethez alkalmazkodott.
Ez a szokásuk csak olyankor kelt megütközést, mikor eltérő kultúrájú emberekkel kell tárgyalniuk, esetleg a földgolyó másik felén. Nem kis megrökönyödést kelt ilyenkor, ha egy hosszúra nyúlt üzleti megbeszélés közben az egyik afrikai tárgyaló fél egyszerűen a fejére húzza a sálját, és elalszik.
A déli országokban honos szieszta széles körben ismert szokás. Az ebéd utáni legmelegebb órákban mindenki a hűvös otthonában keres menedéket, a boltok, éttermek is bezárnak, és csak az alkonyati lehűléssel folytatódik az élet. Ez az alapvetően kellemes tradíció csak a nyaralásra érkező turistákat bosszantja, ha „északi” módra, déli egy körül szeretnének ebédelni.
Párnákkal vagy teákkal
Hogy mit csinálunk alvás előtt, az nagyban befolyásolja az éjszakai nyugodalmunk minőségét. Ismert figyelmeztetés, hogy ne együk túl magunkat, vagy hagyjunk elég időt a vacsora és az ágyba bújás között, ellenkező esetben rémálom és forgolódás kísérheti az éjszakánkat.
Bár a tévénézés vagy a telefonnyomkodás globális szokásnak tűnhet, a franciák nagy többsége egy jó könyvre és egy pohár borra esküszik. A britek persze ilyenkor is inkább teáznak. Egy felmérés szerint 43 százalékuk esküszik az „ellazító”, relaxáló teafélék hatására, s milyen érdekes: a szimpla üvegezésű, hűvös angol otthonokban általános divat a meztelenül alvás.
Az amerikaiak imádják a párnákat, nagy részüknek kettőre-háromra is szüksége van a komfortos alváshoz. A nyugati civilizációban teljesen normális, hogy pár centivel a föld felett, ágyon alszunk, magunkra vastag takarókat terítve.
Más népeknél az ágy, a párna nem közkeletű, hiszen mágnesként vonzzák a tetveket és az atkákat. Közép- és Dél-Amerika, Afrika egyes területein a függőágy a természetes alvóhely. Előnyei közé sorolják a hátproblémák enyhülését, és állítólag mélyebben is alszunk a „levegőben”.
Külön vagy együtt
A kivel kérdésére mindenkinek más név jut az eszébe, ám amíg a nyugati kultúrában az alvás maximum páros, esetleg családi program, addig máshol bizony hosszabban sorolják a neveket. Egyes ausztrál, illetve afrikai törzsekben például a csoportos alvás a szokás.
Szépen sorban, vagy egy nagy körben terítik le az alvóalkalmatosságokat, középre helyezve a védelemre szoruló gyerekeket és időseket. Mindenki összegyűlik, beszélgetnek, helyezkednek. Az ilyesfajta alvás elűzi a szorongást, a magányt, és erősíti az összetartozás érzését. Ezzel szemben mi, „nyugatiak” túlmisztifikáljuk az alvást, és csak sötétben, csendben, minél kevesebb megszakítással tudjuk kipihenni magunkat.
A gyerekek ágyba bújási szokásai is kultúránként eltérőek. Míg Amerikában és Európában a csemeték hamar fekszenek, hogy a szülőknek legyen idejük egymásra is, addig Japánban az apa hazaérkezéséig illik fent lenni, ami általában nem korai időpont. A maja indián anyák, más természeti népekhez hasonlóan, pedig éjjel-nappal együtt vannak a kisbabájukkal, hordozókban altatják őket, akár munka közben is.
A nyugati világban is csak az ipari forradalom után lett divat a külön szobában alvás. Csupán az Egyesült Államok „fehér” lakossága, Európában pedig az angolok többsége altatja külön gyerekszobában már néhány hónapos kortól a babáját, a spanyol ajkú amerikaiak 80 százaléka közös szobán osztozik éjszaka. A világ legnagyobb részén az alvás családi dolog, a gyerekek egy helyiségben alszanak a felnőttekkel.
Még nincs hozzászólás