Jógázik a nagymamám
Nagymamám egy nap bejelentette: elkezdett járni egy kínai tornára. A neve dao-jin, és a több ezer éves kínai gerincgyógyító gyakorlatokat ötvözi a nyugati orvostudomány ismereteivel.
Bár ő a legidősebb a tornán, nagyon lelkes: másfél órát utazik oda és vissza is. Azt mondta: semmi sem mozgatta még át ilyen jól, most tanulja a gyakorlatokat, hogy otthon is elvégezhesse őket. Mikor kérdeztem, hogy jutott az eszébe, mesélni kezdett.
„Hallottam egy beszélgetést a rádióban az edzővel, bár elsőre nem értettem a torna nevét. Szerencsére másodszor is leadták a műsort, akkor rákerestem az interneten. Írtam neki e-mailt, majd megbeszéltük, mikor tudok jönni az órára.” Leesett az állam, ahogy a közel nyolcvannégy éves nagyim informatikai tudását hallgattam, hiszen nemrég még a word dokumentum szerkesztésében kért segítséget. Miután hónapokig áradozott a dao-jinről, én is egyre kíváncsibb lettem. Egy nap a kezembe nyomott egy jegyet. „Gyere el velem, nézd meg, jót fog tenni a hátadnak!” – mondta.
Egy esős napon találkoztunk az Oktogonnál, az én aprócska nagymamámat majdnem elsodorta a délutáni tömeg, de ő csak nevetett. „Képzeld, milyen aranyosak, át akarták adni a helyüket a villamoson! De hát én tudok állni!” – mondta.
Mikor odaértünk az edzésre, teljesen felpörgött. Már mindenkit ismert, vitt ajándékba szőlőt, padlizsánkrémet az edzőnek. Kiderült: tényleg messze ő a legidősebb a tornán. Nevetgélve beszámolt arról is, hogy kialkudott egy nyugdíjas kedvezményt. Előtte kellett állnom a tornán, hogy ne lássam a „bénázását”, de nagyon büszke voltam rá. Manapság nem sok nő mondhatja el magáról, hogy a nagymamájával együtt jár edzésre!
Aztán elkezdett gerincjógázni is, egy közelebbi helyen. Ezt is imádta, bár most télen, a korai sötétedés miatt nem tud járni, a régi szőnyegre leterített jógamatrac arról tanúskodik: minden nap csinálja a gyakorlatokat. Mióta ismerem, az élete része a mozgás: reggeli tornával kezdi a napját, és délután is elmegy sétálni a kiskutyájával, akár esik, akár fúj. „Muszáj mozgatnom magam, mert ha nem mozgok, úgy maradok!” – szokta mondani. Sok korombeli is megirigyelheti ezt a fittséget. Remélem, egyszer én is ilyen jó példát mutathatok a saját unokáimnak.
Még nincs hozzászólás