Kamaszpara - avagy mit csinál a gyerek nyáron?
Euforikus hangulat, tomboló hormonok és az édes semmittevés iránti vágy jellemzi azokat a fiatalokat, akik az iskola befejezése után alig várják, hogy végre átadhassák magukat a szünidő kínálta örömöknek. Csak a szülőnek okozhat álmatlan éjszakákat, hogy vajon mi történik akkor, amikor nincs kontroll alatt a csemetéje.
Befejeződik az iskola, a kamaszok végre megszabadulnak az egész évben rájuk nehezedő stressztől és kötelezettségektől, és úgy érzik, néhány hétre övék a világ. A szülő közben okkal tépelődik azon, hogy milyen módon szervezze meg a nyarat úgy, hogy a gyerek lehetőleg hasznosan töltse az idejét, de közben jól is érezze magát.
Ahogy dilemma az is, hogy kivel és hová engedjük el napközben, és milyen mértékben szóljunk bele abba, ha bringázás helyett egész nap legszívesebben a tévé vagy a monitor előtt ülne. Sok családban kérdés az is, hogy a kamasz dolgozzon-e a nyáron, és ha igen, milyen munkát vállaljon.
Egy biztos, a szülőnek nem könnyű felelősségteljes döntést hoznia, ha azt szeretné, hogy a nyár számára aggódástól mentesen, a gyermekének pedig tartalmasan, inspirálóan, mégis pihentetően teljen.
Meddig engedjük a gyeplőt?
Gabi egy lassan felnőttkorba lépő és egy kamaszodó fiú, Benedek (19) és Ambrus (14) édesanyja. Az elmúlt években ő és a férje – mint sok más, kamaszt nevelő szülő – hasonló problémákkal szembesült nyaranta.
„Szerencsénkre mi az iskolai szünet jó részében számíthattunk a nagymama segítségére, de figyeltünk arra is, hogy a cseperedő fiúknak olyan programokat találjunk, amelyek érdeklik őket, lekötik a figyelmüket. A lehetőségek közül a legvonzóbbak a sporttáborok (kajak, kézilabda) és az idegen nyelv gyakorlása céljából az osztrák és német utak voltak számukra.
A kézműves tábor is jó döntésnek bizonyult, ahogy nagyszerűen működött az is, mikor a gyerekek kalákában töltötték el az időt a barátaiknál vagy nálunk, attól függően, hogy ki volt szabadságon. Nem aggódtunk, mert tudtuk, hogy ilyenkor jó helyen vannak.
A Balatonra, közeli ismerőshöz is elengedtük őket, mert tartalmasan és megfelelő felügyelet mellett tölthettek el egy-egy hetet a tó partján. A kortársaikhoz hasonlóan nagyon kedvelik a számítógépes játékokat, ezért nem ódzkodtunk az ilyen jellegű összejövetelektől – főleg, ha nagyon meleg vagy rossz idő volt –, de csak szigorú korlátozások mellett.
A kereteket mi szabtuk meg számukra. Nálunk az jelentett gondot, hogy a nagyobbik gyakran nem érkezett meg a megbeszélt időre. A pontos idő betartásához a 14 éves Ambrus esetében is ragaszkodunk, akinek kilenc órára haza kell érnie a fociról.
A szülő feladata az is, hogy mintát mutasson a gyereknek arról, mivel tölti szívesen a szabadidejét. Ha a szülő például rendszeresen sportol, a gyereke is jó eséllyel fogja megtalálni azt a hasznos és tevékeny elfoglaltságot - még ha egészen más területen is, mint a felmenője -, ami hosszú távon boldoggá teszi - mondja Gazdag Enikő pszichológus. - Gyakran mondják, hogy manapság hétperces a szülő Magyarországon, ami azt jelenti, hogy egy átlagos napon egy felnőtt legfeljebb ennyi időt tölt el a gyerekével, miközben a legfontosabb a közös, minőségi együttlét és az őszinte, nyitott szülő-gyerek kapcsolat lenne. Ebben az esetben ugyanis nem kellene tartani attól, hogy a gyerek inni, dohányozni, esetleg drogozni kezd, vagy rossz társaságba keveredik. Ha mégis jut elég idő a tartalmas közös programokra, akkor gondoskodjunk társaságról a saját korosztályából, akikkel bizalmi, mélyebb kapcsolatot alakíthat ki. Az első hosszabb, önálló nyaralásánál vegyük figyelembe, hogy mennyire megbízható, képes-e váratlan helyzetekben feltalálni magát, és ennek megfelelően határozzuk meg, hogy mikor és hová menjen el nélkülünk nyaralni.
Elvárjuk, hogy mindig legyen bekapcsolva a telefonja, amelyen értesítenie kell minket, ha nem tud időben elindulni, vagy nem megfelelő a közlekedés, és ilyenkor érte tudunk menni. Én nagyon fontosnak tartom a szabályok felállítását, azok következetes betartatását, és ha mindez néha nem is sikerül, valami kölcsönös bizalmon alapuló megegyezésnek mindenképp lennie kell a szülő és a gyerek között, mert különben nem működik a dolog.”
Parázs viták helyett tudatos tervezés
Már az iskola vége felé közeledve nem árt tisztázni a kamasszal, hogy milyen tervei vannak a nyárra, és fontos tudni azt is, hogy mi mit szeretnénk majd csinálni. Ne erőltessünk rá olyan foglalatosságokat, amikhez nincs kedve, unja, ahogy az se jó, ha azért szeretnénk, hogy részt vegyen egy programon, mert nekünk annak idején az nem adatott meg.
Veszekedés, tolakodás és szemrehányások helyett – mint pl. „egész nap a számítógép előtt ülsz, semmit se csinálsz, ezért lett rossz a bizonyítványod is” – segítsünk inkább találékonyan és szórakoztatóan megszervezni a napját, kínáljunk számára alternatívákat, és olyan elfoglaltságot, amelynek során hasznosnak érezheti magát.
Ilyen pl. a házimunka, de egy nagy közös beszélgetés után akár egy rövidebb (2-3 hetes) nyári munkavállalás lehetősége is szóba kerülhet. Ez utóbbi tevékenység növeli az önbizalmát, hiszen megtapasztalja, hogy adott helyzetben, a szülei nélkül is tud boldogulni, képes felelősséget vállalni a tetteiért, döntéseiért.
A munka hatékony módja annak is, hogy megtanuljon bánni a pénzzel, befolyásolhatja a későbbi pályaválasztási terveit, illetve az ismeretlen emberek közötti helytállás javíthatja a kommunikációs képességeit. Ha közös nyaralást szervezünk, érdemes olyan üdülőhelyet választani, ahol van lehetősége barátkozni, kapcsolatokat létesíteni, illetve biztonságosan el lehet engedni szórakozni.
Mivel a kamasznak szüksége van rá, hogy néha elvonulhasson a világ elől, a szállásfoglalásnál figyeljünk arra, hogy legyen olyan privát tér, ahová visszahúzódhat, és semmilyen kulturális programot – pl. kötelező múzeumlátogatást – ne erőltessünk rá!
Még nincs hozzászólás