Hárman az ágyban
Amikor párunk mellé bújunk az ágyba, de nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk, nem azt kapjuk, és nem azt adjuk, ami egy felhőtlen, boldog együttlétben elvárható, legtöbbször nem is értjük, mi történik velünk. Szeretjük a másikat, ő is szeret minket, s mindezek ellenére a szex mégsem megy.
S ez gyakran akkor is így van, ha a partnerkapcsolat, a házasság jó. Megértjük egymást, közösek a céljaink, az értékrendünk, a gyereknevelési elveink. Imádunk együtt lenni. Minden jó, csak az intimitás, az igazi kielégülés nem megy. Ilyenkor lehetséges, hogy hárman vagyunk az ágyban. A nő, a férfi és a családi traumák.
Tudattalan örökségünk
Minden párkapcsolatunkba emlékekkel, tudattalan traumákkal érkezünk. Idegrendszerük nem csak azokat a sérüléseket, félelmeket, szégyeneket tárolja, amelyekről tudunk, hanem azokat is, melyeket a tudatunk alá söpörtünk. Sokszor éppen azért, hogy élni tudjunk. Sőt, nem csak a saját, de felmenőink traumáit, csalódásait, félrelépéseit is sejtjeinkben őrizzük, azokat, amelyekről talán nem is tudunk.
Szinte minden családban előfordulnak házasságon kívül született gyerekek, megesett leányanyák. A hozzájuk kötődő szégyen nem múlik el a családtörténetekből, kimondatlanul rombol tovább. Tudjuk, hogy még a múlt században is szégyen volt házasságon kívül szülni. Ez a szégyen aztán továbbadódik nemzedékek hosszú során át.
Alakítja a család szexualitáshoz, a nőknek a férfiakhoz való kötődését. Ha bárhol a család történetében megesett valamilyen erőszak, ez az utódok testiséghez való viszonyát alapvetően képes befolyásolni.
Márpedig hány asszonyt, lányt erőszakoltak meg a háborúk során katonák… Legyenek bármely nemzethez tartozók. S hány gyerek született ilyen erőszakos kapcsolatból. Nem is beszélve arról, hogy közülük hányan nem is tudják, nem is ismerik a származásukat.
Rettenetes mondatok
Ezeknek a tudattalan traumáknak az emlékeként maradnak fenn mondatok, melyeket az anyák vetnek oda serdülő lányuknak, kisfiuknak. Vannak mondatok, amelyek gyerekkorban hangzanak el, és úgy tűnhet, hogy nem hagynak maguk után semmiféle lelki sebet. Ez azonban az esetek többségében nem így van.
Lenke húsz éve egyedül él. Volt férje, és született egy lánya is. Ma már két unokája lassan serdülőkorba ér. Válása után hosszabb-rövidebb ideig próbálkozott párkereséssel, de egyik kapcsolata sem tartott néhány hónapnál tovább. Saját bevallása szerint soha nem élt boldog párkapcsolatban.
– Én soha nem tudtam kielégülni az ágyban senkivel sem – mondja –, nem tudtam elengedni, odaadni magam senkinek sem igazán. Ma már tudom, hogy melyek azok a mondatok, amelyeket anyám mondogatott, amikor elkezdtem kamaszodni, és félt, hogy belemegyek szerinte méltatlan kapcsolatokba.
Szokása volt azt mondogatni, ne gondoljam, hogy az olyan jó. S hogy a férfiak megtörlik az orrukat, és továbbállnak. Ma már tudom – folytatja Lenke –, hogy a családunkra nehezedő átok mi volt. Édesanyám nagymamája, az én dédanyám leányanyaként szülte az én nagymamámat.
Ez akkora szégyennek számított a tizenkilencedik század közepén, egy vallásos, hithű, katolikus családban, hogy az összes leányutód gondolkodását meghatározta. Hiába elképzelhetetlen ma már, hogy ilyesmi miatt szégyenbe kerüljön egy rendes család, bizony ez megtörtént. S az én párkapcsolataimat is tönkretette.
Az intimitástól való félelem
Egy olyan családban, ahol a felmenőket elhagyták, esetleg vagyonukból kiforgatták, megalázták vagy megerőszakolták, olyan mélyen hagyományozódik a bizalmatlanság, hogy még generációk múlva sem lehet tőle megszabadulni. Az ilyen családokban az anyák azt tanítják gyerekeiknek, hogy ne bízz senkiben. Hogy egyedül a szüleid szeretnek, mindenki más csak azért mond szépeket, mert akar valamit. Rendszerint ágyba akar bújni veled.
Aki ilyen légkörben nő fel, soha nem lesz képes megbízni senkiben. Mélyen eltemetődik benne a félelem az intimitástól. Egy életen át úgy érzi, hogy ha kitárulkozik, sebezhető lesz és kiszolgáltatott. Az ilyen ember sokszor könnyebben megy bele futó kalandba, anonim szexbe, semmint bárkivel igazi intim kapcsolatba kerülne. Az ilyen emberek gyakran váltogatják partnereiket, de soha nem élik meg egyikkel sem a bizalmas kapcsolatot.
A kontrollvesztéstől való félelem
Szexológusok tudják, hogy amikor azzal fordul hozzájuk egy páciens, hogy nem képes orgazmusra, számára a szex csak kötelesség, és ő valószínűleg frigid, hiszen nem képes a gyönyör átélésére, legtöbbször kiderül, hogy a háttérben attól félnek, hogy az aktus közben elvesztik a kontrollt. S az ilyen esetek háttérében gyakran találni a felmenők között olyan nőt, akit férfiak becsaptak, kihasználtak, megalázó helyzetekbe sodortak.
Például otthagyták az oltár előtt, és ezért elmaradt az esküvő. Esetleg nem vállalták a kapcsolatukból született gyereket. Ilyenkor a családi legendáriumba az az üzenet van bevésve, hogy a férfiaktól jobb óvakodni. A férfiakban megbízni nem lehet. Vigyázni kell, nehogy bárki elcsavarja a fejed, vigyázz, nehogy egy pillanatra is kiszolgáltatottá válj. Ennek lesz a következménye, hogy a legintimebb pillanatokban sem képes átadni magát a férfinak, akit pedig szeret, sem a gyönyörnek, amire pedig vágyik.
Frigid nő nincsen
Fontos tudni, hogy a frigiditást, mint betegséget, nem ismeri a szakirodalom. A jelenség hátterében ugyanis csak ritkán találhatók organikus okok. A szexualitás iránti teljes közömbösség leggyakoribb oka a kora gyerekkorban keresendő.
A szeretet nélkül, vagy a nemiséget elutasító, tiltó családokban felnövő gyerekek, a családon belüli erőszak, italozás, tartós visszautasítás, valamilyen gyerekkori esemény képes egy egész életre lerombolni a bizalmat magunkban és másokban, s ennek következtében kialakulhat a teljes szexuális gátlás.
A szerelmeskedésre való képtelenség, a kielégülés tartós hiánya kihat a testi, lelki és szociális közérzetre. Az ilyen problémával küzdő nők saját magukat sem képesek szeretni, és ennek súlyos lelki és önértékelési zavarok, súlyosabb esetben betegségek lehetnek a következményei.
Még nincs hozzászólás