Így lett belőlem jóléti miniszter
Az a kérdés, hogy vajon a férfiak vagy a nők számítanak-e sikeresebb problémamegoldónak, számomra mindig is egyetlenegy területre korlátozódott, ez pedig a párkapcsolat.
Ha valamilyen konfliktus adódott a munkahelyemen, a nők ugyanolyan jól megállták a helyüket, mint a férfiak, de a magánéletemben a téma sokkal nagyobb jelentőséggel bírt.
A párommal töltött közös évek alatt gyorsan kiderült, melyek az erős oldalaink és a gyenge pontjaink, s ezek mentén szerveztük meg az életünket. Nagyon hamar kiderült, hogy rettentő okos húzás volt, mert mindkettőnknek azok a feladatok jutottak, amelyekben igazán jónak számítottunk. Ő intézte a pénzügyeket: a csekkek feladását, a lakáshitelt és a banki ügyeket, ő kísérte figyelemmel a kiadásokat stb., vagyis ő lett a kétfős családunk pénzügyminisztere. Itt, ugye, adódott a kérdés, hogy mi lesz az én posztom, ha ő ilyen magas pozícióba került, amire viccesen annyit mondott, hogy én lehetek „a nép”. Kicsit zúgolódtam, de végül elfogadtam a dolgot.
Hogy mennyire nem a hagyományos, sztereotíp női-férfi szerepmodellek szerint működtünk, jól jelzi, hogy egy tradicionálisan női terepnek minősített területen érvényesültem: én lettem a konyhafőnök. Minden ételt én készítettem, a reggelitől a vacsoráig, így természetesen a bevásárlásokat is én intéztem, ezenkívül takarítottam (ezt felesben csináltuk), és a kerti munka is rám hárult. Ez a felosztás meglepően jól működött: mindketten jeleskedtünk a problémamegoldásban, ahelyett, hogy én addig bénáztam volna a csekkekkel, amíg kikapcsolják a villanyt, ő pedig addig ügyetlenkedett volna a konyhában, amíg felrobban a kukta. Ez a munkamegosztás meggyőzött arról, hogy egyrészt felesleges görcsösen ragaszkodni a sztereotípiákhoz, másrészt nincs egyértelmű válasz arra, hogy a férfi vagy a nő számít-e jobb problémamegoldónak, mert ennek az égvilágon semmi köze az X és az Y kromoszómák számához, vagy ahhoz, hogy reggelente ki húz nadrágot és ki szoknyát.
Én szerettem főzni, jól is ment, így aztán a párom, a család pénzügyminisztere csakhamar előléptetett jóléti miniszterré. Diplomáciailag bölcs döntés volt, mert egy csapásra megszüntette a nép és a pénzügyminiszter között esetlegesen jelentkező feszültségeket, hiszen egyenrangú kollégák lettünk, az egyenrangúság pedig nagyon fontos egy párkapcsolatban. De ez már egy másik történet…
Még nincs hozzászólás