Kétlaki gyerekek

2015. január 20. | Írta: Pataki Dimitra

Váláskor a bíróságok legtöbbször az anya javára döntenek, az apának marad kéthetente a hétvége. Pedig van más megoldás is, ám az úgynevezett közös nevelés nálunk még szokatlan, és a megítélése is elég vegyes.

Dr. Rózsa Attila ügyvéd szerint még tíz éve is az volt a gyakorlat, hogy az apa csak kéthetente, hétvégére kapta meg gyermekét, ám azóta terjednek az ettől eltérő megoldások. „Egyre több apuka szeretné kivenni a részét a válás után is a gyereknevelésből, a válni készülő házaspárok gyakran már úgy mennek ügyvédhez, hogy tudnak az alternatív megoldásokról. Ilyen például az egy hét itt, egy hét ott megoldás, vagy amikor a gyerek hétfőn és szerdán alszik az egyik szülőnél, kedd-csütörtökön a másiknál, és a hétvégét hol itt, hol ott tölti. Utóbbinak előnye, hogy mindkét szülőjével gyakran találkozhat.”

A gyerek számára a legfontosabb, hogy állandóság legyen az életében, de az, hogy miképp alakítják ki ezt a rendszert, már a szülők döntése. Persze, feltételek is vannak – anyánál és apánál is saját szoba, tanulásra alkalmas hely, mindketten ugyanabban a városban lakjanak –, de ezek meglétét a bíróság csak akkor vizsgálja, ha a felek nem tudnak megegyezni: „Környezettanulmányra, az iskola, óvoda felkeresésére és hasonló vizsgálatokra akkor kerül sor, ha az egyik szülő azt szeretné, hogy a másik csak kéthetente találkozzon a gyerekekkel a fele-fele felosztás helyett” – mondja a szakember.

Előfordul, hogy a kezdeti lelkesedés után, a két szülő közötti kapcsolat megromlásával, valamelyikük kezdeményezi a gyermek elhelyezésének megváltoztatását, de dr. Rózsa Attila úgy tapasztalja, hogy a bíróság komolyan megvizsgálja, mi az oka az erre irányuló kérelemnek.

Az ingázás mint legjobb megoldás
Luca nevelőanya: férje két, azóta már felnőtt lányát a párjával együtt kapta ajándékba, és ez az ő esetében tényleg ajándék volt, mert mindkettejüket nagyon szereti. Eleinte a férje akkor láthatta a lányait, amikor csak akarta, de ahogy a gyerekek édesanyjának új kapcsolata lett, szükség lett egy rendszerre.

„Négy pszichológustól is kértem véleményt, közülük hárman abszolút jónak találták, ha a gyerekek egyik héten az egyik szülőnél, másikon a másiknál vannak, egyikük gondolta csak úgy, hogy gyökértelen lesz a gyerek, mert sehol sem lakik igazán.” A kételkedők, ellenzők is azt tartják az egyik nagy veszélynek, hogy a gyermek sehol sem fogja otthon érezni magát. „Ha a gyerekeknek annyi a dolguk, hogy egyik lakásból a másikba cuccoljanak, de mindenhol megkapják a biztonságot, a saját szobát, a hasonló körülményeket és a szeretetet, akkor ez a legjobb megoldás – mondja Luca.

Több érve is van: – Így szólnak bele a szülők a legkevésbé a másik szülő életébe, ha beteg a gyerek, nincs az, hogy nem mehet a másik szülőhöz, ezen a rendszeren belül már nincs helye rugalmasságnak. A nyaralások, ünnepek is megoldódnak, ráadásul nálunk közös gyermek is van, az ő szempontjából is sokkal jobb, hogy vannak tesós és nem tesós hetek. Könnyebb a tervezés, van időnk egymásra, nincs rohanás, hogy minden férjen bele havi két hétvégébe, és ha konfliktus adódik, van idő a feloldásra – sorolja Luca az előnyöket. Persze, nekik is voltak nehezebb időszakaik. „A kamaszkor már önmagában sem egyszerű, pláne, ha az ember más gyerekét neveli, akit nem »muszáj« szeretnie.”

