Hogyan veszítsünk el egy pasit?
Mi, nők jók vagyunk abban, hogy amikor kihűlőben van a párkapcsolatunk, a férfiakat okoljuk ezért. Pedig smerjük a mondást, az éremnek két oldala van, csak hát nagyon nehéz szembesülni azzal, hogy mi magunk mit rontottunk el.
Talán nem árt szembenéznünk azzal a három legáltalánosabb hibával, mely ahhoz vezethet, hogy a férfinak teljesen elmenjen a kedve az egész kapcsolattól.
Először is egy pasit soha ne siettessünk. Igaz, mi már rég tudjuk, hogy milyen ajándékra vágyunk, hogy hol akarunk vacsorázni, hogy mikor szeretnénk összeköltözni, vagy mikorra tervezzük a leánykérést, a férfi nem.
A férfi csak szerelmes. Nincs lemaradva, csak neki több idő kell. Ha ezt elfogadjuk, és türelmesen kivárjuk, hogy magától rájöjjön arra, hogy mi mit szeretnénk, mire vágyunk, csomó vitát megspórolhatunk, és ami még ennél is fontosabb, hogy nem okozunk törést az egójukban azzal, hogy siettettük.
Másodszor. A természet úgy diktálja, hogy amikor egy nő szerelmes lesz, egy idő után, rátörnek az anyai ösztönök, melyek ahhoz vezetnek, hogy önkéntelenül is észrevesz egy-két megváltoztatni való dolgot a párjában.
Kezdi ezt először azzal, hogy tán ideje lenne kidobni azt az ősrégi kopott kockás inget, majd folytatja azzal, hogy milyennek is képzeli el a férfi frizuráját. Majd vérszemet kap, és már ott tart, hogy élete párja miért nem változtat munkahelyet, autót, barátokat, míg végül túllép egy bizonyos határt, és azon kapja magát, hogy már a férfi személyiségét kezdi kritizálni.
Teszi ezt mind jó szándékból, csak az a gond, hogy a férfiak sokkal sértődékenyebbek, mint azt el tudnánk képzelni, és egy idő után az egyetlen dolog, amin változtatni fog, az a barátnője. Érdemes megvizsgálni, hogy miért is szerettünk épp őbele. Ha valóban szeretjük őt, el kell fogadnunk azt, amilyen, minden hibájával együtt, ha pedig ez nem megy, lehet, hogy mégsem vele kéne elképzelni a jövőt.
A harmadik, és talán leggyakrabban elkövetett hiba, hogy birtokolni akarjuk a másikat. A birtokló szerelem, a legalattomosabb kapcsolatot romboló viselkedésforma, amellyel biztosra vehetjük, hogy sikeresen elűzzük a szeretett férfit.
Tanulmányok bizonyítják, hogy bár a férfiaknál is előfordulhat a birtokló szerelem, illetve az ok nélküli féltékenykedés, de evolúciós okok miatt, ez a nőkre sokkal jellemzőbb. A nőknél erőteljesebb az az ösztön, hogy a férfit a családi tűzhely mellett tartsák, hiszen ő az, aki eltartja a családot, és aki az erőt és biztonságot jelképezi a kapcsolatban.
A férfiakban ezzel szemben olyan evolúciós ösztön dominál, hogy felfedezzék a világot, háborúkban hőssé váljanak, és minél több helyen szétszórják a „magjaikat”. Ebből az aspektusból már érthető, miért kezd villogni már a kapcsolat elején pirosan a nők agyában, a „csak az enyém vagy” lámpa, és hogy miért vagyunk hajlamosak néha átesni a ló túloldalára.
Mégis meg kell tanulnunk úgy szeretni, hogy közben nem piszkálunk bele a párunk személyes terébe és szabadságába, mert ezzel nagy eséllyel elveszítjük. Emlékeztessük magunkat, hogy a hormonjaink és ösztöneink játszanak velünk ilyenkor, és tudatosítsuk azt, hogy egy férfit úgy lehet megtartani, ha képesek vagyunk szabadon engedni.
Így összefoglalva nem is olyan nehéz megtartani egy férfit, ugye? Végül is csak be kell tartanunk a szentháromságot, hogy nem siettetjük, nem kritizáljuk, és nem birtokoljuk. Már csak az a kérdés, hogy cserébe a férfinak mit is kéne betartania, persze ez már egy másik történet.
Még nincs hozzászólás