Hamburg - Észak Velencéje
Léteznek-e színesebb, mozgalmasabb, izgalmasabb városok a világ nagy kikötővárosainál? Szerintem nem. Talán az egyik legjobb példa erre Hamburg. Hamburgba bármikor elmehetsz, feltéve, ha ez a "bármikor" április és október között van. Télen ne, mert akkor az időjárás pocsék. Ha nincs köd, akkor viharos szelek fújják arcodba a jeges esőt, alig látsz, de mit is néznél, amikor a város látványos részeit elönti az Elba folyó hátra hömpölygő áradata.
Amúgy azonban Hamburg ideális hely arra, hogy minden lépésnél szokatlan dolgokat láss és tapasztalj meg, látogatásod után jóval nagyobbnak és gazdagabbnak érzed majd a világot.
Ezt meg kell tapasztalnod, ezt át kell élned
Ha megérkeztél, menj a kikötőbe, és keress egy helyet ott, ahol már szabad a kilátás a tágas vízre, ülj le, harapj valamit, igyál egy kortyot, és pár perc után valld be, hogy ezt nem képzelted volna. Ezt a szédületes élénkséget, ezt a rengetegféle hajót, az évszázados vitorlástól kezdve, a kiszuperált tengeralattjárón át sebesen haladó kompok, toló- és vontatóhajók, csónakok, vízibuszok százáig.
No, de leginkább a mostani évtized gigantikus hajóvárosai fognak elkápráztatni (vagy éppen elborzasztani). Hiba láttál róluk videókat, amikor a valóságban alig pár tucat méterre elmegy tőled egy ilyen kolosszus, szinte elsötétül a világ, mély hangon duruzsoló hajtóműve megremegteti Hamburg épületeit. Egy ekkora hajó túl van az emberi léptéken.
Amíg itt pihensz – a kikötő promenádja helyenként amfiteátrumszerűen van kialakítva, hogy zavartalanul átadhasd magad a csodálattal teli bámészkodásnak – nagy valószínűséggel meglátod majd a gigászi luxusszörnyek egyikét, a Queen Mary 2-t, a Seven Seas Splendort, a Silversea Silver Shadow-t vagy éppen a Crystal Serenityt.
Tengeri kikötő mélyen a szárazföld belsejében?
Hamburg belvárosától az Északi-tenger torkolata jó 110 kilométerre van. A hajók valójában az Elba vizén járnak, és minél nagyobbak, annál nehezebben, mert a folyómeder már sokszor nem elég mély, ezért azt folyamatosan kotorják. Ez Európa harmadik legnagyobb kikötője, ahová csak konténerből évi 8,7 millió érkezik. (Az ugye napi 23-24.000 konténer, mindezt ki- és bepakolni, átvizsgálni, elszállítani szép kis feladat.)
Az Elba egykori partvonalát már ne keresd, az itteniek teljesen megváltoztatták. Legfőképp azzal, hogy nagy duzzasztókat építettek, így keletkezett több tó is a városban, amelyek közül a kisebb, az Inner Alster a belváros szerves része, mintha a város legnagyobb tere egy óriási medence volna. (A tavat szegélyező paloták ingatlanárait nehéz felbecsülni.)
Egy kis gáttal arrébb van a jóval nagyobb Aussenalster-tó, amely már akkora, hogy száz és száz vitorlás szeli hullámait. Hamburgban ezek mellett több ezer kilométer a csatornák hossza. Ezért mondják sokan Hamburgra, hogy az ’Észak Velencéje’. Érdekes lehet, hogy Velencében 400 híd van, Hamburgban pedig 2500. Azért a tenger közelsége így is érezhető, az ár-apály vízszint különbsége jó időben 1,6 méter, viharosabb napokon akár három is lehet.
Maradt bármi is a nagy bombázások után?
Sokan vélik úgy, hogy Hamburgban alig maradt pár értékes épület a világháborús pusztítás nyomán. Tény, hogy a város 80%-a rommá vált, de az is igaz, hogy Hamburg olyan nagy és gazdag város volt, hogy a maradék 20% is elkápráztatja a látogatót.
Természetesen a nagy presztízsű épületek, mint a templomok, a városháza, az opera és a múzeumok, a kereskedőcégek székházai újjáépültek, de még a városrésznyi öreg, vörös téglából épült raktárnegyedek is olyan esztétikai és történelmi értéket képviselnek, hogy méltán kerültek fel az UNESCO világörökség listájára.
