Kalandorok Európában
Rendhagyó utazás következik. Veronika és Misi útja ez, akik fél éve már, hogy lakóautójukkal járják be Európát. Itt érte őket a karácsony, ünnepeltek születésnapot, és várták az új évet Portugáliában. Menekültek a karantén elől egy új országba, szabadították ki a homokba süppedt monstrum járgányukat, és utaztak, utaznak a mai napig.
Kalandokat, ízeket, illatokat, napfényt gyűjtenek, szívükbe, zsigereikbe zárják az élményeket, és persze modern kori utazókként mindent rögzítenek és megosztanak velünk. Veronika és Misi története nem mindennapi, de annál könnyebben átélhető, hiszen a szabadság, a fiatalos, játékos szellem hívása bármelyikünket megérintheti…
Addig maradunk, amíg jólesik, és ott töltünk napokat vagy éppen órákat, ahol gondoljuk. Nem köt minket semmi, mi magunk döntünk arról, hol ér majd az éjszaka, hogy hol szeretnénk ébredni.
Ha tengert, óceánt akarunk látni, ha a nagy kékség azúrjára vágyunk, ha a sós ízt éreznénk a szájpadlásunkon és a finom, pergő homokot a bőrünkön nap mint nap, hát odamegyünk. Kísérjük a tengert, ameddig csak szeretnénk.
Nem kételkedem abban, hogy Uhl Veronika és Adányi Mihály találkozása valahol megíratott. Két szabad lélek talált egymásra, szabad akaratból és a szabadság iránti olthatatlan vágyból. Mindketten utazni akartak, hosszan, sokáig, csupán annyi felelősséggel vállukon, amennyit egy ilyen utazás adhat.
„Mindig is azt terveztem, hogy bejárom Európát – kezdi a történetet Veronika. Igaz, hogy huszonévesen egyszer már sokat csavarogtam, akkor még csak stoppal vágtam neki a kalandor életmódnak. Aztán később az életmódom, hogy tíz évig egyedül neveltem a lányaimat, hogy pszichopedagógusként dolgoztam, helyhez kötötté tett. Utazni persze szerettem, de akkor sem szabályos turistaként keltünk útra. Olaszországban például Szerb Antal az Utas és holdvilág című regényének helyszínei vezettek minket.
Mindig is érdekeltek a művészetek, az építészet – egy-egy út során ilyen élményeket gyűjtöttem. Az utóbbi években azonban rengeteget dolgoztam, és nagyon elfáradtam. A lányok kirepültek, úgy döntöttem, adok időt magamnak a feltöltődésre, a kalandok újraélésére. Ekkor találkoztunk Misivel.”
„Multimédiás szakember vagyok – folytatja Misi a bemutatkozást –, hosszú évekig dolgoztam segédoperatőrként, de mellette vágtam, montíroztam, voltam televíziós stúdióvezető Cegléden, dolgoztam a Magyar Távirati Irodánál. Ahogy teltek az évek, egyre inkább próbáltam volna szabadulni a kötöttségektől, ehhez kínált lehetőséget az az online angol nyelvtanulási módszer, amelyet kidolgoztam, és az a weboldal, amelyet megterveztem, és üzemeltetek ma is.
Az így keletkezett vállalkozásomat tulajdonképpen a világ bármelyik szegletéből tudom működtetni, csak internet kell hozzá. Így lehetséges az, hogy kötetlen munka mellett utazzak, amennyi csak jólesik. Ugyanez igaz Veronikára is, aki most esténként a magánpraxisát viszi tovább online.”
A tervezés és a Covid
Veronika és Misi egy éven keresztül tervezte, hogyan is valósítsák meg nagy álmukat. Az gyorsan kiderült, hogy a lakóautó vásárlása bár nagyon komoly tétel, de jelentősen csökkenti az utazási költségeiket, így spórolva meg a szállás és a tömegközlekedés árát. Sokáig gyűjtötték az ismereteket a lakóautókról, amíg kikötöttek egy mellett. Ebbe pedig vásároltak egy robogót és egy tandem kerékpárt. Úgy gondolták, a városokban könnyebben mozognak kisebb járművekkel, a kerékpár pedig olyan helyekre is elviheti őket, ahova másképp be sem jutnának.
A tervezés a helyszínek kiválasztása mellett – Ausztria, Németország, Hollandia, Belgium, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Szlovénia – a technikai felszerelés és a mindennapi élethez szükséges tárgyak beszerzését is jelentette. Új életre készültek egy számukra teljesen új közegben. Igyekeztek úgy belevágni a nagy kalandba, hogy az esetleges felmerülő problémák nagy részét előre orvosolják a precíz felkészüléssel.
