Jakupcsek Gabi édesanyja

2015. május 5. | Írta: Mester Ágnes

Ne oda üljetek, drágáim, az az én székem – mutat Irénke egy tonett-háttámlás székre a konyhában. Az meg a mamámé volt, oda már lehet Ez a konyha már nem az a konyha, és nem is az a bizonyos társbérlet, ahová Jakupcsek Gabriella született, de a ház ugyanaz. Irén néni nem megy messzire.

„Gabi már legalább kétszer el akart költöztetni, de engem már nem lehet kimozdítani innen” – csóválja a fejét mosolyogva Jakupcsek Irén, a Ridikül műsorvezetőjének édesanyja, amikor megkérdezem, nem volna-e kényelmesebb, ha közelebb laknának egymáshoz.

Bár a „közelebb" is nézőpont kérdése: legnagyobb unokája, Bálint itt dolgozik nem messze, neki gyakran telefonál, hogy ugorjon át ebédelni. De Marci is sűrűn megfordul nála, hozzák a nagy karton ásványvizet, és mindent, amit cipelni kell. A nagymama – a fiúknak Ircsike, Emmának Nagykó – már rég rájött, hogy az unokákat így a legkönnyebb megfogni. Főzni kell nekik, és jönnek, mintha húznák őket.

„Különben is, nézzétek meg, innen pont odalátni a házukra. Innen szoktam integetni, hogy jó reggelt!” – mutat a távoli hegyoldalra az ablakból. Nevetünk, aztán a régi időkről mesél.

 „Milyen lehetett, gondolhatod: közös konyha, fürdőszoba! De az is igaz, hogy nem tudtam volna két műszakban dolgozni a Statisztikai Hivatalban, ha nincs ez a társbérlet. Gabikát megebédeltettem, lefektettem aludni, és meg volt mondva neki, hogy amikor felébred, kopogjon át a falon Hédi mamának. Ő akkor átjött, és vigyázott rá estig.”

Nagymamaként aztán a fiúk neveléséből kivette a részét: amíg Gabi tanult, ő tolta föl Bálintot a babakocsival hozzá a Széchényi Könyvtárba. De Emmát már éjszakára nem meri vállalni egyedül, azt mondja, nem akarná megijeszteni a kislányt, ha esetleg rosszul lesz – értetlen arcot vághattam, mire elmosolyodott: „Nyolcvanéves vagyok, drágám! Szóval inkább én alszom náluk, ha esetleg elmennek valahová. És hát, persze, ott az egész nyár a Balatonon, az nagyon jó dolog!”

Mikor a régi anyák napjáról kérdezem, megmutatja Gabi dolgozatát az alsó tagozatból, amin annyira meghatódott. Aztán a kisdobos emléklapokat, a dicsérő okleveleket, Gabi korai sikereinek és ambícióinak nyomait. „Okos kislány volt, és nagyon önálló. Nekem természetes, hogy ott van a tévében, és hogy jól csinálja. Persze, hogy jólesik, ha a szomszédok vagy a barátnőim megdicsérik, de nekem ebben nincs semmi meglepő. És nem is aggódtam érte igazán soha. Tudjátok, azt a gyereket, akiben becsvágy van, biztos, hogy nem kell félteni. Én mindig tudtam, hogy jól dönt.” 

Címkék: nagymama, anya-lánya kapcsolat, anyák napja, ksh, unokák, szülői büszkeség, iskolai dolgozat, társbérlet, két műszak, becsvágy, ambíció