Gyermekbeszéd

2019. július 26. | Írta: Kurkó Gyula

Örömmel jelentem, hogy megeredt kisfiam nyelve, persze nem mindig értem, hogy mit is mond, de ő fáradhatatlanul jártatja a száját.

Gyermekem már egészen pici kora óta igyekezett hangot adni véleményének. Sosem felejtem el, amikor az egyik dupla oltása után hazaértünk, és a babaszékébe ültettük, ahol hosszú percekig magyarázta a plüss haverjainak, hogy őt bizony ma orvoshoz vitték, és ott események egész sorozata zajlott le.

Szerintem mindenről részletesen beszámolt, a rendelőben lévő dolgokról, arról, milyen jót játszott a váróban a gyereksarokban, majd a doktor bácsi ruhájáról, az orvosi szobában lévő színes játékokról, mellékesen megemlítette, hogy őt bizony megszúrták, többször is. A hosszú monológ végeztével úgy elfáradt, hogy álomba is szenderült.

Persze sokáig egy kódolt nyelvet használt, melyet igyekeztünk a feleségemmel megfejteni, kisebb-nagyobb sikerekkel. Amikor már azt hittük egy-egy szóra, hogy tudjuk, mire gondol vele Csanád, gyorsan meg is cáfolta ezt.

Leginkább akkor, amikor nagyon koncentrált egy adott játékra, cselekvésre, és azt mantrázta, hogy: beka beka bé. Én próbáltam intellektuálisan megközelíteni a témát, többféleképpen rákerestem a neten, ám semmit nem találtam.

Amit elsőnek elsajátított, az elköszönés volt, melyhez aranyosan integet is, és halkan mondja: pápápá. Ettől az egész család és az ismerősök is elolvadtak, elolvadnak, ahogy a feleségem és magam is.

Aztán idővel eljutottunk a hangutánzásig, mely még most sem ért véget, így a kutya – vauvau, a macska – miámiá, illetve a tehén – múmú és a kacsa pedig hápí, mindenképpen hosszú í-vel a végén, előtte viszont három halkan ejtett háp-pal.  

A gépjárműveket egyszerűn csak brümbrümnek nevezi, míg a labdákat egyöntetűen gólnak. (Erre speciel nagyon büszke vagyok). A leggyakrabban használt szava a hamham. Nem nehéz kitalálni, hogy így jelzi, ha éhes, és bizony gyakran éhes, nem véletlenül nevezte el a körzeti orvos: szeretem a hasamat babának.

Írtam már korábban is, hogy húsz hónaposan óriási játékos a gyermek, amikor megkérjük, hogy mondjon utánunk szavakat, arra nem hajlandó. Nyilván leginkább azt szeretnénk, ha anyát vagy apát mondaná, de ő ellenáll.

Ellenben ha motorozni akar, azonnal megered a nyelve, és ki is mondja: apapapa. Ez bizony én volnék. Amikor a páromtól szeretne valamit, akkor is tisztán és érthetően ejti ki: anya.

Azt mondják, a legelső szó a legtöbb gyermeknél: a nem. Ezt meg tudom erősíteni, mert nálunk is népszerű szó ez, és bizony olyan határozottan tudja mondani… Én már nagyon várom, amikor úgy igazán elkezd majd beszélni Csanád, a feleségem türelemre int, hogy mindennek megvan az ideje.

Félre ne értsenek, nem azt szeretném, hogy azonnal bonyolult, alá- és fölérendelő összetételeket mond majd, és irodalmi értéket képviselő monológok hagyják el a száját, ám néhány gyakorlatias szónak, szerkezetnek örülnék. Például, ha jelezné külső, belső igényeit és tartsanak önzőnek, de az: „apa szeretlek!” mondatot is nagyon várom. 

Címkék: beszéd, beszédfejlődés, beszél a gyerek, az első szavak, gügyögés