A Speicherstadtnak nevezett terület erősen meghatározza Hamburg hangulatát, és a mai építészek folyamatosan vissza-visszatérnek anyagaihoz, formáihoz. Úgy alkotnak ultramodern épületeket, hogy azok egyben tipikus hamburgi jegyeket is hordoznak. A modern Hafenstadt házai ennek a tradíciónak az örökösei.
Bárhol találkozhatunk egy meghökkentő és lenyűgöző építészeti emlékkel, amely nem lehet máshol, csak Hamburgban. Ilyen az 1911-ben épült, 427 méter hosszú Elba-alagút is, amely a városközpontot köti össze a víz alatt a dokkokkal. Manapság csak biciklisták és gyalogosok használhatják.
A város mai építészete versenyre kel a régi pompával. A kikötőben épült Elbphilmarmonie koncertterme uralja a kikötő látványát. Egészen különleges ház, mindenki figyelmét megragadja, s nem engedi. Közkedveltségére jellemző, hogy tucatnyi becenéven hivatkoznak rá, melyek közül az Elfi a legrövidebb, de hívják még Üveghegynek, Csodagyereknek, Hullámnak is.
Méltán híres az ugyancsak a kikötőbe került építészeti egyetem is, amelynek hivatalos neve németesen komoly és hosszú – Az Épített Környezet és Nagyvárosi Fejlesztés Egyeteme –, de az épület, szerencsére, kecses és persze hajószerű.
Piszkos Fred, a kapitány vagy török szultán?
Inkább a török szultán. Aki Magyarországon Rejtő Jenő (P. Howard) művei alapján képzeli egy nagy kikötő életét, társadalmát, az némileg csalódni fog. Bár ilyen helyeken a világ minden népe képviselteti magát, s ennél színesebbek nem is lehetnek,
Hamburg arisztokratikusan hűvös és gazdag város. Csak azért nem használjuk azonnal a ’drága’ jelzőt, mert itt minden lehetséges programnak van egy olcsóbb vagy ingyenes párja is. Mindenki körbehajózhatja a kikötőt, mindenki kap sört, eszik a város kedvenc kolbászából, bejut a nevezetes helyekre.
De tény, hogy Hamburg Németország egyik legtehetősebb városa. Nem kevesebb, mint tízezer milliomos (forintban az bizony milliárdos) lakik benne, és ez érezteti hatását az életminőségben. A máshonnan származó németek azt mondják, három év kell ahhoz, hogy egy hamburgi kimondja a keresztneved. A gyereked, vagy inkább az unokád talán majd gyökeret tud itt ereszteni. Mindennek ellentmond, hogy a város híresen nyitott és szabad szellemiségű. Óriási a befolyása az ország, sőt Európa gondolkodására, érzelmeire, elsősorban az olyan újságok és tévécsatornák és műsoraik révén, mint a Der Spiegel, a Stern, a Die Welt, az ARD és a ZDF Heute.
És a bezárkózottságnak az is ellentmond, hogy a város lakosságának több mint 10%-a török eredetű, ma már a negyedik generáció is felnőtt, és betagozódott a német társadalomba. Előbb fogsz látni egy igazi szultánhoz hasonlatos gazdag török minisztert, akadémikust, kereskedőt, sportolót, orvost, mint valami részeg, bunyós kedvű tengerészt a kikötőben.
Nincsenek gettók, az orosz, lengyel és vietnami bevándorlók elkeveredtek a németekkel, a közbiztonság sokkal jobb az átlagnál. Egy bökkenő azért van – ha valaki éreztetni akarja veled a távolságot, akkor a helyi dialektust, a Hamburger Plattot választja. („Moin! Heest du all eeten?” Lefordítsam neked az általad ismert németre? „Hallo! Hast du schon gegessen?” (Helló, ettél már?)
Kezdd játékosan!
Itt minden a kikötőben kezdődik, és ott is ér véget, hogyan is lehetne másként. A mólókhoz több régi hajót is kikötöttek, mindegyik múzeumként látogatható. Ha a vitorlás előtt belegondolsz, hogy az innen Amerikába kivándorló 300.000 magyar többsége ilyen hajóval kelt át az óceánon, rögtön érdekesebbnek fogod látni.
Van egy kifejezetten a hajókról és tengerészekről szóló gyönyörű gyűjtemény is a régi raktárakban, ez az Internationales Maritimes Museum, amely szinte szakértővé tehet a tengeri témában. De előtte érdemes bemenni a Miniatur Wunderlandba, ahol egy végtelen nagy, modellvasutakkal és modellházakkal berendezett kiállítás megismertet minket Hamburggal, és a világ más érdekes tájaival is. Itt nyerhetünk egy gyors és játékosan könnyed áttekintést a városról, s lehet, hogy sem a gyerek, sem a nagyi nem akar majd továbbmenni.
