Karácsonyi történetek
Szeretjük a karácsonyt? Vagy nem szeretjük? Hát az ugye attól függ. Családban élünk-e, vagy egyedül, vannak-e kisgyerekek a családban, vagy csak undok kamaszok. Szeretjük-e azokat az embereket, akiket illik meghívni, vagy alig várjuk, hogy elmenjenek? Tökéletes karácsonyt szeretnénk csinálni, és holtfáradtan rogyunk le a fa alá, vagy megelégszünk a bolti bejglivel, az ünnepek utánra halasztott nagytakarítással.
Sokan, akik kevésbé szeretik a karácsonyt, úgy érzik, hogy az ünnep körül túl sok az illik. Illik ajándékot venni, fát díszíteni, sokfogásos vacsorát készíteni, szeretni azt is, akit más napokon nem. A társadalomkutatók szerint a szeretet ünnepén követnek el az emberek leggyakrabban öngyilkosságot.
Karácsonykor a leggyakoribbak a családon belüli összezördülések. Az ünnepek előtt a legtöbb család erején felül költ, és sokkal többet dolgozik, mint az év bármely más időszakában. A karácsony sok ember számára valamiféle megerőltető kötelezettség.
Egy kiskutya mentette meg az ünnepet
A kiskutya, melyet huszonnegyedikén találtam. A kisközért sarkában gubbasztott nyüszítve. Senki nem törődött vele. A közértes arcára már kiült az ünnepkor szokásos mély fáradtság.
- Nem hallja? Kérdeztem.
- Mit?
- Hát a nyüszítést, válaszoltam.
- Ja, egy kiskutya, valaki kidobta, mondta, és a részvét szikrája sem jelent meg a szemében. Már tegnap is itt volt, záráskor adtam neki egy kis felvágottvéget, de nem ette meg.
- Hát persze, válaszoltam, mert még szopnia kéne. Mi lesz szegénnyel?
- Én nem tudom, húzta fel vállát a nő. Majd valaki hazaviszi.
Hogy mi tört rám azon szomorú reggelen, nem tudom, de ölembe vettem a kiskutyát. Belebújt a kabátom hajtókájába, és csöpp mancsaival nyomkodni kezdett. Szopni akart.
Otthon majdnem minden készen volt már. A fa feldíszítve, a lakás kitakarítva, a bejgli tálcán, konyharuhába csavarva a spájz kövén, az ajándékok becsomagolva, én leharcolva, mosatlan hajjal, fáradtan.
Mert nekem a karácsony mindig rengeteg munkát jelentett. De ez nem zavart, amíg kicsik voltak a gyerekek. Már novemberben vadásztam az ajándékokra, spóroltam, tervezgettem, szerettem az ünnep hangulatát, a feldíszített várost, a sokféle karácsonyos mütyürkét, angyalkát, gyertyát, szalvétát.
Képes voltam órákon át válogatni a csomagolópapírok, szalagok, ajándékkísérők között. A gyerekekkel levelet írtunk a Jézuskának, karácsonyos papírra, ünnepi borítékba csúsztattuk, és én megígértem, hogy másnap postára adom.
Aztán megvettem, titkolóztam, dugdostam az ajándékokat. Szenteste zártuk a szoba ajtaját, ahol a fa állt, és amikor megszólalt a kis csengettyű, és a lányok kipirult arccal, csillogó szemekkel álltak a fa előtt, bármilyen hosszú volt a készülődés, örömük elfújta a fáradtságot belőlem.
Jó volt. De elmúlt.
Ahogy nőttek, úgy lett egyre nehezebb kitalálni, hogy minek örülnének. Aztán eljött az idő, hogy már nem örültek igazán semminek. Kötelesség lett az ünnep, nekik is nekem is. Eljött az idő, amikor már alig várták, hogy vége legyen az egésznek, és ők mehessenek a saját barátaikkal a saját útjaikra. Ahogy távolodtak tőlünk, úgy távolodtunk mi is, az apjuk meg én.
Színjáték lett az ünnep.
Megutáltam a karácsonyt. Anyám, anyósom szinte mindig összevesztek. A gyerekek bevonultak a saját szobájukba, Tibor, a férjem álmosra itta magát, amint lehetett, lefeküdt, hanyatt dobta magát, és horkolt. Én meg feküdtem mellette nyitott szemmel, és vártam a hajnalt.
