Kérünk engedélyt örülni!
...mondta Madaras József 1976-ban, a Kántor című tévéfilmsorozat első részében. A kutya fölugrott Csupati törzsőrmesterre, és boldogan forogtak együtt. Madaras láthatóan örült, de vajon a kutya is?
„Ha a gazda boldog, akkor a kutya is – állítja Csík Gabo, az Őrmezői Kutyaiskola vezetője, két kutya boldog tulajdonosa. – Ha örülök valaminek, azt a kutyám rögtön észreveszi, és ő is jókedvű lesz. Ilyenkor remekül dolgozunk együtt, boldogan csóválva csinál mindent, amit kérek tőle.
Ha viszont türelmetlen vagyok, vagy nincs kedvem vele lenni, mégis kimegyünk tanulni, akkor ő sem végzi megfelelően a feladatokat. A jól szocializált kutya, ami ember mellett nő föl, egészen apró jelekből érzi a változásokat.
Érdemes kipróbálni a nevetés hatását. Ha csak rámosolygok a kutyámra, tudja, hogy jól vagyok, és elkezdi csóválni a farkát. Nemcsak szavakkal kommunikálunk velük, hanem testtel, mimikával is. Nem szükséges nagy gesztus ahhoz, hogy a kutya tudja, mi történik: elég egy mosoly vagy egy szigorú arc.
Ha mérges vagyok, és ráncolom a szemöldököm, már be is húzza a farkát vagy hátracsapja a fülét. Ha szomorú vagyok, megpróbál kihozni abból az állapotból. Vannak »oldó jelek«, például az ölembe teszi a fejét, ami egy csöndes »itt vagyok melletted« jelzés.”
Gabo gyerekkorában még hagyományos iskolába járt a kutyájával, akkoriban több volt az „erőszakos”, kézzel korrigált tanítási rész, és jóval kevesebb a viszonyrendezés a gazda és a kutya között. Pórázon tanították az ültetést, a fektetést, még használták a fojtó nyakörvet, és ritkán engedték el, illetve össze a kutyákat
. Manapság egyre több helyen alkalmazzák a jutalmazásos módszert, a pozitív megerősítést. Odafigyelnek az állatok szocializációjára, a pályán minden kutyát elengednek, futkározhatnak, játszhatnak egymással. A tükörmódszer a kutyával való együttélés minden részét lefedi, a gazdát állítja a középpontba, rajta keresztül működik a rendszer, a kutya pedig a tükör szerepét tölti be.
„A kutyád viselkedése tökéletesen megmutatja, hogy milyen gazdája vagy. Egy családi kutyát sosem önmagában nézünk, hanem a gazdájával, a környezetével együtt, ugyanis az állat ahhoz a közeghez idomul, amelyben él. Ha a kutya nem tud viselkedni, akkor a gazda elrontott valamit – nem rosszindulatból, sokszor csak tudatlanságból.”
A tanítás során a kutya együttműködésére alapoznak. Ennek legfontosabb és leghatékonyabb eszköze a klikker. A klikk hang a kutya számára azt jelenti, hogy abban a pillanatban valamit jól csinált, és ezért jutalmat kap. Kiadják a vezényszót, és ha az állat megfelelően elvégzi a feladatot, hanggal ráerősítenek, s már kapja is a falatot. Így a kutya pontosan tudja, hogy miért jutalmazták meg.
A kiskutyáknál háromtól hat hónapos korig tart a „szivacs” korszak. Miután elhozzuk az anyja mellől, ösztönösen kialakul irányunkba a kötődés: még nem mehet ki az utcára, egy a légterünk, mindent tőlünk kap: szeretetet, élelmet, biztonságot. Amikor kimehet a lakásból, akkor kinyílik a világ, minden őrjítően izgalmas lesz, és az a rengeteg szag! Ilyenkor a gazdi bizony háttérbe szorul.
„Ebben az időszakban elkezdünk építkezni, közös tanulással, jutalmazással és a viszonyok rendezésével megerősítjük a köztünk lévő kapcsolatot – folytatja Csík Gabo. – A kutyáknak szükségük van szabályokra. Ezeket korán beépítjük a tanulásba, később pedig már elvárásként kérjük tőlük.
Fontos, hogy a legelején tisztázzuk: MI gondoskodunk róluk, TŐLÜNK kapják a kaját, amennyiben úgy viselkednek, ahogy szeretnénk. Egyértelművé kell tenni a függőségi viszonyt. Én a gazdára nem használom a falkavezér szót, helyette inkább a jó vezető a találó, hiszen a kutyákkal nem falkában, hanem családban élünk, ami egészen más felállás."
Először is át kell gondolnunk, hogy mi magunk milyen emberek vagyunk. Figyelembe kell vennünk az életritmusunkat, és azt is, hogy mennyire vagyunk türelmesek, következetesek. A kutyára időt, energiát kell szánni és pénzt, mert rendszeresen kell fizetnünk az oltásokért, a féreghajtásért, a bolhairtásért, a betegségek miatt, és természetesen a mindennapi eledelért. Van olyan kutya, amelyik jobban bírja, ha több időt kell otthon egyedül eltöltenie, viszont a sportos, energikus ebeknek nem elég, ha reggel és este 10 percre levisszük őket sétálni. Ne feledjük: ha magunkhoz veszünk egy állatot, attól fogva felelősek vagyunk érte, és mindennap gondoskodnunk kell róla!
Aki úgy tart kutyát, hogy igyekszik mindent megadni neki, segít levezetni az energiáit, és kiaknázza az agyi képességeit, az nem kevés időt tölt el vele. Nem mondhatja az ebnek, hogy ma nem érek rá, nem tudlak levinni pisilni. De a gazdi is függ tőle, hiszen az igazi kutyás nem megy oda nyaralni, ahová nem viheti magával a kedvencét. Azt meg nem is érti, ha valaki nem szereti a kutyáját…
„Én olyan emberekkel állok kapcsolatban, akik elviselik, hogy otthon kutyaszőrös a kanapém, és ha belépnek, odamegy hozzájuk a kutyám örömében. Akik ezt nem tudják elfogadni, vagy nem szeretik az állatokat, azokkal a gazdik is inkább távolságot tartanak. Így a kedvenceink még az emberi viszonyainkat is meghatározzák.”
A kutya kimozdítja az embert a lakásából, közelebb viszi a természethez. A gazdák hamar szóba elegyednek egymással, sok barátság, szerelem, házasság születik a „segítségükkel”. A kutyák nem irigyek, nem rosszindulatúak, nem gyűlölködnek, nem féltékenykednek. Ahogy Lakatos Menyhért írta: „Igazi emberszeretet csak a kutyákban van.”
Még nincs hozzászólás