Frida, Nick és a többiek
„Drága Nick! Megkaptam a csodálatos fényképet, amit küldtél, most még jobban tetszik, mint New Yorkban. Diego szerint olyan jó, mint egy Piero de la Francesca, de nekem ennél jóval többet jelent: igazi kincs. Mindig eszembe juttatja azt a reggelt, amikor a Barbizon téren reggeliztünk, és onnan mentünk a műtermedbe, hogy lefényképezz. Ez a kép is akkor készült, és most végre nálam van. Mindig itt leszel velem, a tűzpiros kötényem bal zsebében. Millió köszönet, hogy elküldted.”
A levél jóval hosszabb, és Frida Kahlo írta Nicholas Muraynak, aki, persze, magyar volt, Kahlo nagy szerelme, és nagyszerű fényképeket készített a világ egyik legkitűnőbb festőnőjéről.
Frida
Az 1907-es, mexikóvárosi születésű Frida Kahlo apja egy magyar–zsidó származású, Németországban született fényképész, anyja pedig spanyol–indián keverék volt. Az igen különleges arcú, sötét hajú lány hatéves korában gyermekbénulást kapott, és emiatt sántított kicsit. Ennek ellenére bátor, vagány kislány volt, aki fiús természete miatt az apja kedvence lett. 1922-ben íratták be a Preparatoriába, amely a legrangosabb iskola volt Mexikóban, és addig nem is vettek fel lányokat. Itt látta meg először későbbi férjét, Diego Riverát, aki az iskola egyik falfestményét készítette. Az akkor már híres festő kövér is volt, csúnya is volt, de nagy hatást gyakorolt Fridára, aki ekkor még csak távolról rajongott érte.
1925-ben Kahlót olyan baleset érte, ami egész életére és festészetére rányomta a bélyegét. Villamossal ütközött az autóbusz, amelyen utazott. A balesetben összetört a gerince, a nyaka, a bordái, a medencecsontja. Amúgy is beteg lába tizenegy helyen tört el, egy korlát rúdja a vállán fúródott belé, és az ágyékán jött ki.
Azt hihetnénk, ezt a ronccsá pusztult testet soha nem lehet összerakni, ám akaratereje és egy „égi jel” – a buszon utazó aranyozómester szétszakadt zsákjából az aranypor teljesen befedte szétszabdalt testét – átsegítette a gyötrelmeken. De Kahlónak szembe kellett néznie az egész életén át tartó fájdalommal. A baleset miatt nem lehetett gyereke, s nem akarván ebbe se belenyugodni, többször próbálkozott.
1926-ban, gyógyulása közben, az ágya fölött lévő tükör segítségével festette első önarcképét, amely egy egész életén át tartó sorozat kezdete lett. A portrék élete eseményeit s a hozzájuk fűződő érzelmi reakcióit ábrázolták.
1928-ban újra találkozott Riverával, s egy év múlva összeházasodtak. Kahlo a testi szenvedések és szenvedélyes szerelme mellett megismerte a megcsalatás kínját is, Rivera állandó félrelépései miatt. Ez végül Fridát is hűtlenné tette.
Nick
Két amerikai útjuk között, 1931-ben Mexikóban ismerkedett meg Nickolas Murayval, akivel az elkövetkező tíz évben szenvedélyes szerelmi viszonyba bonyolódott. Ez a kapcsolat sokkal komolyabb volt, mint bármelyik addigi, hiszen létesített ő már viszonyt férfiakkal és nőkkel egyaránt. Míg Rivera egyetlen nőhöz sem volt hűséges, jobban elnézte Frida leszbikus kapcsolatait, mint heteroszexuális kalandjait. Murayban megérezte az ügy komolyságát, s ez agresszív féltékenységet váltott ki belőle.
A magyar fotográfus 1892-ben született Szegeden, Mandl Miklós néven. Lázadó természete korán szembesült az antiszemitizmussal, és nem tűrve a megaláztatásokat, 1913 augusztusában kivándorolt az Egyesült Államokba. 1920-ban saját fényképészeti stúdiót nyitott a New York-i Greenwich Village-ben, és egy barátja révén elkészíthette első portréját a Broadway egyik sztárjáról, Florence Reedről. A selymes, puha fókuszú portrék egy csapásra ismertté tették, hamarosan mindenkit lencsevégre kapott, aki számított.
Hitvallása szerint a fotózás az emberek közötti kapcsolat megtestesítője, hogy megérthessük az emberi természetet, és rögzítsük is, ha lehetséges, mindazt ami a legjobb az egyénben. Jó ember volt, és nagyon jóképű is, mellesleg 1928-ban és 1929-ben ő lett az Egyesült Államok kardvívó bajnoka, s az 1928-as, meg az 1932-es olimpiákon ő képviselte választott hazáját, így Kahlónak nem volt nehéz beleszeretnie.
Trockij, Breton
Muray mellett Frida másokat is a kegyeiben részesített, leginkább azért, hogy bosszút álljon a férjén. Amikor Trockij, az orosz forradalom egyik exvezetője Sztálin elől menekülve Mexikóba kényszerült, és a Kahlo házaspár szomszédja lett, Kahlo rájött, hogy Rivera a szó szoros értelmében isteníti az oroszt, így vele is megcsalta.
Egy másik híresség, André Breton is szívesen lépett volna szerelmi kapcsolatba Kahlóval, de hozzá egyáltalán nem vonzódott, és inkább nevetségesnek tartotta, az egész szürrealizmusával együtt. Breton viszont két kiállítást is szervezett neki, egyet New Yorkban, egyet pedig Párizsban, ahol a Louvre megvette egy képét, és Frida elnyerte Kandinszkij és Picasso dicséretét is.
Kahlo az 1940-es években alkotta legszebb munkáit, és elég sokáig kellett várnia, hogy önálló kiállítása lehessen a saját hazájában. Amikor erre sor került a mexikóvárosi Kortárs Művészetek Múzeumában, megint nagyot alakított. Az orvosok eltiltották a megnyitótól, azzal, hogy ágyban kell maradnia. Kahlo erre elszállíttatta a baldachinos ágyát a múzeumba, ő meg mentőautón érkezett, és ágyában fekve élvezte végig a megnyitóünnepséget.
Frida és Nicholas kapcsolatának végéről több búcsúlevél is fennmaradt. Az egyik legszívszorítóbb Fridáé:
„Amikor megkaptam a leveled, azt sem tudtam, mihez kezdjek. Be kell vallanom, képtelen voltam visszatartani a könnyeimet. … A legőszintébben csak annyit akarok elmondani neked, hogy a legeslegjobbakat érdemled az életben, mert azon kevesek közé tartozol ebben a mocskos világban, akik önmagukkal szemben is képesek becsületesen viselkedni.”
Még nincs hozzászólás