Egy rövid hazai próbaút után, végül július 10-én indultak el, még bevárták Misi első unokájának születését, és 20-án léptek át az osztrák–magyar határon. Ahogy most mesélik, furcsamód, a Covid valójában a segítségükre sietett, hiszen a lelassult, szinte megállt élet is azt mondatta, most van ideje az indulásnak. Félelem nem volt bennük sem akkor, sem később, a járványügyi szabályok betartásával, tulajdonképpen nyugodtan utaztak.
A cél az volt, hogy a gyönyörű természeti helyek felkeresésekor ne menjenek el a kihívások mellett – másszanak sziklát, álljanak a jéghideg vízesés alá, fussanak, kiránduljanak –, éljenek úgy, ahogy utazva élni igazán jó. Terveiket rugalmasan alakították, éjszakáikat mindig olyan helyen töltötték, ahol nincs ok a félelemre – természetes közegben, vagy éppen nagyon is exkluzív környezetben levő parkolókban.
Kiszámítani persze mindent nem lehet, így fordulhatott elő, hogy Bretagne-ban egy sziklapart füves területére álltak ki. Éjszaka azonban úgy zuhogott az eső, hogy a füves, homokos talaj meglazult. Reggel, amikor megpróbáltak kiállni, a hét és fél méter hosszú kocsi beásta magát a sárba, majd elkezdett csúszni a szakadék felé. Mentési akciójukban végül kövekkel, szikladarabokkal ékelték ki a kereket, így sikerült kijutniuk.
És hát arra sem lehetett előre gondolni, hogy a portugáliai Penichen egy óriási hullám esőpermete úgy beteríti a 20 méter magas sziklán álló, épp forgató Misit, hogy kamerája azonmód elromlik. Arra sem számíthattak, hogy a Covid-járvány miatt Franciaországot bezárják, így egy éjszakájuk lesz, hogy elérjék a spanyol határt, ahol az élet már épp visszatért a majdnem rendes kerékvágásba.
És az élményekkel mi lesz már?
Az interjú épp akkor készül, amikor Misiék épp Lisszabonban állomásoznak, ahol valószínűleg hosszabb ideig maradnak, hogy egy kicsit utolérjék magukat a munkával is. Kérdem őket, mi volt idáig a legnagyobb, legszebb élmény. Egymás szavába vágva mondják, tulajdonképpen minden. És hogy mi minden? Arra a legszebb, legjobb leírás nem is lehetne más, mint az ’I Love Utazás’ Facebook-oldalának bejegyzései. Ebből választottunk néhány részt. Országról országra, városról városra.
NÉMETORSZÁG
Würzburg
Bajorország nyugati határának közelében, a Majna partján található. A magyarok által méltatlanul kevésbé ismert város egyszerűen csodálatos. Látnivalók tucatjai várják a turistákat. A belváros barátságos hangulata, a kb. 50 templom, a Majna fürdésre csábító üde vízpartja és nem utolsósorban a település jelképének számító, rendkívül impozáns vár ideális hely a nyári aktív pihenéshez. Van itt is sok édes, régi emlék – nem is akármilyen –, mégis az az érzet, hogy egy sallangmentes, önazonos, az öreg kincsekkel hihetetlen természetességgel együtt élő népség lakik itt.
Az ősök a Majna két partján építették fel a várost. A ’budai’ oldalon egy magas kúp, rajta egy akkora vár, hogy én még olyat sosem láttam. Mit vár, erőd! Fortress Marienberg. Egyszer foglalta el egy svéd király, de szerintem rátukmálták, mert azt a védvonalat áttörni lehetetlen. A folyóparton végig nyugágyak, padok, bicikli- és sétaút. A fűben plédeken kártyáznak, beszélgetnek, napoznak. A bringások, gördeszkások egyszer csak megállnak, úsznak egyet, majd gurulnak tovább. Mások a vízen kajakoznak, kenuznak, supoznak. A merészek a hídról ugrálnak a vízbe négyesével. Mindez a ’komoly’ belvárosban zajlik. Az egész város sugárzóan derűs és könnyed.
Regensburg
Kaleidoszkópszerűen keverednek a múlt gyöngyszemei a jelen villanásaival. A házak olyan színesek, mesések itt, mint a kisgyerekek rajzain. Az óvárosban azt érzi az ember, mintha régi vágya teljesült volna, és egy képeskönyvben sétálgatna, épp, mint a Tintaszívben… Az öreg városrész Európában egyedülálló módon mutatja be a virágzó középkort. Egész Németországban Regensburg a legépebben fennmaradt nagyváros. Itt élt Kepler, és itt van az a 12. századi csodás kőhíd is, amely a ma létező legrégebbi híd a Dunán.
