Két év kék. Program egy évre, kettőre?
A kéktúránál mélyebb benyomást, hitelesebb képet semmi sem adhat Magyarországról. Aki végigjárta, tudja, milyen a szeles tavasz, a szürke télelő. Milyen illata van egy gyümölcsösökkel teli hegyoldalnak, és milyen az illata a sűrű erdőnek. Hogyan halkul el az autópálya zúgó zaja, a legutolsó városka ritkás kutyaugatása, és hogyan ver fel madárseregeket a bakancs alatt elroppanó egyetlen kis gallyacska. Milyen a végtelen tér szabadsága, egy vizes szurdok csuszamos mélye. Hogy milyen a jólét, és milyen a reménytelen szegénység. Aki a kéktúrát végigjárta, ismeri a hazáját. Ő már egészen másképp utazik majd a nagyvilágban is.
Ennél rugalmasabbat – viccelsz?
Nehezen elképzelhető, hogy valaki, aki már járt egy magyarországi erdőben, ne látott volna fára festve egy fehér alapon kék-fehér jelzést, amely a kéktúra útvonalát mutatta. A kéktúra, egy 1169 kilométeres turistaútvonal, amely főleg az ország északi, hegyes részén halad, a Kőszeg melletti Írott-kőtől majdnem a szlovák határig, Hollóházáig tart.
A teljes táv 27 szakaszból áll, ám ezek is kisebb részekből tevődnek össze, százötvennél több ilyen van összesen, bár számuk változhat.
Aki végigsétál egyetlen ilyen szakaszon, legtöbbször úgy érzi, hogy érdemes lenne más útvonalakat is kipróbálni, azokon barangolni. Sőt…! Mi volna, ha bejárná az egészet…? Nos, a dolog nem lehetetlen. Gyerekek és kilencvenévesek is megtették már a kéktúrát, igaz, nem egyhuzamban – bár olyan is akadt –, hanem részenként, akár több hónap, több év alatt.
Egy előre lekötött nyári vakációhoz vagy sítúrához képest óriási előnye, hogy kényünk-kedvünk és a külső körülmények szerint szerint választhatjuk ki, mikor és hová megyünk, és a végtelenségig változtathatjuk terveinket.
Mielőtt elindulunk
A kéktúra hivatalos honlapján (https://www.kektura.hu) minden információ megtalálható. De már a tervezés, a jelentkezés és a teljesítés szakaszában is honlapok tucatjai veszik körül, és azokon a legtöbb arc őszinte boldogságot tükröz.
Önmagában egy közösséghez tartozni is jó érzés, ugyanakkor hasznos is. Útitársakat lelni egy úthoz elég könnyű, és ugyancsak hasznos is. Ha többen és több autóval mennek egy szakasz megtételére, az nem csak a költségeket csökkenti, hanem lehetővé teszi, hogy célpontnál is kocsi várja a beérkezőket.
A társaság akkor is fontos, ha busszal vagy vonattal kell megközelíteni a szakasz elejét. A kéktúrát ismertető oldalakat fontos tanulmányozni, mert a sok hasznos ismeret mellett észrevétlenül sok ösztönzést is kapunk arra, hogy minél több időt töltsünk a természetben, Magyarország legszebb tájain. Nehéz – ha éppen nem lehetetlen – ennyi csodára rálegyinteni, és otthon maradva inkább a tévét vagy a netezést választani.
Na és a többi országrész?
A vesztes első világháború után, az 1930-as években rengeteg turistaház épült országszerte, tömegek utaztak kirándulni, a Balaton mellé fürdeni a hétvégi ’filléres vonatokon’, és a kéktúra kezdetei is ezekre az évekre nyúlnak vissza.
Az, hogy ’szuper program’ lett belőle, egy tévésorozatnak köszönhető, amelyet Rockenbauer Pál forgatott Másfélmillió lépés Magyarországon címmel 1979-ben. Mindazok, akik látták, rádöbbenhettek, milyen gyönyörű ország ez, égig érő havas csúcsok és pálmafás tengerpartok nélkül is. Megtapasztalják azt is, milyen barátságos, érdekes emberek lakják a legeldugottabb településeket is. (2011-ben az útvonalat ismét megfilmesítették.)
Nem véletlen hát, hogy a Dél-dunántúli kéktúra Rockenbauer Pálról kapta nevét, Ezenkívül létezik még egy Alföldi Kéktúra nevű útvonal is, amely az Alföld különböző, nagyon is eltérő, változatos tájait járja be. Ezzel a két résszel együtt a teljes Országos Kékkör 2600 kilométerre nőtt. Ennek igazolt teljesítése után a Magyar Természetjáró Szövetség fémjelvényt ad a vándornak. Ha van olyan jelvény, amelyet bárhol, bármikor büszkén lehet viselni, akkor ez bizonyára olyan.
