Holtomiglan-holtodiglan?
Mit mondhatna a házasságról egy olyan ezer éve házasodott, mint én? Így ötvenen túl.
Nem is tudom.
Azt gondolom, hogy minden, a házasságot elvető érv, amit te s a korosztályod felvet, igaz.
Igazatok van. Minek papír, ha szeretitek egymást?
Igazatok van abban is, hogy az esküvő drága, a rokonság megsértődik, ha őket nem hívjátok meg, a barátok szintén. S az esemény egyre drágább, a meghívottak listája egyre csak bővül. Minek tengernyi pénzt lagzira költeni?
Igazatok van. A házasság egykor az egyetlen módja volt annak, hogy két fiatal együtt éljen.
De ma? Ma már nem. Akkor meg minek?
A házasság egykor az egyetlen módja volt annak, hogy egy baba törvényesen szülessen.
De ma? Ma már nem. Akkor meg minek?
A házasság egykor az egyetlen módja volt annak, hogy egy lány ne váljon sajnálni, kinevetni való vénlánnyá.
De ma? Ma már nem. Akkor meg minek?
Én is gondolkodtam ezen sokat. Az én családomban is többen vannak, köztük a saját fiam és menyem is, akik az első gyerek megszületése után házasodtak össze. A szertartásból nem hallottam semmit, mert szaladgáltam az egyéves után egész nap.
Fel is merült bennem a gondolat, hogy tulajdonképpen miért. Miért nem korábban, a gyerek születése előtt? Vagy miért nem később, amikor már egy kicsit nagyobb, érti, hogy mi történik, tetszik neki, s nyugton tud ülni. Miért éppen most? Azt hiszem, kérdeztem is, de nem kaptam választ.
Szóval ma már nem kényszerít összeházasodásra sem az erkölcs, sem a jog. Ugyanolyan jogok illetik meg (azt hiszem) a tartós kapcsolatban élőket, ha ezt a megfelelő helyen bejelentik, mint a házastársakat.
Akkor meg minek, kérdezed, kérdezik sokan a korosztályodból. Hallottam a kérdést én is sokszor.
Nos, megpróbálom elmondani, amit gondolok.
A házasság értelme az elköteleződés. Két ember vállalja, hogy együtt él majd, s kitart a másik mellett jóban-rosszban, egészségben, betegségben, szegénységben, gazdagságban. És ez nem csak duma. Ez így van, ennek így kell lennie.
Egy párkapcsolatból könnyű kilépni. Veszem a fogkefémet, és másnap már máshol alszom.
Egy házasságból nem ilyen egyszerű. S bizony jó, hogy nem.
Egy párkapcsolatban könnyű félrelépni. Megkívántam azt a másikat, hát együtt voltunk, na és?
Egy házasságban ez már nem olyan egyszerű.
Egy házasság valójában családalapítás. A családban gyerekek születnek. Rendszerint.
Egy párkapcsolat még nem család. Persze, amint írod a barátnőd esetét, becsúszhat a gyerek. S még az is lehet, hogy családdá kovácsolja a szüleit, akik egy pillanatban majd úgy érzik, ez jó így, vállalom. Házasodjunk össze. Egyszer csak megszületik bennük az igény s az elköteleződés vágya.
S van itt még valami.
Én úgy veszem észre, hogy bármekkora is a mai lányokban az önállóság, a bulik, flörtök, saját döntések iránti igény, titkon mind arra vágynak, hogy megkérjék a kezüket. Nem is értik, hogy miért. Talán még szégyellik is, hogy erre vágynak, nem vallanák be semmiképpen.
Ám, ha megtörténik, boldogan mutogatják az eljegyzési gyűrűt, hónapokig másra sem tudnak gondolni, mint az esküvőre. És fogyókúráznak, és vagyonokat költenek ruhára, cipőre, virágra, sminkre. És tervezgetnek, helyszínt választanak, izgulnak. Mert úgy érzik, hogy az lesz életük legszebb napja.
S ez bizonyára így is van.
Még nincs hozzászólás