Géza jelenleg elérhető
Szinte hihetetlen, hogy mekkora károkat tud okozni az önbecsülésben egy meg nem nyitott üzenet. Szerintem a facebookos messenger applikáció ugyanolyan súlyos bosszúságokat képes előidézni egy tinédzser lány életében, mint akár egy egyetemet végzett nőében.
Teljesen mindegy, hogy hány éves vagy, mit tudsz az életről, vagy az internet világáról, a végén te is ott végzed, gubbasztva a laptopod vagy okostelefonod előtt, meg-megnyitva újra és újra a messengert, és lopva figyelve, hogy az a bizonyos személy mikor volt utoljára elérhető, és ha nemrég elérhető volt, vajon miért nem nyitotta meg, amit írtál neki.
Ha bezzeg sms-ről van szó, az teljesen elfogadott dolog, hogy elolvastuk, és akár több órán át nem válaszolunk, mert semmi köze a másiknak ahhoz, hogy milyen nagyon fontos dolgunk volt addig. Ezzel szemben a messenger lépten-nyomon vörös számokkal kijelzi a profilképünk alatt, hogy épp ráérünk, vagy akár több órája fel sem néztünk az oldalra.
Női szemmel én semelyik állapotot sem tudom tolerálni – ha férfiról van szó.
Ha ugyanis írtam neki, és elérhető, de nem válaszol, az a baj. Ha meg sem nyitja, de elérhető, az még nagyobb baj. Ha pedig már több órája nem volt elérhető, az meg a legnagyobb baj, mert akkor nyilván mással találkozgat vagy megcsal.
Persze azt elfogadom, hogy nem minden nő ilyen súlyosan paranoiás. Ha elérhető a férfi, és nem válaszol, eleinte csak zavaró a dolog, de végül is elfogadható, tíz perc elteltével már kezd bosszantóvá válni, és amikor fél óra telik el, és a férfi már nem elérhető, válasz viszont nem érkezett, az egyenlő egy arcon csapással.
A tény, hogy a kis fejecskénket egyszerűen lehúzták a kukába, az olyan, mintha lehúztak volna minket a vécén. A kérdés az, hogy ilyenkor mit lehet tenni?
Mégis, milyen dedós már egy olyan üzenet, hogy: Láttam, hogy elérhető vagy, és mégsem válaszoltál! Mondd, miért? Ezt nyilván nem lehet megírni.
Megnyugtatjuk magunkat, hogy nincs mit tenni, meg kell várni, hogy hívjon, vagy újra elérhető legyen, és vegye a fáradságot, hogy megnyissa azt az egyébként nem túl sok velős információt tartalmazó, szívecskés matricát, amit küldtünk.
Mellesleg megjegyzem, hogy a szívecskés és egyéb más cuki matricák mögött is van magvas gondolat, mert azok igazából azt jelentik, hogy már nagyon szeretnélek látni, ma jó neked? Csak hát ezt így mégsem írhatjuk le, az túl egyértelmű lenne, ugye.
Pont ezért a rávezető kedveskedő állatka, aki sokatsejtetően mosolyog, mert erre logikusan annak a válasznak kellene jönnie, hogy: Nekem is hiányzol, ma ráérsz? De valahogy ez sosem szokott bejönni.
Ott tartottam, hogy amikor a férfi már nem elérhető, és várakozunk, hogy most mi lesz, és felhívni azért mégsem merjük, mert milyen pofátlan már, akkor mit lehet tenni. Nem szörnyű, hogy a messenger minden privát percedben megmutatja, hogy épp ráérsz vagy nem?
Ennyi erővel a telefonhívás nem is annyira személyes. Tehát ha kicsit lazábban vennénk a dolgot, simán megspórolhatnánk azt a fél órát, rosszabb esetben órákat a napjainkból, amikor kínzó fájdalommal nézegetjük a partner fején a perceket. Csak ez túl egyszerű lenne.
Miért van az, hogy a férfiak nem sértődnek meg annyit ezen az egészen? Talán ez a messengerjáték nem igazán való a nőknek, talán nekünk kéne egy olyan applikáció, ahol nem láthatjuk, ki mikor ér vagy ért rá, mert ez így sajnos nem mehet tovább.
Nem marad más, mint a bosszú, hogy én sem válaszolok, vagy direkt megnyitom, és úgyse! Igen, ez jó ötlet! Ezt fogom tenni! Így nem fáj annyira…
Még nincs hozzászólás