A túrázás kultúrája
Kétségtelen, hogy a túrázás során még azok között is kialakul egy bizonyos közös ’nyelv’ akik amúgy egészen különböző életet élnek otthon. Az erdőben minden emberibb, itt sokszor egy szűk ösvényen találkozunk a többi vándorral, és nem száguldhatunk el úgy egymás mellett (olykor megrettentve, leszorítva a gyengébbet), ahogy az mindennapos az autópályákon.
Itt az emberek még köszönnek egymásnak, méghozzá a hegyről jövők köszönnek a lentről érkezőknek, és engedik őket felfelé. Az erdőben másképp tegeződünk, mint a sztrádán, itt nagy tisztelettel tesszük. Figyelmesek, segítőkészek és türelmesek vagyunk, senki nem könyököl és lökdösődik, hogy ő gyorsabban menne, adjanak neki utat. Nem dohányzunk társaságban, még a legdivatosabb elektromos kütyükkel sem.
Nem hagyunk nyomot magunk után: nem faragunk emlékjeleket a fákba, nem törünk ágakat, nem gyűjtünk vadvirágokat, nem szemetelünk, és csak ott gyújtunk tüzet, ahol az megengedett. Vigyázunk arra, hogy a később érkezők ugyanolyan csodásnak lássák mindazt, ami minket fogadott az előbb. Ha nyitottak és barátságosak vagyunk, nagy esélyünk lesz arra, hogy a pecsételőhelyeken élők is kedvesek lesznek hozzánk. Mindezt nem csak a közösségi oldalakról tudjuk, de Boda Barnabástól is.
Barna a Kéken
Boda Barnabás egyedülállóként élve, lassan haladt a középkorúság felé, amikor egy barátja elhívta, hogy tegyen meg vele egy szakaszt a kéktúrán. Megtette. Aztán még egyet, majd egy újabbat. A harmadik ilyen után villant belé, hogy milyen jó volna a teljes kéktúrát végigjárni. Ekkor azonnal rendelt egy igazolófüzetet, és vakarta a fejét, hogy ez miért nem jutott eszébe előbb, hiszen így, valamikor újra kell járnia majd a már megtett szakaszokat az igazoló pecsétekért. Megtette.
Mára – éppen írásunk idején – eljutott az utolsó stációhoz, csak azt nem tudta sokáig eldönteni, hogy Velem vagy Kőszeg felől közelítse meg az Írott-követ. Barna nem a szavak mestere, egyes útjairól csak annyit tud mondani, hogy ’élmény’, Időközben profi kéktúrás lett, kirándulásairól animált térképes, fotókkal teli videós összefoglalókat tölt fel.
A profizmus azt jelenti, hogy az ember előre tervez, oszt-szoroz, hogy hány kilométert tud megtenni biztosan, nyugodt tempóban haladva, hogy ne kelljen rohanva csörtetnie az erdőben, ha el akarja érni az utolsó buszt. Az előkészület azzal kezdődik, hogy megnézi, szűkebb-tágabb ismeretségi körében ki hová tart a következő hetekben, mert túrázni jobb társaságban.
A közösségi hálók bőven tartalmaznak terveket és beszámolókat is a megteendő szakaszról, s bár ezek nem mindig ajánlják, a háti táskában érdemes egy kis, gázpalackos tűzhelyet vinni, amin vizet lehet forralni leveshez, teához arra az esetre, ha nem érnénk el semmilyen vendéglátóhelyet.
Mert, mint Barna mondta, minden út hosszabb, mint amit a térképek mutatnak, hiszen az ember nem nyílegyenesen halad a közepén. Huszonöt kilométernél ne tervezz és ne tégy meg többet naponta, mert az már szenvedés. Ha kell, az ennél hosszabb szakaszokat bontsd két-három napos túrákra, és aludj meg közben. Barna nem tudja kiszámolni, mennyibe került neki a kéktúra megtétele, de úgy becsüli, félmillió bizonyára elment rá.
A kéktúra tájegységei
- Kőszeg–Kemeneshát
- Balaton-felvidék
- Bakony
- Vértes–Gerecse
- Pilis–Budai-hegység
- Börzsöny–Cserhát
- Mátra
- Bükk–Aggteleki-hegység
- Cserehát–Zempléni-hegység
Még nincs hozzászólás