Hogyan látja a gyerek?
Szilvit is közösen nevelték a szülei, amit ő nagyon élvezett, de a rengeteg előnye mellett a hátrányait is megtapasztalta. „A szüleim látszólag nagyon hasonlóan gondolkodtak, elvileg mindenben egyetértettek, de egyikük sem akart kevesebb dologban dönteni, ezért általánosban apukám kezdeményezésére sportolnom kellett, anyukám örömére pedig zenélnem. A zenetanár próbált beszélni édesanyámmal, hogy bár nem vagyok tehetségtelen, nem szeretek órákra járni, de anyu nem engedte, hogy abbahagyjam. Közben a sportban kiemelkedően teljesítettem, versenyeket nyertem, élveztem, talán emiatt is érezte úgy, hogy a zenében is nyújtanom kell valamit, mert azt ő álmodta meg nekem. Az viszont nagyon jó, hogy így sokkal közelebb kerültünk egymáshoz az apu második házasságából született testvéremmel, mintha csak kéthetente találkoztunk volna.”

Gergő főiskolás, a testvérével tizenhárom évesen kerültek a fenti helyzetbe: a szüleik elváltak, és úgy döntöttek, két hétig az egyikük neveli a fiúkat, két hétig a másikuk. A srác szerint ez leginkább a szüleiknek volt kényelmes, bár az is igaz, hogy így nekik sem kellett nélkülözniük egyikük szeretetét sem. „Semmiben sem értettek egyet, állandóan veszekedtek a fejünk fölött: amit az egyik engedett, azt a másik nem. Persze, ezt akkor kihasználtuk, úgy manipuláltuk anyut, hogy dicsértük aput, mert bezzeg ő....”

Közös nevelés, közös szabályok
Gergő esete is mutatja, hogy ahhoz, hogy a gyermek igazán jól érezze magát ebben a helyzetben, szükség van a felek szoros együttműködésére. Egyet kell, hogy értsenek az alapvető nevelési kérdésekben, és elég önbizalomra van szükségük ahhoz, hogy elhiggyék, nem attól lesznek jó szülők, hogy többet engednek a másiknál. Luca egyetért: „A két szülő között óhatatlanul nagy a rivalizálás, de muszáj megegyezniük, közösen lefektetni a szabályokat, és azokat mindkét otthonban betartani és betartatni, mert ez a gyermekük érdeke.”

Persze, egy gyereknek nyilván jó, ha van mivel sakkban tartania a másik szülőt, és az éppen dicsért szülő ilyenkor akaratlanul is úgy érezheti, ő a jobb, de a gyereknek arra van szüksége, hogy biztonságos keretek között mozogjon – már csak ezért is fontos, hogy a szülei együttműködjenek.

„Mi arra jutottunk, hogy nem baj, ha nem csinálunk mindent egyformán, a lényeg, hogy a lányok mindkét otthonukban normális mintát kapjanak” – mondja Luca, a férje pedig hozzáteszi: „A gyerek érdeke nyilván az lenne, ha ugyanott élhetne, ahol korábban...” – és erről a feleségének mindjárt eszébe is jut az a nyugat-európai megoldás, mikor nem a gyerekek költöznek el a válás után, hanem mindkét szülő. Lakást bérelnek maguknak, s egyik héten az egyikük él a gyerekekkel az egykor közös lakásban, a másik héten a másikuk. Hogy ez mennyire életszerű, arról lehet vitatkozni, az viszont tény, hogy a gyerek az áldozata egy válásnak: miért ő költözzön, ha megtehetik ezt azok is, akik a helyzetért felelősek? De ez már egy másik téma...

Címkék: gyerekek, válás, közös nevelés, láthatás