Így szórakoztunk régen és ma
Nem is olyan nagyon régen, alig több mint ötven évvel ezelőtt Magyarországon a fiatalok fülüket a rádióra tapasztva próbáltak kedvükre való zenét elcsípni az éterben. Ha valakinek sikerült a Beatles vagy a Rolling Stones valamelyik számát - rettenetes minőségben ugyan, de szalagos magnóra rögzíteni - sztár volt minden házibulin.
De a filmekhez való hozzáférés sem volt egyszerű. Ha jó filmet játszottak a moziban, a jegyeket üzérek vásárolták fel, s árulták többszörös áron. Ha a televízió egyetlen csatornája népszerű sorozatot vagy filmet vetített, kihaltak a városok, mindenki a tévé előtt ült. A szórakoztatás eszközei azonban olyan gyorsan fejlődtek, hogy ma már mindenki azt hallgat, azt néz, ott és akkor, amit és amikor akar. De hogyan történt ez?
Kezdetben volt a mozi
Az első filmszínház, a Vitascope Hall 1896. június 26-án nyitotta meg kapuit az amerikai New Orleansban, majd október 19-én megnyílt a a második az Edison’s Vitascope Theater Buffalóban, ám ahhoz azért több év kellett, hogy tömegesen nyíljanak meg a filmszínházak. Azonban az élmény az 1900-as évek elején még egyáltalán nem olyan volt, mint amilyet mi átélünk egy mai moziteremben.
Hiszen kezdetben minden film néma volt. Az első filmeknél előadók, kikiáltók magyarázták a közönségnek a vásznon futó képeket, kifejtve tartalmukat és jelentésüket. Azonban az elkövetkező évtizedekben a filmek egyre népszerűbbek lettek, a tömegtermeléssé váló filmgyártás pedig egyre inkább képes volt kielégíteni a keresletet, sorra nyíltak a filmszínházak.
Az első magyar mozi Budapesten az Andrássy út 41. szám alatt 1896-ban nyílt meg, de hamar csődbe ment. Az Apolló Projectograph színházat, az első, kizárólag mozi céljára épített épületet Budapesten 500 néző befogadására tervezték, és a mai Blaha Lujza téren állt.
Az 1906 végén megnyílt ’filmszínház’ olyan népszerű volt, hogy erkélyekkel is bővítették. A szórakozni vágyó budapesti közönséget 1909-ben már negyvenhat mozi várta, egy évvel később az újságok azt írták, hogy Budapest többé nem a kávéházak, hanem a mozik paradicsoma. S bár kezdetben inkább csak a szegényebb rétegek szórakozását szolgálta, az 1910-es évekre a mozilátogatás az előkelőbb körökben is elfogadottá vált. A külvárosi részeken is elegáns épületeket emeltek a mozik számára.
És jött a multiplex
Hetven évvel később, az 1980-as években azonban komoly változás történt: megjelent a VHS videotechnika, elterjedt a kábeltelevíziózás, majd az 1990-es években széles körben népszerűvé vált a DVD-technika. Elburjánzott a filmkalózkodás, ami nagyban visszavetette a filmszínházak, mozik népszerűségét. Világszerte bezártak a kisebb települések filmszínházai, az egy-két termes kis mozik.
Az üzletekben megjelentek a házimozi elnevezésű, nagy képernyős televíziókkal és hangélményt adó hangszórókkal rendelkező rendszerek. A kalózkodás és az otthoni filmnézés viszont olyan mértékű kényelmet nyújtottak a nézőknek, amellyel igazán nehéz volt versenyezni.
A mozik azonban nem hagyták magukat. Legyen bármilyen nagy képernyős otthon a tévé, bármilyen a hangtechnika, nem képes olyan élményt nyújtani, mint a multiplex mozik, főleg ha 3D-s – valódi térérzetet adó – filmet vetítenek. Ezek a szuper mozik az 1980-as években, az USA-ban jelentek meg először, új korszakot nyitva a filmforgalmazásban. A multiplexben a filmélmény elengedhetetlen tartozéka a pattogatott kukorica és az üdítő, miközben a kép és a hang tökéletes, a hely pedig tágas és kényelmes. Magyarországon az első multiplex a Duna Plazában nyílt meg 1997-ben.
