Hét elátkozott esztendő
Minden az összetört tükör miatt volt. A daganatok, áttétek, sugárkezelések és kemoterápiák.
Történt ugyanis, hogy akkor nyolcesztendős Emma egy este hancúrozás közben kezével a tükörbe csapott, s azt összetörte. A babona szerint ez semmi jót nem jelent.
Nem tudom, hogy miért velem történik mindez – írta később naplójába. – Talán valami előző életemből hozott bűn miatt?
Akkor, azon az elátkozott napon a reggel úgy kezdődött, ahogyan szokott. Emma elindult iskolába. Apa, anya munkába. Nem tudta közülük akkor senki még, hogy a család következő hét éve az életért való küzdelemről szól majd. S azt sem, hogy sikeres lesz-e a küzdelem.
Az enyhe gyomorrontásnak, később vírusfertőzésnek, majd tejallergiának diagnosztizált hányinger nem javult. Emma sem enni, sem inni nem tudott már, amikor a kiszáradás veszélye miatt kórházba került.
Felerősítették, hányingere ellen infúziót kapott, és hazaengedték. Jó fél évig tartott, amíg végül a háziorvos elkezdett gyanakodni. És a gyanú sajnos beigazolódott. Amikor az MR kimutatta a agytörzs mélyén kirajzolódó tumort, a daganat már három centiméteres volt.
Amilyen lassan született meg a diagnózis, olyan gyorsan írták ki műtétre az akkor kilencedik évébe lépő Emmát. A családnak megijedni sem volt ideje.
Az ötórás műtét alatt a szülők legalább tíz kilométert megtettek a műtő előtt fel és alá sétálva szüntelen. Amikor Emmát kitolták, a professzor, aki a kislányt operálta akkor, s az elkövetkező években még kétszer újra, azt mondta a szülőknek, hogy sikerült a tumort tökéletesen eltávolítani, de azt sajnos nem tudja megmondani, hogy közben sértett-e ideget. Ez majd csak akkor derül ki, ha a gyerek felébred.
És Emma felébredt. A műtétet végző kéz nem sértett ideget. A kislány rohamosan javult, két hét után hazaengedték. S bár újra meg kellett tanulnia járni, beszélni, mosolyogni, a családban mindenki eltelt reménnyel. A kislány újra elkezdte az iskolát.
Behozta a lemaradásokat, s ha nem kellett volna félévente kontrollra menni, tán el is felejti a borzalmakat. A sors azonban nem engedte, hogy elfelejtse. A novemberben elvégzett MR-vizsgálat újra árnyékot mutatott. A tumor kiújult. Az orvosok azonnali műtétet javasoltak.
Már tudom, hogy mi vár rám, írta naplójába akkor Emma. A borzalom, hogy a kórházi ágyon fekszem tehetetlenül, tudom, hogy nemsokára a műtőbe tolnak, de nem tudom, hogy mire ébredek fel, ha felébredek egyáltalán.
A második műtétet három hónapig tartó kemoterápia és sugárkezelés követte. És Emma felépült újra. Visszatért az iskolába. Édesanyja újra munkába állt. Sikerült törleszteniük a kislány betegsége miatt felvett hiteleket. Az élet újra szép lett és reménnyel teli.
Emma serdülni kezdett, és rátalált az első szerelem. Csak a rendszeresen ismétlődő kontrollvizsgálatok emlékeztették a régi bajra. Meg a félelem, amely a kontrollvizsgálatokat megelőzte.
A harmadik műtétem előtt – írta naplójába, világosan éreztem, hogy valamit megint találnak. Amikor újra műteni kellett, a családban szinte mindenki összeomlott. Engem kivéve. Ez lesz az utolsó megpróbáltatás. Tudom, mert álmodtam az esküvőmről.
Tomi, akibe évek óta szerelmes vagyok, megkérte a kezem. Ragyogó nyár volt. Éppen, mint most. Én hófehér ruhában álltam a napfényben, és éreztem, hogy valaki hív. De nem volt ez félelmetes, inkább kellemes. Láttam magam a műtőben, a kórházi ágyon, hallottam az orvosok kétségbeesését, láttam a szaladgálást, de nem féltem. Nem fájt semmi.
Emma szívverése a harmadik műtétje során leállt. Öt percig volt a klinikai halál állapotában, de orvosainak sikerült őt újraéleszteni. A szíve elindult, eszméletét azonban nem nyerte vissza. Három hónapig volt éber kómában.
Édesanyja naponta kedvenc könyveit olvasta fel neki. Az orvosok tanácsára mp 3-as lejátszójának fülhallgatóján át kedvenc együtteseinek zenéjét hallgatta. Édesapja mindennap elmondta, hogy mi történt az iskolában. Szülei úgy beszélgettek vele, mintha hallaná.
És talán hallotta is. Éppen 3 hónappal a műtét után semmibe néző nyitott szemét behunyta, hófehér ujjai mozogni kezdtek a takaró felett.
Felébredt, sikította az édesanyja. Nővérek jöttek és orvosok. Emmát körbeállták. Volt, aki sírt.
Sok éve ennek.
Amikor Emma esküvőjére meghívtak, megkérdeztem, megírhatom-e a történetét.
Persze, mondta. Írd meg, hogy ha elkövettem is előző életemben valami rosszat, vezekeltem érte. Már bűntelen vagyok, és tökéletesen egészséges.
Még nincs hozzászólás