Csöppi, mert a kutya ezt a nevet kapta a családi kupaktanácstól, megváltóként érkezett közénk azon az ünnepen. Amikor hazaértem vele, óvatosan leraktam a konyhakőre. Tálkába édes, langyos tejet töltöttem, ujjamat beledugtam, s miközben nyalogatta, nagyokat cuppogott. Fekete pofácskájára folyt a fehér tej, gomb szeme hálásan csillogott, amikor Nóri lányom megérkezett.
De édes! Guggolt le mellé. Csöppi a kedves hangra azonnal hanyatt vágta magát. Nóri a pocakját vakarta, Dórikám sétálni vitte, az apjuk egy régi övből nyakörvet csinált neki. Csöppi estig hevert a neki elkészített pokrócon, de gyertyagyújtásra felébredt.
Végigszaglászta mind az ajándékokat, üldözőbe vette a kötözőzsinórokat, fel és alá rohangált, aztán befeküdt a fa alá, és horkolva, mélyen és boldogan újra elaludt. Még anyósomat is megpuhította. Csak anyám jegyezte meg, hogy szerinte ebbe a családba egy kutya már igazán nem hiányzott.
Tévedett.
Azon az estén senki nem veszett össze senkivel. A gyerekek nem a telefonjukat nyomkodták, az anyósom nem tartott kiselőadást a bejglikészítés titkairól, anyám nem húzta el a borosüveget a férjem orra elől, és Tibor hetek óta először hozzám bújt miután lefeküdtünk.
Sok éve ennek. A gyerekeink kirepültek, anyósom már nem él, anyám öregszik, nekem is hol itt, hol ott fáj. De ha a családból bárki felhív, először nem felőlem kérdez. Az első mondat mindig az: Csöppi jól van?
Az ünneplés módját is örököljük
A pszichológusok szerint azt, hogy ki hogyan ünnepel, az ünnep hangulatát, szertartásait szüleinktől tanuljuk. Mindannyiunkban él egy kép a szentestéről. Gyerekkorunkból őrzünk illatokat, színeket, fényeket, meleg és kellemes emlékeket, ezeket újra és újra szeretnénk átélni, saját gyerekeinknek is megteremteni.
Ha azonban szüleink gyűlölködése, a veszekedés, a férfiak részegsége, a nők fáradtsága maradt meg bennünk, felnőttként sokkal nehezebben tudjuk széppé varázsolni az ünnepeket.
Ha gyerekkorunkból arra emlékszünk, hogy anyánk az egész napot a konyhában töltötte, dühösen és csapkodva, kötelességszerűen készült az ünnepre, ahelyett hogy velünk foglalkozott volna, nem tudunk majd örömet találni a karácsonyi sütés-főzésben.
Ha azonban szüleinknek öröm volt a készülődés, valószínűleg nekünk is az lesz. Egy biztos, a megfelelni és teljesíteni akarás megöli az intimitást. Márpedig intimitás nélkül nincs igazi ünnep.
Sűrű pelyhekben hullani kezdett a hó
Régen történt nagyon. Mégis emlékszem tisztán, élesen. Első osztályos voltam. Karácsonyra megtanultam az ABC összes betűjét, és szótagolva már olvastam. Elhatároztam, kinövök a kisgyerekkorból egészen. A Jézuska tiszteltére megígértem, hogy leszokom a cumizásról.
Majdnem sikerült.
Bukásomnak Lili néni volt az oka.
Annak az évnek a karácsonyán életemben először csak szükséges és hasznos dolgokat, sálat, sapkát, könyvet kaptam. Meg egy izgalmas, díszes dobozt. Lili néni, anyám barátnője hozta nekem, a nagylánynak Kanadából. A csomagolópapíron pufók angyalkák üldögéltek habos és dundi felhők között.
Mélyen benne jártunk még a szocializmusban. Nem látott effélét akkortájt senki Budapesten. A papír alatt hasonlóképpen izgalmas doboz lapult. Tükörfényes, aranyszínű. S a dobozban! A dobozban három hófehér, csipkés szélű díszzsebkendő volt látható.
Egy világ omlott össze bennem.
Anyám érezhette, hogy baj lesz, mert felkiáltott, nahát, milyen gyönyörű. Apám megsimogatta a buksimat, hűha, mosolygott, hát ilyen zsebkendője biztosan nincs senkinek.
