Ki ez az őrült csirke?
Első ránézésre teljesen ártatlan. Fehér, puha, bóbitás, úgy néz ki, mint egy elegáns habcsók, aki véletlenül ráült egy konnektorra. Az ember meglátja, és azonnal azt képzeli: majd békésen üldögél a vállán, kedvesen fütyörészik, néha mond egy-egy vicces szót.
Aha. A valóságban a kakadu egy tollas lakásterrorista, akinek egyetlen célja van, hogy minden figyelem rá irányuljon. Mindig. Minden körülmények között. Ha kell, hangosan rikácsol, ha kell, érzelmi zsarolásba kezd, ha ez sem használ, leszedi a tapétát.
A kakadu nem madárként tekint magára, hanem családfőként. Ismerek egy nőt, akinek a kakaduja rendszeresen féltékenységi jelenetet rendezett a férjére. Ha a férj megölelte az asszonyt, a madár felmászott a kanapé tetejére, és olyan sértett hangokat adott ki, mint egy olasz operaénekes. Egyszer odament a férj bögréjéhez, belenézett és beledobta a kekszét. Vendetta.
A kakadu elképesztően intelligens. Ez elsőre jól hangzik, egészen addig, amíg rá nem jön az ember, hogy egy unatkozó, okos állat körülbelül olyan veszélyes, mint egy koffeines óvodás szerszámosládával. Volt egy kakadu Ausztráliában, amelyik megtanulta kinyitni a kukát. Aztán megtanította a többieknek is. Komplett kakadubandák jártak házról házra, mint valami tollas maffia.
De a kedvenc történetem egy magyar kakaduról szól. A gazdája videóhívásban beszélt a főnökével home office alatt, amikor a madár hirtelen odasétált, belenézett a kamerába, és emberi hangon annyit mondott: Na, elég volt. Majd lecsapta a laptop tetejét.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 7. számának 69. oldalán!)
Még nincs hozzászólás