Hatvan plusz
Eljössz velem virágpalántát választani? - kérdeztem tavaly a lányomat, miután végignéztem aprócska kertünkön, s megállapítottam, hogy bizony frissítésre szorul benne sok minden. - Nem. A kertészkedés korral jár. Engem még nem érdekel - hangzott a válasz, s mi tagadás, igaza volt.
A kedvtelésből, hobbiból balkonokon vagy családi házak előkertjében metszőollóval foglalatoskodók többsége az idősebb korosztályt képviseli, s a nemek aránya is kiegyensúlyozott.
Kerttervező férfiak
Sőt, ha igazán pompás, különféle virágokkal tarkított, láthatóan megtervezett kertet látunk, szinte biztos, hogy férfi keze munkája. „Kettős örömöt ad a növényekkel való foglalkozás – mondja László, aki korábban egy nagyvállalatot igazgatott, s kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy mi nő az ablaka alatt. – Egyrészt folyamatos tanulást igényel, például a különböző típusú földekben más-más fajta virágok nevelhetők, másrészt nagyon hamar megvan a látszatja, gyönyörű levéllel, friss hajtással, színes virággal hálálja meg a növény a gondoskodást. A családtól, és persze a szomszédoktól besöpörhető dicséretekről már nem is beszélve!”
László elmúlt hatvanéves, s komoly tervei vannak. Mivel a kerti elfoglaltság nagyon hiányzott neki a télen, a szobanövények felé veszi az irányt. Újabb ismeretek, valamint nagyobb cserepek, ablakpárkányra illő virágládák beszerzésével egész éves tevékenységgé fejleszti nyári hobbiját.
Tanulni sosem késő
Sajnos az idősödő férfiak között igen kicsi az aránya a Lászlóhoz hasonló, tevékeny, újdonságokra és programokra nyitottaknak. „A Szenior Akadémia levelezőlistáján 800 emberrel tartjuk a kapcsolatot – kezdi beszélgetésünket Nagy Ildikó, aki Kowacsics Ritával alapítója és motorja a budapesti akadémiának.
– Tagjainknak szervezünk tenisz- és bridzs tanfolyamot, szombati városnéző sétákat, sí- és biciklitúrákat. Bármelyiket nézem is, mindenhol sokkal kevesebb a férfi, mint a női résztvevő. Annyira, hogy tánckurzusunk egy-egy órája tavaly az erősebb nem híján körtánccá formálódott. Kéthetente tartott előadásainkra viszont több szenior korosztályba tartozó úr is eljön hallgatóságnak – így legalább azt látjuk, hogy az érdeklődésük megvan, csak az aktivitásuk nem olyan élénk, mint a hölgyeké.”
A jelenség általános, ezt támasztják alá Jászberényi Józsefnek, a Zsigmond Király Főiskola intézetvezetőjének a tapasztalatai is. „Már háromezernél is több szenior hallgatónak tartottunk a főiskolán, és tizenhat egyéb oktatóközpontban ezernél is több kurzust, s a hallgatók összetétele az európai átlagnak megfelelő, azaz az arány 80:20 a nők javára. Kutatásaink szerint ennek két alapvető oka van.
Az egyik, hogy a hatvan feletti férfiak jelentős része sokkal rosszabb fizikai állapotban van, mint az azonos korú nők, s ha mindenütt fáj egy kicsit, bizony, nehezen mozdul az ember. A másik ok a férfiak társadalmi nemi szerepében rejlik. Az általános közfelfogás szerint ők már több-kevesebb sikerrel teljesítették családfenntartói és munkahelyi kötelezettségeiket, egyszerűen senki nem várja el tőlük, hogy képezzék magukat, újat tanuljanak, vagy csak új, aktivitást kívánó tevékenységbe fogjanak.” A tapasztalatok szerint még akkor sem, ha ezzel lassíthatnák a szellemi hanyatlásukat.
A kártya „férfifoglalkozás”?
Akik fiatalabb életükben aktívan sportoltak, teniszeztek, síeltek, vitorláztak, fociztak, illetve kártyáztak, sakkoztak, rejtvényt fejtettek, azaz szabadidejük egy részét következetesen barátokkal, sporttársakkal töltötték, azok fizikai lehetőségeik beszűkülése miatt elhagyják a sportot, de nagyon is megőrzik a szellemi aktivitásukat.
Bár egyre több nő is űzi, sőt, oktatja, mégis tipikusan „férfifoglalkozásnak” tekintik az ultit, a pókert és a bridzset. Az utóbbi öt-nyolc évben megszaporodott a bridzsklubok száma. Játékosaik közt szép számmal van olyan, aki nem fiatalon tanult meg játszani, hanem már nyugdíjas fejjel ült a kártyaasztalhoz, ami – a bridzs esetében – bizony, nem sokban különbözik az iskolapadtól. Ahhoz ugyanis, hogy valaki társasági szinten elfogadható játékos legyen, legalább egy-két éves, igen szorgalmas tanulás és gyakorlás szükséges.
Aki pedig rákap az ízére, beállhat – pardon, beülhet – azok sorába, akik az év ötvenkét hetéből negyven-negyvenötben biztosan egy-két estét a klubban, játékkal töltenek. Tanult foglalkozásuk lényegtelen, a kártyások közt vízvezeték-szerelő, szállodaigazgató, borbély, újságíró és zongoraművész egyként élvezi, hogy problémamegoldó képességeit, döntési helyzetekben való gyors reagálását, memóriáját kis harcokban, más néven partikban, kártyacsatákban edzheti. (A fotók illusztrációk.)
Még nincs hozzászólás