HOLLANDIA
Giethoorn – a holland Velence
Hét és fél kilométernyi csatorna, 50 pici hidacska, szűk kis járdák, út semmi. A közlekedés szigorúan csak vízen. Varázslatos hely ez. Hollandia gyöngysorának medalionja. Egy összérzékszervi túlcsorduló gyönyörűség. Képzeljétek csak el! Egy kerthelyiségben való pihenés, egy hűvös sör és jégkrém után ülsz a csónakban, hallod a víz finoman mély bugyborékolását, ahogy a lapátok a csatorna vizébe merülnek. A talpadat csiklandozza a ladik alján ide-oda mozgó, pici langyos vizecske.
A Nap a testedet simogatja melegen. A parton két oldalt látod az öreg, mesés házikókat, érzed a virágok bódító illatát, csillog a vízfelszín. Aztán a szűk csatornák után kiérsz a nádas övezte nyílt vízre. Becsobbansz, úszol egy kicsit, majd amikor leteszed a sekély meder aljára a lábad, a lábujjaid között finom, lágy iszap csúszik át lassan. Na akkor már végképp nem tudod, hogy ébren vagy, vagy álmodsz éppen. Hát ilyen Giethoorn.
Amszterdam
Délután érkeztünk, és azonnal bemotoroztunk a központba. Első színhely: múzeumnegyed. Egy kupacban a Van Gogh Múzeum, a Rijksmúzeum (a hollandok nemzeti múzeuma, itt van a holland aranykor jó néhány gyöngyszeme) és a Stedelijk, a modern művészetek múzeuma. A Van Gogh Múzeum modern, levegős, izgalmas, főleg akinek bejön az expresszionizmus. Egyszer mindenképp látni kell!
Amszterdamnak az Amstel a Dunája. Nem túl széles, a vize nyáron kellemes, tiszta, és rengetegen laknak a felszínén isteni lakóhajókban. Mindenkinek van csónakja, nagy vízi terasza függőágyakkal, kaspókertje, kutyája, óriási ablakos, folyóra néző kilátása. Reggel kint tornásznak, eszegetnek, napfürdőzve kávét szürcsölgetnek, a gyerekek hintáznak, a kutya a postást várja. Hihetetlen, de itt (majdnem) mindenki biciklivel közlekedik. De mint az őrült. Viszont dugó nincs, a belvárosban alig használnak autót. Így van ez Hollandia-szerte.
BELGIUM
Antwerpen
Persze itt is – ráérzésből, jól begyakorolva – ráleltünk egy újabb nagyvárosi csodaparkra. 30 hektárnyi művészet és sport együttes élvezetének nagy lehetősége. Életem egyik legörömtelibb futását éltem itt meg, az antwerpeni Middelheim szabadtéri szobormúzeumban, a modern és kortárs képzőművészet vezető szobrászainak munkái között.
Rohantunk egyiktől a másikig, vicceskedtünk, ámuldoztunk, mert volt olyan is, amelyiknek belsejében különböző hangeffektek szóltak… észre sem vettük, hogy közel 10 km-nél járunk. Azért az nem mindennapi, hogy Rodin, Hans Arp, Maillol és más nagyszerű művészek szobrai között fárasztod magad.
A főtér a pazar, csipkés, reneszánsz ’babaházakkal’, a 76 méter hosszú homlokzatú városházával, mely különböző színű márvánnyal van borítva (épp felújítás alatt), ékes bizonyítéka Antwerpen fényesen gazdag múltjának. A Királyi Szépművészeti Múzeum jelentős festménygyűjteménnyel bír, de itt van Rubens egykori otthona és műhelye is (ma képtár, múzeum), melyet ő maga tervezett, barokk kertjével együtt.
Gent
Az a nagyon édes Gentben, hogy nem egy főtéren koncentrálódnak a látványosságok és az odasereglő tömeg, hanem a város több pontján alakulnak ki intim kis csoportosulások egy-egy szép épület, hangulatos kávézó vagy egyszerűen csak az egyik csatorna mentén.
De olyan is van, hogy az emberek letesznek két-három széket majdnemhogy bárhová, körbeülnek, kezükbe vesznek egy doboz sört, és máris jól érzik magukat. Beszélgetnek, nevetgélnek, semmi különös, egyszerűen csak élvezik a napot, az őszt, egymást.
Itt mi is új barátra leltünk egy pakisztáni származású, Kenyában született, angol úriember személyében. Ő Qadeer Hanid. 76 éves, és húsz éve lakóautóval járja a világot. Energikusságával, pontos értékítéletével és minőségi életvezetésével példaképként áll mostantól előttünk. Szent Bavo-katedrális.Van Eyck testvérek. Genti oltár. Nehezen találok szavakat. Akinek volt szerencséje, és láthatta, az tudja.