A VHS-korszak
Kevés embernek volt olyan ismerőse ötven évvel ezelőtt, akinek volt kisfilmes kamerája és filmvetítője otthon. Akkor még az egyszerű fényképezés is luxus hobbinak számított. Egy emberről jó, ha fél tucat fénykép készült életében. Így aztán óriási fordulatot jelentett, amikor megjelentek a videokamerák és -lejátszók.
Jól emlékszem, hogy amikor nálunk is megjelent a kölcsönözhető videokazetta, és sikerült egy lejátszót vennünk, a fiam óvodás volt. Mindenki attól féltette a gyerekeket, hogy függővé válnak a bármikor nézhető filmek miatt, hogy majd nem lehet őket a tévé képernyője elől ágyba könyörögni. A veszély valós volt, hiszen addig a gyerekek esti rituáléjának része volt az esti mese, majd a tévémaci, aki fogmosás után ágyba bújt, s ekkor minden kisgyerek tudta, hogy elérkezett a lefekvés ideje.
Ennek vetett véget az első olyan találmány, mely bármikor otthon is nézhetővé tett filmeket. Ez volt a VHS. Videokölcsönzők nyíltak, melyek suttyomban olykor engedély nélkül másolt filmeket is kölcsönöztek. A videokazettákra bárki bármit felvehetett. Ezeket a családi videókat aztán később, amikor már nem volt min lejátszani, élelmes cégek digitalizálták. Családi összejövetelek kedvelt szórakozása lett a nyolcvanas, kilencvenes években készült amatőr családi videókat megnézni.
A VHS ma már történelem. Az első videokazettát 1976-ban a japán JVC elektronikai cég fejlesztette ki. Az utolsó VHS-filmet pedig 2006-ban adták ki. 2015-ben pedig hivatalosan is véget ért a VHS-korszak. Ettől az évtől kezdve már Magyarországon sem árultak többé videokazettát.
Ezt követte a DVD-őrület
Az akkoriban drágának számító VHS-lejátszók idővel a kukákba kerültek, s mindenki, aki tehette, DVD-lejátszót vásárolt. A DVD nagy kapacitású optikai tárolólemez, amely zene, film, vagy bármely más adat tárolására is alkalmas volt.
1995-ben a Pioneer, a Hitachi, a Mitsubishi, Time Warner, Matsushita, Toshiba, Philips, a Thomson és a JVC közreműködésével alkották meg. A DVD hasonló volt a CD-hez, de míg a CD 700 MB adatot volt képes rögzíteni a későbbi szabvány, a Digital Versatile Disc vagy a DVD 4,7 GB-tól 17 GB-ig.
A DVD lemezek lejátszására természetesen szükség volt egy erre alkalmas lejátszóra. Ez lehetett asztali lejátszó, ami kinézetére egy videokazetta-lejátszóra hasonlított, de lehetett számítógépbe épített meghajtó is. Ezek az eszközök képesek voltak lemezre írni is. Természetesen írható lemezeket kellett venni hozzájuk. És ez is már csak a múlt.
Úgy tűnik, befellegzett a DVD-nek is, a jövőben legfeljebb ritkaságnak számító művészfilmeket nézünk majd ilyen lemezen. A mindennapi filmnézés már sokkal kényelmesebben és olcsóbban megoldható internetes szolgáltatásokkal. Tényleg nagy előrelépés volt, hiszen nem kellett többé a kazettákat előretekerni, a beszoruló szalagokkal kínlódni. Ráadásul a lemez nem csak televízió képernyőre volt átjátszható, hanem egy idő után a laptopokba, számítógépekbe is építettek CD-, DVD-lejátszót, így többé már nem csak bármikor, de bárhol is lehetett filmeket nézni.
