Gubás Gabi: Ahol nyílnak az ajtók, arra van az utam
Az egyik legszebb magyar színésznőnk a csendes befelé építkezésre, a harmóniára fektetve a hangsúlyt - biológiai koránál jóval fiatalabbnak tűnik. Sokféle társulatot megjárt a Radnóti Színháztól Kaposváron át a Centrál Színházig. Egy időben szabadúszó is volt, mígnem 2012-ben megállapodott a Thália Színháznál. Tapasztalatban, életszemléletben eljutott oda, hogy az élet családdal, gyerekekkel teljes, valamint a belső út fontosabb, mint az állandó szakmai jelenlét sorozatokban, címlapokon, reklámokban.
– A tavalyi háromhoz képest idén egy bemutatód volt, Molnár Ferenc Olympia című darabja. Hogyan sikerül egyensúlyt teremteni az intenzív és a csendesebb színházi időszakok között?
Amikor leterhelt időszakaim vannak, ha tehetem, törekszem arra, hogy következzen egy csendesebb időszak. Ilyenkor a színházi munkákon felüli felkérésekre mondok nemet. Azt vettem észre magamon, hogy az idő múlásával egyre inkább szeretem lassítani a tempót. Korábban kihívást találtam abban, hogy akár több munkát is végzek egyszerre, ma már nem kívánom magam felé sem bizonyítani, hogy képes vagyok rá. Szeretek inkább otthon lenni a családdal, a gyerekeimmel. A covid alatt szorosabbra fűztük a kapcsolatunkat, a kényszerleállás jobban összefogott minket.
– Feydeau-tól Molnár Ferencig széles spektrumon foglalkoztatnak a Tháliában, a korodnál fiatalabb szerepekben is...
Indulásomkor a színészi pályán igyekeztem nem besorolni magam, ezáltal mások sem tették velem. Játszottam 83 éves karaktert is már. A színházban lehetőségem van az átváltozó, ’varázsló’ énemet is megmutatni, akár idősebb szerepekben is. Azt tapasztaltam, ha én magam nem skatulyázom be magam, akkor a környezetem sem fog. A Tháliában szerencsére rátaláltam a második családomra, eddig jól működött a dinamika a társulatban, tudunk adni egymásnak.
– Tudatosnak tűnsz. Hozott anyag ez nálad?
Úgy gondolom, hogy egy része ösztönös. Más kérdés, hogy a párom, akivel több mint húsz éve vagyunk együtt, sok mindent tudatosságba fordított át bennem. Rásegített az útra, hogy még tudatosabb legyek. Ő természetgyógyász, és a természetgyógyászatnak is az a lényege, hogy megelőzzük a bajt. Bizonyos jelekből olvasva hamarabb reagálunk, mintsem hogy betegség vagy baleset érne minket. Egyértelmű jelzéseket kapunk, ha rossz úton haladunk. A tudatosság éppígy segít a harmónia megőrzésében.
– Gyógyítóként ismerted meg természetgyógyász férjed, aki megmentett a gerincműtéttől…
Belterjes színházi körökben közszájon forgott a neve. Színészektől kaptam meg az elérhetőségét. Nagyon büszke vagyok a szakmájára. A művészetben valamilyen szinten mi is gyógyítást, feloldozást vagy katartikus élményt kínálunk. A férjem viszont személyre szabottan jobbá teszi emberek életét, megmenti őket. Tömérdek hála, szeretet fogja körbe, amit házastársként csodálatos élmény megtapasztalni.
– Eleinte tiltakoztál attól, hogy Polcz Alaine tragédiákkal, szenvedésekkel teli életét megformáld az Asszony a fronton című önéletrajzi könyve nyomán. Végül egy emblematikus monodráma sikeredett belőle, Teljes lényeddel címmel. Mi okozta benned a tiltakozást?
Szabadúszó koromban kiépítettem magamnak a színházi létem mellett az önálló munkákat, saját zenekarral, felnőtt és gyerekműsorokkal, illetve B. Török Fruzsina dramaturg-drámaíró révén pályázat útján készített produkciókkal. Jellemző rám, hogy ami igazából meghatározó lesz az életemben, az soha nem első látásra szerelemnek indul, hanem mindig megelőzi egy kis tapogatózás, ódzkodás. Megállás, ránézés messzebbről, hogy vajon arra kell-e mennem.
Abban viszont hiszek, hogy amilyen ajtók nyílnak, arra van az utam. Ahol pedig bezárulnak, ott az a létezés is lezárul. Tudtam, hogy ha a Polcz Alaine-’ajtó’ feltárul, az mélységes mély belső utazást igényel a részemről. Alapvetően drámai színésznek tartom magam. A sírást tudom a legjobban elővarázsolni magamból, pont ezért van keresnivalóm a Tháliában, ahol főleg a nevettetéssel érhetek el katarzist. Ezek a ’színes ceruzáim’ nem ösztönösen vannak meg. Rengeteget tudott hozzáadni a Polcz Alaine-esthez is az a fajta humor, pontosság, ami ezekkel az elsajátított ’színes ceruzákkal’ megrajzolok.
