Gross Arnold tündérvilága
Annyi baj, gond, bánat és szörnyűség vesz körül minket a világban, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni.
Ebben az egy mondatban benne van minden, amit Gross Arnold sajátos tündérvilágának lakói és apró lényei valaha is elmeséltek nekünk, ellene dolgozva minden bajnak a hétköznapokban. Vidám és harsány városképei, vagy éppen csöndes manói tovább élik az életüket, még akkor is, ha a művész néhány hónapja végleg letette a ceruzát.
„Jó világ volt Tordán, én legalábbis jól éreztem magam.” A szülői házban átélt kellemes érzések egész életében végigkísérték, benne a szelíd és halk természetű mamával és a festőművész papával, aki vitte magával a fiút a szabadba festeni. A dolgok tehát jól indultak, aztán a háború után Budapestre szökött tizenhat évesen, és rögtön be is került az Iparművészetire. Közben hosszú órákra beköltözött a Szépművészeti Múzeumba, Rembrandt és Dürer rézkarcait tanulmányozni, s ettől fogva nem eresztette ez a műfaj.
Gross Arnold nemcsak megteremtette ezt a finom vonalvezetésű, színes tündérvilágot, hanem benne is élt. Neki a játékok világa, a kisautóké és a nagy mozdonyoké hazai pálya volt, és oda bebocsáttatást nyerni jutalomnak számított, még a fia, Gross András számára is: „Olyan volt ez, mint egy arany kalicka, amiben ő körülvette magát a dolgaival. Én »szombati« gyerek voltam, akkor léphettem be ezen az ajtón, és ilyenkor sokszor kaptam a kezembe egy Brueghel-albumot, hogy nézegessem, talán ha négy-öt éves lehettem. Valahogy ő kevésbé értett a gyerekek nyelvén, mint a művészet nyelvén.”
Gross Arnold rézkarcain nemcsak hogy egyetlen négyzetmilliméternyi terület sem maradhat szabadon, de a művész sutba dobja az unalmas fekete-fehéret is, és bámulatos technikával színezi ki a történeteit. Szeretett volna egy kis galériát, ahol mosolygó napraforgói, lendkerekes csalogányai és kötéltáncos kutyái együtt találnak otthonra. Az álom megvalósult, és tavaly szeptemberben maga vághatta át a szalagot az Arnoldóban. Most pedig madaraival és angyalaival, ha csak néhány hétre is, de megidézik az ő életigenlő, színes képtörténeteit a Klebelsberg Kultúrkúriában.
Nekünk pedig nem maradt más dolgunk, mint engedni, hogy elmerüljünk ebben a tündérvilágban – csak az óránkat hagyjuk az ajtón kívül.
Madarak és angyalok
Gross Arnold kiállítása
Klebelsberg Kultúrkúria
Megtekinthető: 2015. április 19-ig
Még nincs hozzászólás