Tantim, az én bölcs és öreg gyerekvigyázóm mentette meg a helyzetet. Köszönjük szépen, Lili néni, mondta. Megfogta a kezem. Gyere, megnézzük, kisült-e már a bejgli. A konyhában aztán az ölébe húzott. Én meg, a gyerekkorból frissen kipenderített, hüvelykujjamat a szájamba dugva, hagytam, hogy ringasson csendesen. Utálom a Lili nénit, és nem akarok nagylány maradni, hüppögtem.
Nem szabad ilyet mondani, csitított az én Tantim, és nevetett. S ahogy ott nevetett, az ablak mögött, a koromsötét éjszakában, kövér és puha pelyhekben hullani kezdett a hó.
Mit vegyünk a gyereknek?
Ez nem is olyan könnyű kérdés. És nem is csak pénz kérdése. Annak a gyereknek, aki egész évben mindent megkap, amire csak vágyik, nem is olyan könnyű olyan ajándékot venni, aminek örül. Mindenesetre okosabban tesszük, ha nem mi hozzuk meg a döntéseket.
Ha a gyerek olyasmire vágyik, ami teljesíthető, vegyük azt meg. Akkor is, ha teljesen érthetetlen, miért szeretné éppen azt a ronda plüssállatot, ikszedik Barbit, negyvenedik kisautót. Egy gyereknél, bármilyen korú, minden vágynak oka van. Sokszor tényleg csak az, hogy a többieknek is van olyan.
De ha megkapja, örül neki, mert már neki is van. Az ő öröme a miénk is. Ezért mondják azt a gyerekpszichológusok, hogy tíz év alatti gyerekek egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán értékelik az ajándékba kapott ruhákat, mert a ruha az ruha, úgyis kell. Persze biztos örülnek egy hercegnős-pókemberes pólónak, de valószínűleg nem arra vágynak elsősorban.
Az ajándékozás lényege az, hogy kifejezze a szeretetünket. Ezért értékes minden saját magunk készítette ajándék. Ha mi kötöttük, ragasztottuk, festettük. De csak idősebb korban tudja a gyerek az ilyen ’rád gondoltam, amíg csináltam’ típusú ajándékot értékelni.
Kicsiknek tehát ne azt vegyük, ami nekünk tetszik, ami szerintünk hasznos, hanem, aminek a gyerek igazán örül. Érdemes listát íratni vele a vágyairól, bár ennek megvan az a veszélye, hogy egy családi autó árát teszi ki a vágyott ajándék. De jó kommunikációval még a legkisebb gyerekekkel is megértethetőek az anyagi korlátok.
Középutas megoldás lehet a családi összefogás is, nagyobb értéket könnyebb úgy megvenni, hogy mindenki ad bele valamennyit, és a gyerek vágya is teljesül. A nagyi és a nagynénik, nagybácsik sokszor úgysem tudják, pontosan mivel szerezhetnének örömöt, még jól is jöhet, ha segítünk nekik.
Egy biztos, a karácsonyi ajándékkal nem szabad sem jutalmazni, sem büntetni.
Egy kis történelem
A keresztény világ karácsonykor ünnepli Jézus Krisztus születését. A karácsonyi ünnepkör a december 25-ét bevezető és követő időszak. Előkészületi ideje az ádvent, közvetlen előkészületi ideje a vigília, azaz karácsony előestéje. Két fő ünnepe a karácsony és a vízkereszt.
Krisztus születésének megünneplésére a kereszténység államvallásként való bevezetése után, 325 és 335 között került sor hivatalosan először. Azzal a céllal, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat, és a niceai zsinat határozatát liturgikus eszközökkel tegye népszerűvé, amely szerint Jézus Krisztus isten is és ember egy személyben.
A történet az Újszövetségből Szent Lukács és Máté evangéliumából ismert. Jézus születése egyúttal a keresztény időszámítás kezdete is. A hagyomány nem őrizte meg az esemény kalendáriumi napját pontosan, csak a negyedik században tették december 25-ére.
Máté evangéliumából úgy tudjuk, hogy miután Jézus Betlehemben megszületett, a napkelet felől érkező három bölcset egy fénylő csillag vezérelte.