Bár a technológia továbbfejlődött, és megjelentek a Blu-ray lemezek, amelyet sok-sok DVD-nyi anyagot tartalmazhattak (például egy sorozat egész évnyi részeit), a közönség már nem akart újabb lejátszókat és rögzítőket venni drága pénzért, inkább az internetet választotta helyette.
Majd az internet és a streaming mindent kinyírt
A hagyományos tévézést is felváltották az internetre köthető okoseszközök, a PC-n, mobilon és táblagépen is futó szolgáltatások. Ezek segítségével ma már a konyhában is akármikor elindíthatjuk kedvenc sorozatunkat, vagy akár egy nagyjátékfilmet is, hogy ne legyen olyan unalmas főzni vagy mosogatni.
Megjelentek az úgynevezett set-top-boxok, melyek az analóg műsorszórás kikapcsolása után elengedhetetlen kiegészítői lettek minden olyan televíziónak, amely nem képes a digitális műsorszórás vételére. No és itt vannak már az internetes okos tévék, melyek legnagyobb értéke az, hogy a tévécsatornákon túl is elérhetőek rajtuk különböző tartalmak, mozicsatornák, mint a a Netflix, az Amazon, a YouTube, valamint olyan zenei streaming szolgáltatások, mint a Spotify és még különféle játékok és sporttartalmak. Elérkeztünk tehát oda, hogy az online elérhető végtelen mennyiségű tartalomból bármit, bármikor, bárhol nézhetünk, hallgathatunk.
Szinte bármilyen filmhez, sorozathoz, zenéhez hozzájuthatunk többnyire persze előfizetéssel. Nem kell ehhez más, csak nagy sebességű internet és megfelelő eszköz. A streamelés és a letöltés közti fő különbség az, hogy ha letöltünk egy filmet, akkor azt jellemzően a letöltés befejeztéig nem tudjuk elindítani, utána pedig a helyet foglalja az adott eszközünk háttértárán, addig a streamelés esetében ’nem marad nálunk’ maga a letöltött film, sorozat vagy zene, hanem egy távoli szerverről folyamatosan érkezik éppen az a szeletke, amit nézünk.
Illetve annál egy kicsit több, hiszen a legtöbb ilyen szolgáltatás kicsit mindig előreszalad, és a következő pár percet is letölti előre, hogy ha esetleg menet közben egy-egy pillanatra vagy másodpercre megszakadna az internetkapcsolatunk, akkor a lejátszás folyamatos maradjon. Ezt nevezik bufferelésnek.
A filmhez való hozzáférés tehát alig több mint száz év alatt eljutott a mozitól a bárhol, bármikor akár a mobiltelefonon is nézhető tartalmakig.
A zenehallgatásban még ennél is gyorsabb volt a fejlődés
Kezdetben volt a fonográf
A fonográf feltalálása előtt az emberek csak élőben hallgathattak zenét. Majd Thomas Edison 1877-ben feltalálta a fonográfot, az első hangot rögzítő és visszajátszó eszközt. A hangot egy tölcsér gyűjtötte össze, ennek végén egy membrán volt található, amit a hang rezgésbe hozott. A membránhoz egy acéltű kapcsolódott, amely egy forgó viaszhengerre karcolta a hangnak megfelelő rezgéseket.
A visszajátszás ennek pontosan a fordítottja volt. A hengerre rögzített barázda megmozgatta a tűt, az átadta a rezgéseket a membránnak, majd a tölcsér hallhatóvá erősítette a hangot. A hangrögzítésnek ez volt a legelső módja. Idővel azonban tovább fejlődött a technológia.
Nem sokkal Edison fonográfja után, az 1880-as években megjelent a Gramofon, mely a fonográfhoz hasonlóan egy tűt és egy lemezt használt, de a hangfelvételt a lemezre, nem pedig a hengerre rögzítették. A gramofon lemezein a hanghordozó barázdái révén került rögzítésre a hang.
