Intim Pisták és Bennfentes Boriskák
Az amerikai antropológus, Donald E. Brown a Föld közösségeit feltérképezve arra jutott, hogy nincs olyan emberi csoport, akár a dél-amerikai őserdőkben kutakodunk utánuk, akár Dél-Manhattanben, a Wall Streeten, ahol a pletyka ne vinné a prímet.
A kommunikációkutatók ehhez még hozzáteszik, hogy beszélgetéseink több mint 60 százalékát teszi ki a pletyka, ami állandó mozgásban van, s nemcsak hogy gyorsan terjed, de közben folyamatosan át is alakul. És nagyon kell vele vigyázni, mert a pletykát a rágalomtól csak egy hajszál választja el.
Nos, ha belegondolunk, hogy a kutatók szerint úgy 40 ezer évvel ezelőtt kezdtünk el pletykálkodni, érdemes „belelapozni” a történelembe, ahogy azt Szvetelszky Zsuzsa, a Ridikül „Pelykafészkek” adásának pletykakutató vendége is tette. Kedvenc történeteiből idézünk:
A francia királyi udvarban sem mentek a szomszédba egy jó, szaftos pletykáért, és nem kímélték a Napkirály édesapját, XIII. Lajost sem, aki végigdadogta a gyermekkorát. A kedves mama, Medici Mária gyakran verte el az egész udvar szeme láttára, s szegény emiatt aztán egész életére gátlásossá vált. Pedig kisfiúként még elég szemtelen volt, sokszor ráhúzott a lányok fenekére, de kamaszként már jóval szemérmesebb lett.
Aztán jött az érdekházassága Ausztriai Annával, ám olyannyira nem kedvelték egymást, hogy a pletyka szerint az anyjának kellett Lajost beparancsolnia a hitvesi ágyba. Rövidesen úgy megromlott az ifjú pár kapcsolata, hogy csak a hivatalos alkalmakkor jelentek meg együtt, a közös ágyat pedig kifejezetten kerülték.
Évekkel később, egy fárasztó kirándulás után a férj nem talált más nyugvóhelyet, mint a felesége hálószobáját. Néhány hét múlva pedig megjelent az újsághír, hogy a királyné végre várandós.
De nézzünk egy könyvet, annak is az első sorát: „Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták.” Igen, ez Franz Kafka regénye, A per, de a pletykák szerint az író nem erre volt igazán büszke, hanem egy találmányára, egy munkahelyi védősisakra(!). Mások meg arról beszéltek, hogy Kafka teljesen beleszeretett a biztosítási jelentésekbe, rendezgette őket, és ezeket küldözgette a családtagjainak mint büszkeségeit.
Persze „Intim Pisták” és „Bennfentes Boriskák” akadtak Beethoven IX. szimfóniájának premierjén is. A zeneszerzőről az a pletyka terjedt el, hogy amikor néma csöndet hallott a háta mögött, elsírta magát, mert azt hitte, megbukott. Ez volt az a pillanat, amikor Beethoven teljesen megsüketült. Csak amikor hátrafordult, látta meg a tomboló közönséget.
Pedig Beethoven már harmincegy éves korában ezt írta egyik barátjának: „Legnemesebb képességem, a hallásom megromlott. Amikor együtt voltunk, már észleltem a tüneteket, de hallgattam róluk… Szerencsétlenségem a legkisebb zavart a játékban és a komponálásban okozza, a legnagyobbat a másokkal való érintkezésben...” Ami pedig a valóságot illeti: a zeneszerző a IX. szimfóniát már teljes süketségben komponálta.
A pletyka se nem jó, se nem rossz, mondják róla a kutatók. Kétségtelen viszont, hogy nagyon szórakoztató tud lenni. Csak ne rólunk szóljon!
Még nincs hozzászólás