Pedig vár maga a valóság, és az nem kevésbé mesés, mint a Wunderland. Hamburg belvárosa kifejezetten gyalogoszóna, lehet talpalni bőven. A Raktárvároshoz közel van a Grosse Bleichen utcája, tele kis műtermekkel, galériákkal, kézművesboltokkal. A városháza melletti Neuer Wall a legújabb designer és high-end cuccok lelőhelye, a Sternschanze viszont az alternatív és vintage divat kedvelőinek való több bakelitlemezes bolttal. A Mockebergstrasse gyalogoszóna, kávézókkal, éttermekkel, divatüzletekkel.
A Jungfernstieg sugárút a fent említett tó partján található, s legtöbbünk számára lélegző-gyakorló térként szolgálnak a nemzetközi luxusdivat- és ékszerboltok kirakatai – lehet sóhajtozni. Még egy szó a múzeumokról és kiállítótermekről: Hamburgban a kiállított művészeti alkotások általában elérik a mát, azaz a sok évszázados alkotások mellett nem félnek bemutatni mai művészek munkáit sem, legyenek azok festmények, fotók, installációk vagy akár lemezborítók, graffitik. Minden intézmény valahogy kortársibb, bátrabb, kísérletezőbb.
Kaja, pia, zene és csajok
Manapság mindenki félkezű turista, mert a másik kezében ott van a telefonja, s az vezeti egyik nevezetes helyről a másikra, ha éppen nem az otthoniakkal cseveg vagy lájkol. Remélhetőleg telefonod elvezet majd a romosan is szép Szent Mihály-templomhoz, s jelzi neked, hogy lifttel fel tudsz menni a tornyába, ahonnan egész Hamburg látható. Észre fogod venni, hogy milyen zöld (minden értelemben nagyon zöld) ez a város.
Statisztikailag ez úgy néz ki, hogy a város fele park vagy tó, csatorna, s hogy a hamburgiak 89%-a legfeljebb 300 méterre lakik egy parktól. Szeretsz futni, joggingolni? Akkor ez egy neked való város! A zöldre úgy vigyáznak, hogy például sokáig nem engedték meg a kávékapszulák forgalmazását, mert kiszámolták, hogy nem tudnák hová tenni a naponta keletkező kapszulahegyet. Végül megjelentek a lebomló és újrahasznosítható kapszulák, amelyek Franciaországnak is megoldást mutattak.
Manapság, ha adsz magadra, zöld vagy és vegán, tehát nem is neked írjuk, hogy minden háborús pusztítás ellenére azért maradt néhány kocsma és étterem a régmúltból, a Zum Alten Fritz egyenesen 1690-ből. A kikötői Alsterkrug tíz évvel fiatalabb, s 1700 óta tele van minden este. Az Alsterkrug és a Sieveking, a Pfefferkorn és az Englers az 1800-as évekből valók, s mindegyikben megismerhetők a német konyha fogásai, borai és sörei.
Benézel egyikbe-másikba, és látod, hogy a feketére pácolt, vastag tölgyfa asztalokon hajómodellek állnak a Labskausszal telepakolt tányérok mellett. (Ez egy hagyományos német étel, amely sózott marhahúsból, burgonyából, céklából és hagymából készül. Általában tojással és savanyúsággal tálalják.)
Ha vékony a pénztárcád, ehetsz itt is vagy másutt egy Fischbrötchent, amely egy szendvicsféleség. Füstölt halból (heringből vagy makrélából) készül hagymával, uborkával és kapribogyóval. Sokszor ropogós fehér kenyéren tálalják, és mustárral vagy majonézzel kenik meg. Ha ehhez sincs elég pénzed, marad a kolbász a kikötőben, s hozzá a helyiek kedvenc söre, az Astra vagy a Finkenwerder.
Ha belaktál és esteledik, alighanem elvisz a kíváncsiság a Reeperbahn negyedbe. Ha szégyenlős vagy, azt mondhatod, a Beatles egykori klubját keresed és a banda szobrát, ha bevállalósabb egyéniség, azt mondod, lássuk a vörös lámpás házakat.