A Jézus születését követő évszázadokban az egyházatyák és a különböző zsinatok nem foglalkoztak a csillaggal. Először Keplernek (1571–1630) jutott eszébe a betlehemi csillaggal is törődni. A csillagász kiszámolta, hogy Jézus születésekor a fénylő Jupiter és az ugyancsak fénylő Szaturnusz szoros közelségben látszott egymás mellett az égen.
Ez pedig nem lehetett más, mint maga a tündöklő betlehemi csillag. Méghozzá időszámításunk kezdete előtt 7 évvel! A számítógépes ellenőrzések Keplert igazolják: valóban akkor játszódott le a Jupiter és a Szaturnusz igen szoros együttállása.
A nap kiválasztására valószínűleg hatottak a korabeli pogány ünnepek. Ekkor ünnepelték Saturnust, a betakarítás istenét, Mithrast, a fény istenét. A pogányok különleges ételeket készítettek ezeken az ünnepeken, zölddel díszítették otthonaikat, közösen énekeltek és megajándékozták egymást.
Ezek a szokások részei lettek a keresztény karácsony megünneplésének is. A késő római időkben a kereszténység államvallás lett a Római Birodalomban, tehát a karácsony mintegy ’hivatalos’ ünneppé vált. 1100-ra már az európai népek legfontosabb ünnepének számított.
Az ortodox keresztények 13 nappal később ünneplik a karácsonyt, mert ők a Julianus naptárt használják.
Hol, hogyan?
A keresztény országokban általában kétnapos munkaszüneti nap a karácsony. A különböző népek azonban kisebb-nagyobb különbségekkel ünneplik.
Angliában a gyerekek zoknijukat akasztják ki, hogy Father Christmas (Karácsony Apó) ajándékokkal töltse meg. A szobába vagy az előszobába fagyöngyöt akasztanak. Az ünnepi menü sült pulyka, gyümölcsös pite, karácsonyi puding. A felnőtt vendégeknek gyakran puncsot is kínálnak.
Franciaországban a gyerekek a kandalló elé helyezik cipőiket, hogy Pére Noel (Télapó) megtölthesse ajándékokkal. Sok család elmegy a karácsonyi misére, majd ünnepi vacsorához ül. A lakásokat betlehemi jelenetekkel díszítik: apró agyagfigurák keltik életre Jézus születését. Évről évre újabb és újabb figurákkal egészítik ki a kollekciót.
Németországban a gyerekek december 6-án édességeket kapnak Szent Miklóstól. A Mikulás egyúttal összegyűjti a kicsik kívánságlistáját is. A ’megrendelt’ ajándékot a Christkindl (Jézuska) küldi. Karácsonyeste azonban nem személyesen érkezik, hanem a Weihnachtsmannt (Karácsony apót, télapót) küldi maga helyett. A családok égőkkel, csillogó díszekkel, mézeskaláccsal díszített karácsonyfát állítanak.
Lengyelországban az emberek vallásosak, a családok többsége részt vesz az éjféli misén. Az ünnepi asztalnál a családfő vékony ostyát tör kis darabokra, és szétosztja a családnak.
Görögországban az ünnepi vacsorára disznót, bárányt vagy kecskét adnak az asztalra. A desszert melomakarona (mézbe mártott, dióval töltött sütemény) és Christopsomo, azaz Krisztus kenyere. Ez utóbbi kerek, tetejét kereszt díszíti, és annak a szakmának a jelvénye, amelyet a ház ura űz. A halászok például hallal dekorálják.
Spanyolországban latinosan temperamentumos a karácsony. Az emberek táncolnak, énekelnek az utcákon az éjféli mise után. A templomokban és az otthonokban egyaránt állítanak betlehemet, amelyet Nacimientónak hívnak. Január 5-én a gyerekek kirakják cipőiket a balkonra vagy az ablak közelébe, hogy másnap, vízkeresztkor a napkeleti bölcsek abba tehessék apró ajándékaikat.
Olaszországban a legtöbb otthonban és a templomokban felállítják a presepiót, a jászolt. Karácsony éjszakáján a család imádkozik, közben az anya a Bambino, azaz a Kis Jézus figuráját a jászolba helyezi. Az ünnepi vacsora rendszerint angolnából készül, és panettone-t, karácsonyi kenyeret is sütnek.