Brugge
Mert Brugge-ben mézeskalácsházak vannak, meg babaházak, itt minden házacska mesés, színes, kecses, fényes, és Brugge ünnepi kedd reggel, amikor süt a nap, és csütörtök délután, amikor csöpög az eső, meg pénteken, meg szombaton, de leginkább bármelyik napon, amikor már sötét lesz, és kigyúlnak a kandeláberek fényei, és fiáker zötyög végig a macskaköveken, és hallani a lovak patájának jellegzetesen ütemes kopogását, és a csatorna vízén megcsillan a holdfény, és már fáj leírni, hogy egy fehér hattyú épp átúszik a boltíves hidacska alatt, követve a fénypászmát, és közben finom halk zene szüremlik ki egy vendéglőből, de a harangjáték is szól már, és száll a frissen sütött finom, fahéjas, vajkaramellás, porcukros gofri illata, a süteményes boltocskákban meg épp forró, belga csokit öntenek a csészékbe, és hallod, ahogy az illatos, sűrű, még épp folyékony barnaság finoman az edény aljára tottyan, és bármilyen üzletbe toppansz be, ott minden kicsi és bájos és elegánsan minőségi, csak a kristálycsillár óriási, hogy majdnem kilóg az ablakon, de ez normális és teljesen helyénvaló, csak a te szemed jön máshonnan, és esetleg az agyad felfogni képtelen, hogy ilyen város létezik, és nem csak képes mesekönyvekben…
FRANCIAORSZÁG
Étretat
Étretat az egyik legszebb hely a Földön. Lebilincselő, misztikus, felejthetetlen. Úgy néztem ezekre a sziklákra, mint ha az egész emberiség szemével először látnám őket. Sokszor játszom ilyet. Azt képzelem ilyenkor, ősember vagyok, vándorlok, és egyszer csak meglátok egy ilyen helyet. Hogy én látom meg ezt így először!
Lenyűgöző volt éjjel megérkezni, és látni, érezni az óceán dübörgő erejét, az égen a csillagokat és az attraktív, fehér sziklakapukat a sötétben. Annyira ősi kép volt, és olyan súlyos, erős, hogy nincsenek rá kifejezések. Bármit írok, nem tudnak a szavak annyit, mint amennyit itt átélni képes az ember. Képzeljétek el mindezt másnap is, a tündöklő napfényben!
Dagály van, jön az óceán, görögnek a kövek a hullámverés alatt, van ennek is egy különös, mély, megnyugtató akusztikája, ezt hallani kell, leírni nem lehet, a napfény a sziklákat olyan fehéren, fényesen emeli ki a tinta kék víz hátteréből, hogy az már szinte nem is e világi. Hogyan tud a természet ilyen csodát teremteni?
SPANYOLORSZÁG
Itt a napfényes nyár (novemberben – a szerk.), a csodás természet, őszi kikericsek a fűben, pálmák, hihetetlen hegycsúcsok, lankák, türkizkék tenger, El Camino… Elmondhatatlan. Egyik nap 30 fok, fekszünk fenn a hegytetőn, a fűben, lent zúg a tenger, úsznak a csodás nyári felhők az égen, illatozik a menta a sós párában, a másik nap menetelünk egy nagy szakaszt a Caminón, megérkezünk a kis templomocskához késő délután, gyönyörű spanyol barokk oltár, fekete Madonna…
Mindenütt annyi szín, hogy az már elképzelhetetlen. Az utcán érik a narancs, az emberek hosszú sétákat tesznek, nevetgélnek, beszélgetnek. A pálmafás sétányon ül az öreg spanyol rózsaszín zakóban, a táskájában kiskutya, hallgatják a tengert. Micsoda atmoszféra! Spanyolország északi partvidéke annyira változatos, hogy bárhol is jársz, csupa édes gyönyörűséget látsz mindenhol. Az óceán erős, hatalmas és vad! Mint millió musztáng együtt, vágtat a víz előre, ha jön a dagály. De ne gondoljátok, hogy apálykor csöndes volna… neeem! Csak egy kicsit visszahúzódik a parttól, de a szenvedély és a megzabolázhatatlan vadság ugyanúgy megmarad…
Veronika és Misi kalandjait a Facebookon az ’I love utazás’ oldalon követhetitek nyomon, youtube-csatornájukat ugyanezen a néven remek videókkal töltik meg. Úgy tervezik, hogy 2021 nyarán térnek haza, a karácsonyt itthon töltik, aztán újra útilaput kötnek és meg sem állnak Görögországig.
Még nincs hozzászólás