A helyzet errefelé az 1600-as évek óta nem sokat változott, talán csak a lányok fizikai egészségére ügyelnek jobban. Azt, hogy miként került ide a majdnem 20.000 prostituált, már kevésbé fontos. Tagadhatatlan, hogy a Reeperbahn a város egyik nevezetessége, annyira, hogy szervezett ’felnőtt’-túrákat vezetnek ide. De aki a Beatles emlékeit keresi, az is megtalálja a nyomokat, bár a két dolog összefügghet. Egyszer megkérdezték John Lennont, milyen volt Liverpoolban felnőni? Mire ő így válaszolt – „Én nem ott nőttem fel, hanem Hamburgban, a Reeperbahnon”.
Hamburgi-e a hamburger?
Erről ezerféle elmélet és magyarázat van. Van, aki esküszik rá, hogy igen, és már a középkori hamburgi vásárokon, Szent Jakab napján Rundstücköt (kerek húst) sütöttek darált marhahúsból. Mások állítják, hogy a németek akkoriban bárányhúst ettek, a marhahúst bepácolva vitték Londonba, ahol azt ki tudták fizetni a gazdagabb angol hajósok. A pácolt hús ugyan nem romlott meg a hosszabb tengeri úton, de lényegesen meg sem puhult, így meg kellett darálni a ’hamburgit’, s így keletkezett a húspogácsa.
Megint mások szerint német bevándorlók terjesztették el Amerikában. Természetesen több olyan étterem is van Hamburgban, ahol megesküsznek arra, hogy ott és csak ott találták fel ezt az ételt, és az igazi, eredeti recept szerint készült hamburger csakis náluk kapható.
Amúgy a hamburgiak leggyakrabban Pinkelt esznek. Ez egy füstölt sertéskolbász, amelyet darával, hagymával és fűszerekkel töltenek. A Pinkelt általában káposztával és burgonyapürével tálalják.
Ha kihagyod ezeket, nem is voltál Hamburgban
Végül két csodás helyet ajánlunk neked. Az első a Grossmarkt Hamburg, amely, azt lehet mondani, Európa nagybani élelmiszer- és virágpiaca. Valóban leesik az állad, amikor azt látod, mi minden kerül elő a napi 300 óceánjáró gyomrából. A trópusi vidékekről úgy érkeznek meg a gyümölcsösládák, hogy tartalmukhoz legközelebb már a vevő nyúl majd hozzá valahol Berlinben, Milánóban vagy Szentpéterváron. Fogalmad sem lesz, mi ez és mi az, a gyümölcsök legtöbbjét soha nem láttad még, a nevükről sem hallottál.
Sajnos (vagy hála az égnek) te nem vásárolhatsz itt, csak hivatásos kereskedők, viszont van vezetett látogatás. Évente 70.000 kamion viszi tovább innen az árut, és szomorúan tapasztalod majd, hogy a legszebb gyümölcsök egy monacói kamionba kerülnek, a nagyon szépek egy zürichibe, egy luxemburgiba, s csak nagyon ritka esemény, ha egy nekünk ismerős rendszámúba is bepakolnak.
Ennél a gigászi méretű piacnál szerényebb, de elsöprőn népszerűbb a Fischmarkt, ahol vasárnap reggel 5 és 9 között megfordul egész Hamburg. A halak mellett minden más is kapható, itt szabadon vásárolhatsz, a hangulat nagyszerű. Amúgy ez az a piac, amelyet évente párszor elönt az ár.
Még valamit utoljára. Hamburg környékén olyan gyönyörű városok vannak, mint Bréma vagy Lübeck, melyeket sokkal jobban megkímélt a háború. Azon német városok közé tartoznak, amelyek képei leginkább mesekönyvbe valók, nehezen hihető, hogy tényleg léteztek, léteznek ilyen romantikus városok. Aki közelebb keres csendes, nyugalmas búvóhelyet, hogy egy lottó 5-ös nyereményéből felépítse új életét, az nézze meg, hol laknak Hamburg igazán dúsgazdag polgárai.
Gyönyörű villákat – olykor felújított halászházakat – találhatsz az Elbchaussee mentén, Altonától nyugatra, az elegáns Elbchaussee út mentén, amelyet ilyenek szegélyeznek. Ez az út Oevelgönne és Blankenese domboldali negyedei felé vezet, egykori tengeri falvak, amelyek ma nagyon gazdagok, és a gyönyörű nyaralók, otthonok az Elba folyóra néznek. A város másik nagyon gazdag területe az Alster-tótól nyugatra és északra található, Hamburgon belül Pöseldorf, Eppendorf és az Alster folyón felfelé a Walddörferig.
Még nincs hozzászólás