Ha szeret, színleljen egy kicsit ő is

2021. június 1. | Írta: Dogossy Katalin

Teljesen igazad van, fiatal barátnőm, egy nő élete végéig színlel egy kicsit. Mert hiú, mert tetszeni akar, legyen bár ötvenen túl, akkor is.

Hiába mondják az okos pszichológusok meg a fészbukos napi bölcsek, hogy légy önmagad, szeresd a tested, vállald a hurkácskákat a derekad körül, a ráncokat meg a karikákat a szemed alatt, s azt a néhány pluszkilót, amit felszedtél télen. Nem vállalod. S szerintem nem is kell.

Addig nő a nő, amíg nem hagyja el magát, nem mászkál szakadt hálóingben még az ezeréves partnere előtt sem. És ébredés után a fürdőszobába megy, nem a konyhába, és nem hagyja, hogy lenőjön a haja, lekopjon a körömlakkja, nem szellent, nem járkál zsíros, rendetlen hajjal, ócska macinaciban akkor sem, ha már férjnél van, akkor sem, ha már évek óta együtt él valakivel.

Persze egy hosszú kapcsolat során csökken a szorongás. Már nem félünk annyira, hogy párunk meghallja a fajansz felől érkező hangokat. Reggel már nem az az első dolgunk, hogy kisminkeljük magunkat, és megcsináljuk a frizuránkat. Már le merünk ülni hagymás krumplisalátát reggelizni. De természetesen megmossuk utána a fogunkat.

Abban azonban nem értek egyet veled, hogy a pasik bezzeg. Szerintem olyan pasit érdemes választani, akit igenis érdekel, hogy mit gondol róla a párja. Aki nem böfög, nem szellent, nem hízik el egy mégoly biztos, tartós kapcsolatban sem. Aki ad magára, mosakszik, borotválkozik, nem veszi fel a tegnapi alsógatyáját, nem büdös a lába a nejlonzokniktól, lehelete a sörtől meg a cigitől.

Ha ilyen a kapcsolat elején, menekülni érdemes, mert mi lesz később? Vagy vállalni egy kis nevelést. Mert ha egy férfi, akivel már egy ideje együtt vagy, netán ilyen, az annak a nőnek is a hibája, aki vele él. Mert hagyja. Hagyja, hogy a pasija elhanyagolja magát, izzadtan ráfeküdjön, és végezzen egy perc alatt, majd hanyatt fekve horkolja végig az éjszakát.

Sok nő azt mondja, hogy a férfiakat lehetetlen megváltoztatni. Ha egy pasit az édesanyja nem tanította meg a tisztálkodás alapszabályaira, nem követelte meg gyerekkorában, hogy a koszos cuccait ne a földre, de a szennyestartóba dobja, ha nem cserélte ki hetente az ágyneműjét és naponta az alsóneműit, akkor felnőttkorban ez már bajos. És tényleg kicsit az. De nem lehetetlen.

Ha az a pasi szeret minket, és megérti, hogy mi őt így, mosdatlanul, rendetlenül, szőrösen és elhanyagoltan nem tudjuk szeretni, akkor idővel rávehető, hogy az esti sörözés után mossa meg a fogát, ne feküdjön mellénk, se ránk bor- vagy sörgőzös lehelettel.

Rá tudjuk szoktatni, hogy reggel első dolga legyen a fürdőszoba, és mossa ki maga után a kádat, meg a kisebb fajanszot is. És igen, borotválkozzon meg akkor is, ha nem megyünk sehova. Álljon rá a mérlegre néha, és ha az egyre nagyobb számot mutat, vegyen vissza az evésből, és menjen sportolni valamit.

Persze nem kell ezt durván csinálni. Ha a pasi elég okos és érzékeny (márpedig nyilván az, ha szeretjük), akkor megérti a finom célzásokat is. Ha netán borotválkozás után hozzánk ér, és mi megdicsérjük, hogy milyen jó illata van, s nekünk milyen nagyon jó érezni a bőre simaságát, szívesen borotválkozik majd.

Ha észrevesszük, hogy bedobálta a szennyesbe a koszos zokniját, és elmondjuk, hogy milyen jó, hogy nem nekünk kell lehajolnunk összeszedni, mert egy kicsit fáj a derekunk. Van rá esély, hogy legközelebb megint eszébe jut, hogy ne dobálja szét a cuccait. Mert a férfi tulajdonképpen egy nagy gyerek. És nem nő föl teljesen soha. Dicsérjük hát sokat, hogy ő maradhasson számunkra az igazi, az örök szerelem.

Címkék: házasság, együttélés, színlelés egy kapcsolatbam, elhanyagolt férfi