Hogyan is mondjuk el, hogy nem kellesz?
Számtalan történetet hallunk arról, hogy a férfiak hogyan rázzák le a nőket. Ha egy pasinak nem jött be a csaj, akkor nem fogja elhívni újabb randira, legjobb esetben ír pár kedves sort; hogy ő épp nem áll készen egy komoly kapcsolatra, és tisztel annyira, hogy ezt elmondja.
A nő nyilván tudja, hogy ez lefordítva annyit tesz: nem tartotta őt elég vonzónak. Legrosszabb, és leggyakoribb esetben a pasi egyszerűen felszívódik, és soha többé nem jelentkezik.
De miért nem beszélünk arról, amikor a nő rázza le a pasit?
Talán annyira kiszolgáltatottak vagyunk, hogy fel sem merül bennünk a kérdés, nekünk bejön-e a srác? Mindig csak azon agyalunk, vajon felhív-e még? Vajon elég szépnek, okosnak, szexinek tartott?
Veletek is volt már olyan, hogy annyira nem is voltatok oda a srácért, de mivel az nem jelentkezett többé, ettől rögtön egekbe szökött a vonzereje? Holott inkább összetehetnénk a két kezünket, amiért nem nekünk kellett lerázni, hanem megkönnyítette a dolgunkat.
Egy nagyon kedves srác udvarolt nekem. Helyes is volt, előzékeny, érdeklődő, de egyszerűen nem éreztem azt a valamit, amitől hevesen dobogni kezd a szívem, ha meglátom, izzadni a tenyerem, és zavarba jövök, ha beszélnem kell. Egy idő után idegesíteni kezdett.
A randikra idővel kötelező programként tekintettem, egyre többször mondtam le őket, próbáltam mindenféle okot kitalálni, hogy a következő héten miért nem fogok ráérni. Vajon miért nem mertem megmondani kerek perec, hogy nem érdekel a srác?
Ellenkező esetben a férfi egyszerűen eltűnt volna a föld színéről, mindennemű lelkifurdalás nélkül, egyszerűen, lazán továbblép. Addig rágódtam a férfiak és nők egyenlőtlen lerázási módszerein, hogy végül vérszemet kaptam, és leültem megfogalmazni egy levelet, amellyel végleg le tudom zárni ezt a kényelmetlenné vált ismeretséget.
Közben végig arra gondoltam, hogy mekkora tiszteletet érdemlek, amiért egyáltalán energiát fektetek ebbe a levélbe, miközben fordított esetben, ő egyszerűen felszívódna. Azt hittem, könnyű lesz, pár sor arról, hogy kedves vagy, de most nem szeretnék komolyabb kapcsolatot.
Minél egyszerűbben próbáltam fogalmazni, annál hosszabbá, bonyolultabbá és szövevényesebbé vált a szakító levelem, míg végül egy közel ötoldalas iromány lett belőle, számtalan kitérővel, exkuzálással és magyarázkodással. Büszkén küldtem el, hiszen én legalább megadtam a módját.
A probléma csak az volt, hogy ő ezt úgy értékelte, én nem is akarok szakítani, kiakadt, és további kérdésekkel bombázott, például, hogy „de akkor miért találkoztál velem újra, és újra, ha nem kellettem?”
Hát ez történt. További kínos levelekbe bonyolódtam a fiúval, és az egész azért történt, mert nem akartam megbántani. Levontam hát a következtetést, szakítani nem lehet hosszas magyarázkodással. Bár az eltűnéses módszerben nem kell utánoznunk a férfiakat, de érdemes minél gyorsabban kihúzni a szálkát. Kedvességből kár húzni, halasztani a dolgot.
Nem kell csak azért együtt lennünk valakivel, mert annak tetszünk, aki szerelmes belénk. Várjuk ki az igazit, akitől hevesen dobogni kezd a szívünk és izzadni a tenyerünk. Még akkor is, ha az illető csúnyán elhagy a végén.
Még nincs hozzászólás