Futva meditálni?
Sokan unalmasnak tartják az olyan egyhangú sportokat, mint a futás, az úszás vagy a súlyzók emelgetése. Pedig a léleknek igenis jót tesz ez a fajta monotónia.
A magányosan űzött sportoktól, ahol hosszú percekig, netán fél-egy óráig ugyanazt a mozdulatot végezzük, gyakran ódzkodunk, éppen az egyhangúságuk miatt. Ám ez a félelem gyakran megalapozatlan.
Eufória és meditáció
Amikor a meditatív sportokra gondolunk, akkor elsőként általában a jóga, a tajcsi vagy a táncmeditáció jut eszünkbe. Pedig azok a sportok, ahol pár perc után már szinte öntudatlanul végezzük ugyanazokat a mozdulatokat, ugyanilyen meditatív hatásúak lehetnek, és segítenek kikapcsolódni egy hajszolt, stresszes nap után.
Régi megfigyelés, hogy a futókat, különösen a hosszútávfutókat egy idő után az eufóriához hasonló érzés keríti hatalmába. Korábban az endorfinok termelésének növekedésével magyarázták a kutatók a jelenséget, más elméletek szerint pedig a noradrenalin, a dopamin és a szerotonin nevű ingerületátvivő anyagok együttes hatásának köszönhető ez az állapot.
Megint más kutatók az edzés közbeni testhőmérséklet-emelkedésnek a hipotalamuszra gyakorolt hatását teszik felelőssé érte. Egy biztos: a kezdők is hamar megtapasztalhatják ezt az érzést, ha fokozatos edzésekkel eljutnak addig, hogy kb. félórát egyhuzamban le tudnak futni.
Ráadásul a futók eufóriája úszás, kerékpározás közben is jelentkezhet – a szervezetünk ezzel jutalmaz meg minket azért, hogy hajlandóak vagyunk elviselni a sportág monotóniáját.
Koncentráljunk az érzéseinkre!
Más tényezők is szerepet játszhatnak abban, hogy a monoton sportágak kiválóan oldják a stresszt. Bár a futásnak, úszásnak és kerékpározásnak is van helyes technikája, amelyet fontos elsajátítani még azelőtt, hogy nagyobb távokat vennénk célba, egy idő után már nem kell külön figyelni a mozdulatainkra.
Ha egész nap zajban ültünk, egyszerre több dologra figyeltünk, jól jöhet egy óra, amikor megtapasztaljuk, milyen a jelenben létezni. A legjobb a természetben futni, gyalogolni vagy kerékpározni, mivel a mesterséges környezetből is kiszabadulhatunk egy időre. Nincs más, csak mi és a természet, a maga hangjaival, illataival, érzéseivel.
Az úszás pedig abból a szempontból is különleges, hogy a vízben csakis olyan hangokkal vagyunk körülvéve, amilyeneket más körülmények között nem hallhatunk. Ha még inkább átadnánk magunkat a meditatív élménynek, akkor koncentráljunk az érzéseinkre: figyeljük, ahogy a talpunk érintkezik a talajjal, ahogyan végiggördül rajta, ahogy megfeszülnek az izmaink, ahogy az arcunkat végigsimítja a szél vagy a testünket a medence vize.
Engedjük el a napi gondokat, ne most keressünk választ a problémákra – a végén még az is lehet, hogy mintegy a semmiből felbukkan a legjobb megoldás...
Még nincs hozzászólás