Hogyan tegyük sikeressé gyermekünket?
Tartozunk egy boldog gyermekkorral – és mi lesz utána? Mi, szülők, a felnőtté válás rögös útján mikor tesszük a legjobbat? Mennyire szóljunk bele a gyermek karrierjének építésébe?
„A szülők gyakran esnek abba a hibába – mondja Bartos Edit, aki apjától örökölt családi vállalkozást vezet –, hogy akár erőszakkal is egyengetni akarják gyermekeik útját, pedig a legnagyobb jó szándék mellett is pont ezzel nyomják el a fiatalok friss szellemiségű törekvéseit. Bízzunk gyermekeinkben, akik a környezetük jó és rossz példáiból tanulva képesek értékes, új világot teremteni, feltéve, ha hagyjuk őket. A legfontosabb, amit édesapámtól tanultam, hogy csak szabad ember tud értéket létrehozni saját tudása és tapasztalatai alapján. Ezért kapott fiam is azonnal önálló feladatot, amikor beállt a céghez. Büszke vagyok rá, hogy a kezdeti tétovaságot és kudarcot a tudatos tanulás, a megszerzett tapasztalat magabiztos fellépésre változtatta. Mindenképpen azt hiszem, ha van lehetőségünk arra, hogy munkát adjunk gyerekünknek, jót teszünk vele, ha magára hagyjuk őt a nehéz döntéseknél, ha saját maga küzdhet meg a problémákkal.”
Lovász Irén népdalénekes, a néprajztudomány kandidátusa és három gyermek édesanyja: „Úgy gondolom, hogy gyermekeink segítése egész életen át tartó feladat, ugyanakkor nem menedzselem a gyerekem a szó „karrierépítő” értelmében. Engem sem menedzselt senki, sem pénzzel, sem kapcsolatokkal nem építették a karrieremet a szüleim. A sikeres élet szerintem az, ha az ember boldogan tudja azt a tevékenységet végezni élete során, ami biztosítja számára a megélhetést ott és azon a színvonalon, ami méltó hozzá. Abban segíthetjük a gyermeket, hogy megismerje önmagát, saját képességeit és határait, és hogy hozzáférhessen a különböző készségekhez, ami szebbé és teljesebbé teheti az életét.
Ezért segítettem őket abban, hogy kiskorukban megtanuljanak például úszni, korcsolyázni, síelni, lovagolni, íjászkodni, és fejlesszék rajzban a kifejezőkészségüket. Ezért forszírozom a nyelvtanulást, és ezért örültem volna, ha zenélnek is. Ehhez azonban nekik nem volt affinitásuk, és én nem erőltettem. Kifejezetten utálják, mikor az újságírók azt kérdezik, hogy a gyerekeim folytatják-e az én pályámat, és ők is énekelnek-e. Egyik sem akar énekes, előadóművész, sőt még bölcsész sem lenni. Nehéz elhinni, hogy a gyermek önálló ember, külön életfeladattal, küldetéssel. A legtöbb, amit tehetünk, hogy gyökereket és szárnyakat adunk nekik.”
„Amikor az ember fiatalabb és megszületik a gyermeke, tele van tervekkel a nevelésről. Aztán kiderül, hogy a gyerek is ember, saját akarattal, elhatározással – Fülöp Péter, 32 éve kardiológusként dolgozik, négy gyermeke van. – Mire a fiatal apa megtanulja, úgy-ahogy kormányozni kicsinyét, jön a következő gyermek, akinél a korábban bevált módszerek nem használhatók. Az idősebb korban született kisebb gyerekek idejére az ember már megtanulja, hogy kevésbé legyen határozott, nagyobb teret engedjen gyermekének.
A menedzselésben a szülői példa a legfontosabb. Ha a gyerek tud azonosulni apja gondolkodásával, karrierjével, akkor követni fogja, ha nem, akkor alkalmasint teljesen ellene indul. Magam nem rendelkezem nyelvvizsgával (akkor még nem kellett a diplomához), így a nagyobbik fiam is úgy állt neki a nyelvtanulásnak, hogy ez nehéz, ez pedig késleltette a diplomája megszerzését. Nagylányomnál azok a módszerek, amik fiamnál beváltak, teljesen csődöt mondtak, sőt, valószínűleg rontottak is. Ő mostanában, 20 éves kora felett kezd beérni. Kisebbik gyermekeim a kibontakozás szakaszában vannak, 9 éves fiam szeret és tud sakkozni. Őt például a szó valódi értelmében menedzselhetném – de mégsem fogadok mellé külön tanárt és sakkedzőt. Jól teszem vagy sem, nem tudom.”
Jakab Csaba színművész: „Nem akartam, hogy bármelyik gyerekem is kövessen a hivatásomban, azonban korán rájöttem, hogy tenni ellene nem tudok. Így amikor a legkisebbről kiderült, hogy vonzza a színház, nem volt sok választásom, vagy keresztbe fekszem előtte, vagy csendben a háttérben egyengetem az útját. Erről persze ő hallani sem akar és mivel elég büszke még a névazonosságot is inkább titkolja, mint hogy hivatkozna rá. Azt hiszem a menedzselés, vagy a karrier építése, vagy annak támogatása csak azonos területen tevékenykedő, szülő-gyermek kapcsolatban lehet egészséges, minden egyéb esetben gyanús, hogy a szülő inkább saját erejét, hatalmát használja ki gyermeke javára, ami előbb vagy utóbb visszájára fordul és tapasztalatom szerint boldogtalan embert szül.”
Bielska Eugenia nemzetközi közgazdász. Białystokból, Lengyelországból költözött 34 éve Magyarországra. Férje magyar, szintén közgazdász. Két felnőtt gyermekük itthon és külföldön is tanult. Bianka (29) Madridban dolgozik, az egyik legnagyobb nemzetközi reklámügynökségnél filmproducer, Márk (23) az EU által támogatott interdiszciplináris tanulmányokat folytat mester fokon a Varsói Egyetemen, menedzsment ökológia szakon.
„Azt gondolom, hogy a szülők, lehetőség szerint, segítsenek a gyereknek anyagilag az első diploma megszerzésében – ez a legjobb beruházás. Ami a mai világban nagyon fontos: meg kell értetni a gyerekkel, hogy minél több nyelven beszél majd, annál több „ajtó” nyílik előtte egy-egy új világba, ahol számtalan új lehetőség várhat rá. Ne szóljunk bele a gyerek karrierjének építésébe, de adjuk tanácsot, a döntés pedig mindig gyereké legyen! Akkor teszem a legjobbat, ha önbizalomra és az élethez való bátorságra tanítom. Ha mindig meghallgatom, amikor igényli és segítek döntéseket hozni, ha kéri. Hogy hol a határ, amibe még beleszólhatunk? – nem tudom, mert nem szólók bele. Hagyom, hogy csináljon, amit igazán szeret, és ha ebből meg is tud élni, tudom, hogy boldog ember lesz.”
Még nincs hozzászólás