Két nő, sok hivatás
Akadnak, akiknek sokrétű pályát szánt a sors, vagy inkább a szabad akarat. Ők a karrierépítést nem teljesen szokványosan képzelik el, hanem úgy, hogy egyszerre többféle tudást, hivatást integrálnak munkás mindennapjaikba, és így érzik magukat egésznek. Ahogy cikkünk két igazán színes személyisége is.
„Bennem integrálódnak a dolgok”
Vannak emberek, akiket sokféle tehetség feszít. Bódis Kriszta, aki adásunk vendége is volt, ilyen. Író, dokumentumfilmes, pszichológus. Sokféle címke – és egy besorolhatatlan nő.
„Húsz éve legalább, hogy tudatosan lemondtam a hagyományos egyetemi, irodalmi, filmes, pszichológusi karrierépítésről. Megesett már velem, hogy nemet mondtam állandó, jól fizető munkára és magas pozícióra, mert nem tudtam azonosulni a céljaival, az eszközeivel. Általában azt hiszik, hogy én ezt megtehetem. De nem anyagi biztonság van mögöttem, hanem lelki és szellemi bizonyosság.
Alkotó ember vagyok, akinek a személyiségében sokféle tudás integrálódott az évek folyamán. A sallangok előbb-utóbb lekopnak. Művészként és pszichológusként társadalmi problémák foglalkoztatnak. Akkor is így volt ez, mikor a magyar televíziónak közel száz dokumentum-riport filmet készítettem, vagy amikor megcsináltam a független, több évig forgatott dokumentumfilmjeimet. A regényeim témája is feszeget társadalmi kérdéseket.”
Merthogy Kriszta számára a legfontosabb munka az, amit Ózdon végez, lassan tizenöt éve. A Hétes sokáig az ország egyik legkeményebb romatelepe volt, ahol nem volt csatorna, se víz, se remény.
„1998-ban úgy gondoltam, ha itt megoldások születnek, az bárhol adaptálható lesz. Adósságrendezéssel, adományokkal és nyári alkotótáborokkal kezdődött a telepen, a semmi közepén. Létrehoztam a hétesi Filmes Média Műhelyt, a Női Csoportot. Lettek partnereim a munkához a Hétesben, és sok mindent megértettem a túlélés farkastörvényeiből. Közösen focipályát, fürdőházat építettünk és üzemeltettünk, mosodával, szociális irodával, és közösségi helyiséggel. Önkéntesekkel tanítottuk délutánonként a gyerekeket, amitől javulni kezdett az iskolai teljesítményük.
A romboló tendenciákat építő munka váltotta fel, hosszan sorolhatnám az eredményeket. Egy éve mindezt az önkormányzat folytatja, több-kevesebb sikerrel, nélkülünk. De én nem adtam fel. Megalapítottam a Van Helyed Stúdiót. Közel száz olyan diákkal foglalkozunk az ózdi telepekről, akik jó képességűek, de kicsi az esélyük, hogy minőségi iskolában tanulhassanak tovább.”
Kriszta ír és tanít. Sokat dolgozik. Azt mondja, egyszerre kell lázadónak, innovatívnak és alkalmazkodónak lennie, hogy ez ne menjen a család és az egészsége rovására. „Sokáig azt hittem, minden lenyugszik majd körülöttem, ha anya leszek, de nem így történt. Nekem ez az utam, ilyen a személyiségem, ez a helyem a világban.”
„Hivatalosan egyetlen állásom sincs”
Falcsik Mari költő, előadó, könyvszerkesztő, fordító, kultúrtörténeti író, szervező. Igazi szellemi szabadfoglalkozású. „Komplex embernek indultam, és a sors megadta, hogy kifussam minden utamat" – mondja. Ebbe az is beletartozik, hogy az ember „családitűzhely-fenntartó, lelki segélyszolgálat, konyhatündér, hobbikertész és igaz barát”.
Persze, Mari, ha a foglalkozását kérdezik, azt válaszolja: költő, mert életében az első és legfontosabb a költészet. Országszerte egész estés előadásokkal lép fel, amelyekben ő maga mondja és énekli a verseit. De olykor a Facebookon is követheti az olvasó, hogyan születik meg egy vers, az angol fordítása és a képi megjelenítése, amihez több kortárs képzőművész örömmel adja a munkáit, ahogy a színészek, a zeneszerzők és énekesek is szívesen dolgoznak együtt Marival. Igazi összművészet ez.
Ám sajnos Magyarországon máig nem lehet költőként megélni – bár talán a világban máshol sem nagyon. Mari számára a kenyérkereső professzió is a könyv: szerkesztés, ritkábban műfordítás. Több mint kétszáz kötet szerkesztőjeként ezt nevezhetjük a „polgári” foglalkozásának. De önmagában ez az egyetlen hivatás, az egy irány neki mindig kevés volt.
„Hivatalosan egyetlen állásom sincs – viszont rengeteg a dolgom, és elég sokrétű. A többféle alkotó aktivitás feltétlen előnye, hogy az ember agya élénk munkában marad, több rendszer nyelvét beszéli, és váltani sem felejt el. A többi ugyanígy, és elég nagy mennyiségben megy emellett, vagy mert pénzt kell keresni, vagy mert jólesik, vagy mindkettő. Ha sikerül egy általam kitalált jó tényirodalmi könyvet végigvinni a nyomdáig, az ilyen. A kert és a konyha pedig nagyszerű kikapcsolódás.
Életem során soha semmiféle hátrányát nem láttam a sokoldalúságnak. Igaz, fiatalabb korban még tanulni kell az arányokat, hamar betöri az embert, hogy egy nap csak 24 órából áll. Nekem is van még titkos álmom: fogalmam sincs, milyen munka az, mondjuk, legyen az is a kultúra területén, csak sok-sok utazással járjon.”
Még nincs hozzászólás