Ezt mazsolával, kandírozott gyümölccsel ízesítik. Az olasz gyerekek vízkereszt napján is kapnak ajándékot, akkor a La Belanától, egy kedves idős boszorkánytól.
Amerikában karácsonyfát állítanak, díszes koszorút akasztanak az ajtóra, és a házakat már az ünnep előtt karácsonyi dalosok járják. Sokan aprópénzt vagy kisebb ajándékot adnak nekik, de az is előfordul, hogy az énekeseket behívják egy meleg italra a házba.
A gyerekek Santa Claustól kapják az ajándékot, aki rénszarvasszánon érkezik. A hagyományos amerikai karácsonyi ebéd töltött pulyka tört krumplival, áfonyaszósszal, néhol sonka vagy sült liba. A desszert sütőtökös pite, karácsonyi puding, gyümölcskenyér.
Mexikóban a karácsony előtti napokat posadasnak hívják. Ez szállásadást, elszállásolást jelent. A gyerekek ilyenkor házaknál eljátsszák Szűz Mária és Szent József szálláskeresését. Minden egyes posada ceremónia után megpróbálják a plafonról lelógatott papírból vagy agyagból készült pinatát pálcákkal eltalálni. Ha sikerül, elszakad vagy eltörik a pinata, és a benne lévő édesség, apró ajándék a földre hull.
Ausztráliában nyárra esik karácsony ünnepe. Az emberek a tengerpartra mennek piknikezni. A gyerekeknek is ebben az időben adják ki a hathetes nyári vakációt. Természetesen az utcákon a többi angolszász országhoz hasonlóan karácsonyi énekeket énekelnek. Az ünnepi menü pulyka és karácsonyi puding. Az ajándékot Karácsony apó hozza.
Hanuka
Karácsony környékén a zsidó felekezet is ünnepel. Ilyentájt van ugyanis a hanuka ünnepe.
Hanuka a holdnaptárt használó zsidó kiszlév hó 25-én kezdődik, és nyolc napig tart. Annak a győzelemnek állít emléket, amelyet a makkabeusok három évig tartó szabadságharc után arattak az Izraelt elfoglaló szíriai görögök fölött. A harc Kr. e. 165-ben a jeruzsálemi templom visszafoglalásával ért véget. A győzelemmel helyreállt Izrael önállósága.
A hanuka azt jelenti ’felavatás’, és arra utal, hogy újra Isten oltalmába ajánlották a templomot, amelyet a pogány bálványok és praktikák beszennyeztek. A ünnep legfontosabb vallási szertartása a hanukai menóra, egy nyolckarú kandeláber lángjának meggyújtása.
Karácsonyi tudni illik
A jászol. Eredetileg az állatok etetésére készült. Az Újszövetségben az újszülött Messiás fekvőhelye: Mária az evangélium szerint Jézust születése után jászolba fektette. Ennek a jászolnak öt deszkája később Rómába került. A jászolereklyét a Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzik.
A bazilika márványbaldachinnal fedett pápai főoltára előtti félkör alakú mélyedésben kis kápolnát képeztek ki, ahová kétoldalt lépcsők vezetnek le. Az építmény falait 74 különböző színű márványlap és két alabástromoszlop díszítik.
A kápolna oltárán őrzik a jászolereklyét márványtalapzaton álló, aranyozott ezüsttartóba helyezett kristályurnában. Maga az ereklye öt különböző hosszúságú és szélességű deszka keleti jávorfából. A pápa itt mondja az éjféli misét, melynek keretében körmenetben körülhordozzák a jászolereklyét.
A karácsonyfa. Szimbólum, mely a téli napfordulóhoz kapcsolódik. A népszokás szerint a karácsonyi életfa ágat Katalin vagy Borbála napján állították vízbe, az ünnepre kizöldült, az élet diadalát hirdetve a sötétség és a halál felett. Ezeknek a termőágaknak utódaként jelent meg a karácsonyfa a 18. század végén. A fát kezdetben almával, dióval és cukorral díszítették, amit a gyerekek fabontásakor nyalánkságként megettek.
Betlehem. Krisztus születésének helye, a születés temploma. Az éjféli misére a világ minden tájáról sereglenek ide a keresztények. Térden állva csókolják meg az ezüstcsillagot, amely azt a helyet jelöli, ahol Jézus megszületett.