Az első lemezjátszók a bakelitből készült lemezekre rögzített hangokat játszották. Aztán a múlt század negyvenes éveiben megjelentek a hosszabb lemezformátumok, az úgynevezett LP (long play) lemezek. Ezeken hosszabb zenei felvételek rögzítésére is mód nyílt.
A telefonhírmondó a beszélő újság
A rádió őse a Puskás Tivadar tervezte Telefonhírmondó 1893. február 15-én indult az Astoriától nem messze, a Magyar utca 6. szám alatt. A telefonhírmondó munkatársai által egy mikrofonba olvasott hír a városnak több különböző pontján egyidejűleg volt hallható. A hírsorozatokat, melyeket egy külön e célra szervezett szerkesztőség szolgáltatott, telegram stílusban olvasták fel, és egy órán át folyton ismételték.
Politikai, helyi, közérdekű és tőzsdei híreken kívül időközönként a pontos közép-európai időt is bemondták a készülékekbe. „Mint a méhkasra, rajzanak be és ki a tudósítók és dolgozzák fel a munkatársak a beérkezett táviratokat, híreket és külföldi újságokat. Egy külön terem arra szolgál, hogy telefon útján érintkezzék a szerkesztőség a külvilággal.
Kilenc telefon áll a tudósítók és a gyorsírók rendelkezésére. Külön összeköttetésben van a szerkesztőség a képviselőházzal és külön telefonvonal közvetíti a börzetudósításokat. Az így beérkezett híreket feldolgozva és szépen leírva megkapják a felolvasók, akik felváltva olvassák fel az e célra szánt készülékek előtt egy e célra berendezett szobában a kiadásokat” – írta az Ország-Világ az indulás évében.
Az adásokat egy rozzant bútorszállítóból sugározták
A rádió első hírszóró adója 1924-ben egy rozzant bútorszállító kocsi volt a Gyáli úton a Postakísérleti Állomás udvarán. Innen indult el egykor hódító útjára a magyar rádióműsor.
Az 1924-ben a Magyar Rádió Újságban e kor krónikása a Gyáli úti stúdióról jegyezte fel: „Semmi különös berendezés nincs benne. A technika játékszereinek, gomboknak, csavaroknak nyoma sincs itt. Egy pianínó, egy kis asztal, pár szék, egy erősáramú szénmikrofon az egész. De lélek van benne. Minden akadályokon diadalmas, csodákat megvalósító lélek. Néhány nyughatatlan ember, aki hangot akar adni a magyarságnak. Szót, dalt sugározni a végtelen éterbe.”
A rádió első elnöke Kozma Miklós tanító, nevelő, és szórakoztató funkciót kívánt a rádiónak, amely igényes komolyzenét és jazzt is sugárzott a politikailag is elvárt cigányzene és nóta mellett. A 20. század eleje óta tehát az emberek már a rádiók segítségével is tudtak zenét hallgatni. A könnyűzene fejlődését talán éppen a rádiónak köszönhették.
Rögzítsd magad korszak
A ’60-as években jelentek meg a szalagos, majd a kazettás magnók. A világon 200 milliót adtak el belőlük. Az első orsós magnókat az 1920-as években kezdték el fejleszteni és gyártani. Először csak professzionális felhasználásra, stúdiókban használták őket, de később a háztartásokban is elterjedtek. Az 1960-as és 1970-es években az orsós magnók népszerűsége felülmúlhatatlan volt. Magyarországon a fiatalok vágyott eszközeként olyan volt, mint napjainkban a mobiltelefon.
Ezek a magnók egy vékony mágneses szalagot tekertek fel és tekertek le a lejátszás vagy rögzítés során. A szalag persze örökké elszakadt, az orsóról leszaladt, ragasztani, tekercselni kellett, mégis ez volt az első olyan eszköz, mellyel már otthon is hangot lehetett rögzíteni. Az orsós magnók idővel elavultak, és kiszorultak a piacról a kazetták és később a CD-k megjelenésével.
