Harcok a konyhában

2014. október 3. | Írta: Zetelaki Réka

Mondják, hogy a férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. Éppen ezért az anyós-meny párharcban az egyik legerősebb frontvonal a konyha.

A nők többsége az együttélés során hamar szembesül a „hiába teszem ki a lelkem a konyhában, mindig az anyósom főztjét emlegeti” problémával.  A hazai étkezési szokások különösen felerősítik ennek a jelentőségét, ugyanis Magyarországon aránylag sok házi kosztot fogyasztunk más európai népekhez képest. Mivel gyorséttermekben és vendéglőkben viszonylag ritkán fordulunk meg, nem csoda, hogy nagy hangsúlyt fektetünk arra: mi kerül otthon az asztalra.

Anya főztje
Ha egy férfi megszokott egy ízvilágot, sokszor elvárja, hogy ugyanazt kapja a választottjától. „Csináld már úgy, ahogy az anyám szokta!” – mesélte Andi. Három éve házasok, s a férje mindig arra biztatja, hogy egyeztessen az anyóssal, és tanulja meg tőle az egyes fogásokat.

Nem lehet azonban hibáztatni a férfiakat sem. „Szeretem ugyan, amit a barátnőm főzőcskézik, de a gyermekkorom kedvenc ízeit csakis anyukám tudja visszacsalogatni” – mondta Zoli, aki két éve él együtt a barátnőjével.

Ha a férfi kritikája mellett az anyós is beszáll a játszmába, a helyzet rosszra fordulhat. Sajnos számos családban előfordul, hogy „anyuka” folyamatosan érzékelteti: a meny nem tudja ellátni a feladatát a konyhában. „Fiatal házasként minden hétvégén »kötelező program« volt, hogy az anyósoméknál ebédeljünk. A mai napig konfliktust okoz, hogy nem tud úgy eljönni hozzánk, hogy ne hozna sütit, gyümölcsöt vagy padlizsánkrémet »ajándékba«” – mesélte Márti, három gyerek anyukája.

Miért vonzódunk a megszokotthoz?
A gyerekkori ízekhez való ragaszkodás okairól mára biológiai magyarázatok is születtek. Mivel az ízlelés az anyaméhben fejlődik ki, a babák a magzatvízből kortyolgatva már ismerkednek a ízekkel. A kutatók megfigyelték, hogy a keserűtől a kicsi szája összeszorul, és tiltakozó kifejezés jelenik meg az arcán, míg az édestől az elégedettség jelei mutatkoznak. A babák tehát már magzati korban észlelik azoknak az ételeknek az ízét, amelyeket az édesanyjuk elfogyaszt. Az anya által kedvelt ízeket a szoptatás alatt az anyatejjel is magukba szívják, ugyanis evés után egy-két óra alatt megjelennek az anyatejben. Azt is bebizonyították, hogy ha egy anya a terhesség, illetve a szoptatás alatt valamiből sokat fogyasztott, a gyermekei később, kamasz- és felnőttkorban is azokat az ízeket kedvelték. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért tartjuk felülmúlhatatlannak „anya főztjét”.

Mi a megoldás?
Az utóbbi időben újabb és újabb szakácskönyvek, főzőműsorok, weboldalak és blogok jelentek meg, melyek segítségével a világkonyha egzotikus fogásait is az asztalunkra varázsolhatjuk. A hazai gasztro-őrület lehetőséget kínál arra, hogy ne a jól ismert ételeket ismételgessük, hanem olyan harapnivalókkal örvendeztessük meg a párunkat, amelyeket nem tud a családi ízekhez hasonlítani.

A már-már divattá váló főzőcskézésből manapság a férfiak is kiveszik a részüket. „A barátom a saját főztjét isteníti a legjobban” – nevetett Réka, aki ennek ellenére imád a konyhában alkotni. „Mi sokszor főzünk együtt a feleségemmel, imádjuk a gasztro-blogokat böngészni. Ez esténként nemcsak közös munka, hanem jó program is, mert mindig kitalálunk valami újat” – mesélte Kristóf. A megoldás tehát az lehet, ha a meny és az anyós nem egymás szerepét akarja megszerezni, hanem különböző „profilt” alakítanak ki.  A konfliktus elkerüléséhez rengeteg tolerancia kell. És nem érdemes fennakadni azon, ha életünk párjának néha anyu főztjére fáj a foga, hiszen a magzati korban megszokott ízeket senki sem tudja elfelejteni.

Címkék: konyha, családi szerepek, anyós, meny, anya főztje, gyerekkor ízei, ízlelés magzatkorban