Az adventi koszorú. Az adventi időszakot Szent András napját követő vasárnaptól, vagyis november 30-tól kell számolni, méghozzá úgy, hogy karácsonyig egy-egy gyertyát kell meggyújtani az adventi koszorún. Az ünnep a Jézus születéséig tartó várakozást jelenti, a koszorún lévő gyertyák az ő életét jelképezik.
Éjféli mise. A keresztények körében a december 24-én tartott éjféli mise látogatása az egyik legfontosabb hagyománynak számít a karácsony kapcsán. Azt is tartja a szóbeszéd, hogy amíg az emberek a misén vannak, addig állataik összegyűlnek és kibeszélik gazdáikat.
Luca széke. Luca napját, vagyis december 13-át gonoszjáró napnak is tartják a néphagyomány szerint. A babona azt mondja, hogy a 13 napon át készített, kilenc fából barkácsolt Luca-székre állva meg lehet pillantani a boszorkányokat. Ezután a széket tűzbe kell dobni, ezzel elpusztítva a banyákat.
Karácsonyi fűszerek
Az ínycsiklandó, fűszeres illat hozzátartozik a karácsony előtti hetekhez, napokhoz. Összegyűjtöttük a legfinomabbakat
- Kardamom. Édes, hűvös és intenzív ízű. Aromája az egzotikus virágokéra emlékeztet. Puncsba, grogba, kávéba, karácsonyi aprósüteményekbe keverik leggyakrabban. De jól illik mártásokba, halakhoz és szárnyasokhoz is. Étvágygerjesztő, emésztést elősegítő, görcsoldó. A héj rágása frissíti a leheletet.
- Csillagánizs. Finomabban ízesít, mint az ánizs, amellyel egyébként nincs rokonságban. Érdekes alakja miatt szívesen használják gyümölcstálak, asztalok dekorációjához is. Picit kesernyés ízű, ezért jól ellensúlyozza a húsok zsírosságát. Őrölve almatortába és gyümölcskenyérbe való. Fahéjjal keverve szilvalekvárba, szójaszósszal együtt kínai fogásokhoz javasoljuk.
- Koriander. A szárított termés kissé a citrusfélékre emlékeztető aromájú. A középkorban a ’szerelmi elixír’ nélkülözhetetlen alkotórésze volt, mivel nemi vágyat serkentő hatást tulajdonítottak neki. Gyümölcskenyérbe, mézeskalácsba illik. De kiváló egytálételek, sültek, felvágottak, máj- és húskrémek ízesítésére is, a zöldségek közül pedig a céklához és a sárgarépához. A köményhez hasonlóan megkönnyíti a nehéz ételek emésztését. Étvágygerjesztő, enyhíti a gyomor- és bélpanaszokat.
- Szerecsendió. Izgatóan aromás, íze kesernyés-csípős. Virága, a narancssárga szerecsendió-virág kevésbé az. Egész diót érdemes vásárolni. A reszelő legsűrűbb részén reszeljünk az ételbe egy leheletnyit. Rossz közérzet esetén alkalmazzák, s állítólag depresszió ellen is jó.
- Gyömbér. A gyökér erősen fűszeres aromájú, csípős, picit édeskés ízű. Ázsiai ételekbe, halakhoz, rákhoz, forralt borba, mézeskalácshoz használjuk. Nagyon egészséges, segíti az emésztést, enyhíti a reumás panaszokat.
- Szegfűszeg. A fahéjjal együtt a forralt bor és a mézeskalács elengedhetetlen fűszere. Almakompótba, párolt vörös káposztába is szokás tenni.
- Vanília. Egyik legdrágább fűszerünk, ezért sokan az aromával készült vaníliás cukrot használják helyette. Vaníliás kiflihez, fagylaltba, csaknem minden süteménybe, de egyleheletnyi a nemes halakhoz és garnélarákhoz is illik. Aromája az egész testben jó érzést szabadít fel. Korábban afrodiziákumként is használták.
- Fahéj. Kellemesen aromás illatú, íze fűszeres, édeskés, kissé fanyar. A fakéreg belsejét használják fűszerként. A legjobb fajta Srí Lankán terem. Édes ételekbe, teasüteményekbe, kekszekbe, mézeskalácsba, forralt borba való. De ízesíti a curryételeket és a szárnyasokat is.
Még nincs hozzászólás