1979-ben robbant be a zenei piacra a Walkman, a zsebben is elférő, hordozható sztereó magnólejátszó, melyet már bárhová magunkkal vihettünk, A Walkmannak ritkán volt hangszórója, a zenét fejhallgatón keresztül hallgathattuk. Ezek az új formátumok kisebbek, kényelmesebbek és könnyebben kezelhetők voltak.
Az orsós magnók még egy ideig fennmaradtak néhány szakmai területen, például a stúdiófelvételek archiválásában, de az otthoni felhasználásuk végül megszűnt. Az első, kereskedelmi forgalomba került CD-k az 1980-as évek elején jelentek meg. A ’80-as évek végére robbanásszerűen megnőtt a népszerűségük.
Mára a digitális technika gyakorlatilag egyeduralkodó
Bár ma már valószínűleg a legtöbb ember digitálisan rögzített, és továbbított zenéket hallgat, a digitalizálást nehéz az átlagembernek megérteni. A digitalizálás lehetővé teszi az analóg információk pontos és hatékony tárolását, továbbítását és feldolgozását.
A digitális adatok könnyen másolhatók, tömöríthetők és manipulálhatók, és a digitális rádió-, tévé-, internetes sugárzás sokkal stabilabb, jobban tartja minőségét. Ezért a digitalizálás széles körben alkalmazott eljárás a hang-, kép- és adatfeldolgozás területén, például zenelejátszás, televízióadás, fotó- és videoszerkesztés, archiválás és sok más területen.
A digitális hangtovábbítás előnye, hogy a hangminőség jobb, mint az analóg átvitelnél, bár ezt a vinil hanglemezek megmaradt hívei erősen vitatják. Száz év alatt tehát eljutottunk a bútorszállító autóból közvetített első rádióadástól odáig, hogy egyetlen gombnyomással több millió dalhoz férhessünk hozzá, bármelyiket meghallgatva, akár letöltve.
Mi az az MP3?
Az MP3 formátum digitális hangfájlok tárolására és továbbítására szolgál. Fejlesztése az 1980-as évek végén kezdődött. Az MP3 formátum létrehozásának célja az volt, hogy kisebb fájlméreteket érjenek el a hangzás jelentős minőségromlása nélkül.
Az MP3 formátum elterjedése a 2000-es évek elején kezdődött, amikor az internetes zenei letöltések és az MP3-lejátszók, például az iPod, egyre népszerűbbé váltak. Azóta számos más hangformátum is elterjedt, de az MP3 továbbra is széles körben használt a digitális zenei tartalom tárolására és terjesztésére.
Mi az a pendrive?
A pendrive-ok olyan külső tárolók, amelyek lehetővé teszik digitális adatok, például fényképek, mozgóképek, zenei fájlok tárolását. Az emberek lemásolhatják a kedvenc filmjeiket, képeiket, zenéiket egy pendrive-ra, majd lejátszhatják autórádiókban, számítógépeken vagy más eszközökön.
De mi van, ha nincs internet?
Az internet olyan globális hálózat, amely az egész világon összekapcsolja a számítógépeket. Ma már szinte nem is lennénk képesek információhoz jutni, kommunikálni, ügyeket intézni, szórakozni nélküle. Az internet működéséhez hatalmas infrastruktúra és világméretű szolgáltatók hálózata szükséges. Ezek megbízhatóak, és biztonságosan működnek, mégis előfordulhatnak internetet fenyegető események.
Például természeti katasztrófák, kíbertámadások, vagy akár politikai vagy jogi intézkedések, amelyek befolyásolhatják a hozzáférést és a működést. Részben ezért van, hogy például a DVD és Blu-ray lemezek még mindig léteznek, és azoknak, akik nem bíznak az internetben, illetve szeretnék saját filmgyűjteményüket fizikailag is birtokolni, megvásárolhatják ezeket.
Még nincs hozzászólás