– A saját életedhez milyen megerősítéseket kapsz Polcz Alaine-től?
Mindig elég egy pont a karakterrel való azonosuláshoz, ebben az esetben ez nem más, mint az élet szeretete. „Annyira szeretem az életet, mert mégis jó élni” – mondja Polcz Alaine. Ha Gubás Gabiként mondanám, senki nem hinné el nekem, sőt legyintene, hát igen, könnyű neked, onnan, ahol vagy biztosan nagyon szép az élet. De amikor ezt Polcz Alaine mondja a mérhetetlen szörnyűségek ellenére, amiket átélt… Nem tört össze, hanem kicsiszolta magát csodálatos drágakővé, aki nem csak magán, hanem másokon is segített. Nagyon fontos ezt a szemléletmódot tanítani. A Teljes lényeddel estet sokkal inkább küldetésnek tartom, mint színészi alakításnak.
– A fiatalok közönségét hogyan tudjátok érzékenyíteni erre a monodrámára?
Mészáros Bea drámapedagógussal minden előadás után tartunk beszélgetést a nézők egy részével. Feldolgozzuk közösen a látottakat. Polcz Alaine személyiségét is körbejárjuk egy játék kapcsán. Ha egy középiskolai osztály jön az előadásra, Bea az osztályfőnöki órára elmegy hozzájuk, hogy beszélgessenek és értelmezhessék közösen az előadást játékos formában. Beszél többek között Polcz Alaine élettechnikájáról, a félig tele pohárról, hogy a legnagyobb sötétségben is meg lehet találni valami kis világosságot.
– Tanításhoz nem érzel magadban kedvet?
Ez az ajtó még nem tárult fel, lehet, hogy azért, mert másfelé kell mennem, de „Képeskönyv az élet, és elbűvölve nézem ma is” – Polcz Alaine szavaival élve.
– Egyenesnek, simának, mondhatni, kudarc- és bukásmentesnek tűnik kívülről a pályafutásod, az életutad. Valóban az?
Megéltem, amit meg kellett. A mélypont a balesetem volt. Ha akkor nem találkozom a párommal, sokkal amplitúdósabb lenne az életem, amit eddig bejártam. Nagyon megrángatja az embert, ha nem találja a középpontját, és nem tud egy mély horgonyzást megtenni önmagában. Nekem megvan ez a sziget, bátran tudok kirepülni és visszatalálni. Ez a sziget maga a család.
– A filmezés az utóbbi időben A helység kalapácsa és a BigBakShow-tól eltekintve ritkán talál meg…
Ami adódott, azért hálás vagyok, és úgy nézi ki, hogy nyáron egy igazán értékes produkcióban is tudok szerepelni, aminek nagyon örülök. Az eddig leforgatott filmek is sokat tudtak adni. Szerettem a Régimódi történetet, vagy amit Miamiban forgattam, A könnyek völgyét. A Kalózok című filmnek nagy sikere volt. A tévésorozatok közül pedig jó volt a Válótársakban szerepelni. Örülök, ha forgathatok, de már nem mindenáron akarok bizonyos helyzetekben részt venni. A színházban széles spektrumon és mélységekben játszhatok, nem biztos, hogy a filmezést lehet ilyen mélységekben végezni. A szakmámból a legtöbbet a színházban tudom nyújtani.
– Kamasz gyermekeid milyen pálya felé kacsingatnak?
A tizennyolc éves fiam matematikát és fizikát tanul magas fokon, és ezekből emelt szintű érettségit is tesz. Emellett gitározik, egy kamaraegyüttesben is játszik, valamint autodidakta módon megtanult zongorázni. Fantasztikus élmény, ha esténként hazajövet zongoraszót hallok otthon. Szabadidejében pedig elmagyarázza nekem, mitől gyönyörű a matematika. A tizennégy éves lányommal elvégeztük az agykontrolltanfolyamot. Együtt szoktunk meditálni. Spirituális vonalon mutat érdeklődést, bár van művészi vénája, tehetséges a versmondásban. Ki tudja még, melyik útra fog ráállni…
A közeljövőre vonatkozóan szeretne verses lemezt kiadni Pálfy Zsolt menedzselésével a világirodalom legszebb verseire. Újabb önálló estet is szeretne létrehozni állandó dramaturg-szerző munkatársával, B. Török Fruzsinával.
Még nincs hozzászólás