Gazdagság és szenvedés - a zavarba ejtő Lotaringia
Amikor Elzászban utazunk, nem is sejtjük, hogy római légiók útjain járunk, nem csoda hát, ha hirtelen egy vízvezeték viaduktja tűnik fel a fejünk felett, vagy egy amfiteátrum mellett suhanunk el. Franciaország legrégibb épülete is itt van, jó 1600 éves, valamikor tornaterem és fürdő lehetett, ma templom. A neve Eglise Saint-Pierre-aux-Nonnains. Metzben található, épp oda igyekszünk.
Párás erdőkben rohan kocsink hegyről hegyre, dombról dombra, folyókat látunk szinte minden völgyben, melyeket csatornák sűrű hálózata köt össze. A falvak és kisvárosok tiszták, a házakon látszik a gondoskodás – hivalkodó részletek nélkül egyszerűen hibátlanok. Érződik, hogy az anyagi biztonság itt szilárd és időtálló. Ez még akkor kezdődött, amikor a rómaiak sóbányát nyitottak e vidéken – özönlöttek is a betelepülők a birodalom minden tájáról.
Jó uralkodók földje
Azért a Lotaringiáról mit sem hallott utazót elgondolkoztatják a városok feletti várromok, a szinte minden kanyarban látható katonai emlékművek, temetők. Aki ismeri a hely történelmét, tudja, hogy a Nyugat, de talán egész Európa legszörnyűbb háborúi ezen a területen zajlottak. Az e hetekben filmes díjakat elnyerő „Nyugaton a helyzet változatlan” című film hiteles képet mutat ezekről a harcokról.
Szerencsére Lotaringia uralkodói között nagy számban voltak azok, akik nevük elé megérdemelten kapták meg a ’jó’ jelzőt az utókortól. Igaz, kénytelenek voltak beletanulni a hadvezetésbe, de béke idején hamar újjászervezték a gazdaságot, ismét benépesítették a lerombolt városokat.
Lotaringia egész történelme során Európa egyik legiparosodottabb területe volt. A jó vezetőkből ’exportra’ is jutott – Lotaringiai Károly, a ’törökverő’, Magyarország felszabadításának egyik főhőse volt. Unokája, Ferenc lett Mária Terézia férje, s ő tette máighatóan rendbe a Habsburg-ház pénzügyeit.
Metz felé megszeppenve
Luxemburg felől jőve szinte az első kisváros Rodemack, melyet ’középkori falunak’ is hívnak, mert fennmaradtak a települést körbefonó védőfalak, és azok csúcsos kaputornyai. Néhány kilométerrel arrébb, de már a német határnál a tájat Malbrouk impozáns és élettel teli várkastélya uralja, mely egykor a hadvezér Marlborough herceg főhadiszállása volt. Nevét is innen kapta, holott ez a vár már vagy négyszáz éve itt állt.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 5. számának 54. oldalán!)
Még nincs hozzászólás