Ki kiált ily keservesen?

2023. augusztus 28. | Írta: Vág Bernadett

Fekete éjszaka van, levél sem rezdül, csillag sem remeg. És hirtelen, mintha a halál kése hadonászna, felsír egy éteri hang. Egy sikítás, artikulálatlan, fájdalmas jajkiáltás a semmiből.

Miért gondoljuk félelmetesnek az éjszakát, miért iszonyatos belegondolni is, hogy egy temetőben vagy sűrű erdőben sétáljunk ilyenkor? Nyilván semmi vagy senki nem mászkál arra, aki vagy ami nem mászkál nappal sem ugyanott, az embert mégis a hideg rázza.

Az éj hangjai

Az éjszakában tevékenykedő állatok jajonganak, zörögnek, vijjognak ilyenkor, reméljük, nem a Kaszás. De minél tovább tartózkodunk a kietlen környéken, annál inkább megindul a fantáziánk, és már attól is halálra rémülünk, ha megreccsen egy faág a talpunk alatt.

Hírt hoztam odaátról!

A néphiedelem úgy tartja, a madarak az összekötők a túlvilág és a földi világ között. Minden madár az, csak valamelyik a kedves híreket hozza, valamelyik meg a halálos fenyegetést. A halál küldöttének tartják az éjjel felsíró vagy rikácsoló madarakat. Ők a halálmadarak.

Lehetnek búbosok, galamb nagyságú bagolyfélék, baglyok vagy varjak, de az is lehet, hogy maga a Halál repked és vijjog ilyenkor a templomtorony felett.

Az hallja a hangját, akinek mennie kell

Szintén a néphit véli úgy, hogy a Halálmadár hangját a haldokló hallja meg. És persze a családtagjai. Akinek feljajdul, az harmadnapra meg fog halni. Van úgy, hogy a madár éjszaka megveri szárnyaival az ablakot, vagy napközben a tetőre repül, mondják. Ha ez történik, nem árt papot hívni.

(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 8. számának 70. oldalán!)

Címkék: kuvik, a halál hírnöke, halálmadár, gyöngybagoly, rémtörténet, kárhozott lélek