Tutzingi találkozás Leslie Mandokival
Napra pontosan akkor, amikor két barátjával, Csupó Gáborral és Szűcs Lászlóval meghiúsult az útlevélkérelmük, a cenzúra hatására el kellett hagyniuk az országot, augusztus 21-én 50 Év Szabadságvágy címmel ingyenes jubileumi megakoncertet ad Leslie Mandoki és 33 éves szupercsapata, a Mandoki Soulmates a Budai Várban, a Szentháromság téren. Minden korábbinál nagyobb nemzetközi médiaérdeklődés övezi a koncertet, német tévécsatornák streamingelik Angliába, Amerikába, a BBC és a CNN is átvesz belőle részleteket.
Leslie Mandoki megkerülhetetlen jelenség. A magyar-német-amerikai zenész, zenei producer, zeneszerző, szövegíró kétségkívül meghódította a világ színpadait, és Európa egyik legnagyobb zenei stúdiókomplexumát hozta létre. A globális világ kihívásairól vallott nézeteire döntéshozók, politikusok kíváncsiak Angela Merkeltől Simon Perezen át a bajor miniszterelnökig.
Otthona lélekben változatlanul Magyarország, az itthona pedig a Starnbergi-tó melletti, alig tízezer lakosú Tutzing. A Bem rakparttól egy sötét alagúton át vezetett az útja a szabadság felé. Az Amerikába emigrált unokabátyjától kapott három matchbox már kiskorában beexponálta élete filmjébe az ígéret földjét, amit végül nem Los Angelesben talált meg, hanem Bajorországban.
Jó belépni Leslie Mandoki világába, lelki felfrissülés korunk „krízis labirintusában” ahogy ő nevezi a világ mai állapotát. A negyvenkét éve épített Red Rock stúdió a legendás Syrius együttes Red Rock plakátja után kapta a nevét, ami annak idején kijelölte Leslie elkötelezettségét a progresszív jazz-rock iránt. A stúdió másfél kilométerre van az otthonától, amit reggelente sétával vagy kenuval közelít meg.
Mandoki zenebirodalma egyszerre alkotóműhely és gazdagon dokumentált szakmai életének emlékhelye, arany- és platinalemezekkel, kitüntetésekkel, fotókkal. Az elmúlt négy évtized alatt olyan legendák adták egymásnak a kilincset a Red Rockban, mint Lionel Richie, Phil Collins, Bonnie Tyler vagy Chaka Khan.
Supergroupok vezetőiből megálmodott zenekarával, a Mandoki Soulmatesszel legutóbb az amerikai kritikusok által mesterműnek tartott A Memory Of Our Future című dupla albumukat vették fel. A hangos ünneplés idén az amerikai Rock and Roll Hall of Fame-ben is ennek az analóg technikával készült zenei csúcsteljesítménynek szólt.
Néhány ráhangoló dal meghallgatása után Leslie Mandoki a közelgő budapesti koncert koncepciójáról mesélt. „A Soulmates harminc évének daltermését azokra a nótákra szűkítjük, amelyek az egyéni, a disszidálásom és az egyetemes, és a 89-es történelmi eseményekről, a szabadságról szólnak. Az eddigi legigényesebb koncertünk lesz, nem amolyan best of Mandoki válogatás. A művészi, társadalmi felelősségvállalás kerül előtérbe. Társadalmi mocorgások idején a rockzenének komoly felelőssége van. Bruce Springsteennel egyetértettünk abban, hogy fel kellene éleszteni újra Woodstock szellemiségét.”
– Mi a definíciód a szabadságra?
– Ne kövesd a sorsot, hanem teremtsd meg magadnak. Erről szól a szabadság. Nekem át kellett mennem érte egy alagúton ötven évvel ezelőtt. Minden generációnak meg kell találnia a saját egyéni feladatát hidak építésére, amelyek összekötnek. Elvesztettük az iránytűt, ezért a művészek szent feladata, egyben felelőssége az összetartás a kapzsiság ellen, az emberségért.
– All around zenész elnevezés illet meg, egyszerre vagy producer, előadóművész, zeneszerző, dalszövegíró, zenekari vezető. Az egységlátás és a felelősségvállalás karöltve járnak?
– Tulajdonképpen festő vagy költő akartam lenni. Édesapám terelt a zene irányába, mondván, egyszer majd el kell tartani a családot. „Hadd bukjak legalább el” – mondtam, amikor nem kaptam útlevelet, hiszen ez a magyar zenészek természetes sorsa Nyugaton Barta Tomitól Laux Józsefig.
Megértettem, hogy a művészi szabadság egyetlen lehetősége, ha az egész folyamatot a kezedben tartod. Felvállalod, és persze nem üzleti fortélyból, hanem a művészi szabadság egyfajta áraként, hogy azt tudd mondani egy világsztárnak: „Micsoda nagy ötlet! Tartsd meg magadnak!” Az anyagi rizikót szintén felvállalod. Van egyfajta merészség bennem, a pofátlanul magabiztos pesti srác merészsége, aki maga akarja megvalósítani az elképzeléseit, és mindenféle függőségi viszonyt elutasít.
– A nagy utazás, az Európa című dalokat feldolgoztátok angolul. Szerepel a terveid között magyar szerzők, dalok ’befuttatása’?
– Nem futtatok be senkit, időnként csak megragadják a figyelmemet dalok. Egy müncheni karácsonyi vásáron ült valaki a havas padon, egy bábuval játszott. Kazettáról szólt a nóta, megvettem tőle a kazettát, felhívtam Frenreisz Kareszt, bejátszottam neki. „Ki ez, mi ez?” Ez volt A nagy utazás, szöveget írtam hozzá, és felvettem Chaka Khannal, Al Di Meolával, Randy Breckerrel.
Amikor Bartóktól a Magyar képeket feldolgoztuk, Richard Bona, Cory Henry, Al Di Meola, Randy Brecker barátaimmal, mesterem, Szakcsi Lakatos Béla ajánlotta a koncerthez a magyar ének verzióhoz Caramelt és Mező Misit.
– Úgy tudom, szeretnéd újraéleszteni a progresszív rock egykori bölcsőjét, a Bem Klubot…
– Nagy vágyam, hogy újra megnyissuk a fiataloknak azt a helyet, ami engem valaha zenésszé tett. Van egy platformunk a neten, a régi Bem rakparti banda néhány csibésszel, akik Norvégiában, Ausztráliában élnek. Hamarosan egy hétig az egykori Bem Klubban próbálunk a Soulmates-es ikonokkal. Szeretnénk lehetőséget adni fiatal zenészeknek, hogy nyugat-európai, amerikai szupersztárokkal örömzenéljenek, és tanuljanak tőlük.
Emellett szeretnénk emléket állítani a világszínvonalú magyar avantgárd zenekaroknak, mint a Syrius, a Kex, a Rákfogó, a Mini. Mert mi innen jövünk mint akkori második generáció a JAM együttessel.
– Fontosak számodra a hazai gyökerek. Gondolkodsz intenzívebb otthoni jelenlétben?
– Legfőképpen Tutzingban élek, New Yorkba, Los Angelesbe, Londonba sem turistaként megyek. Visszatérő vagyok, helybélinek tartanak, lakás, ház vagy hotelszoba áll a rendelkezésemre. Szeretném Budapestet is integrálni életvitelszerűen, ez egy következő álom, ami meg fog valósulni.
Még nincs hozzászólás