Folklórkutatók
Nálunk az általános iskolában már második osztálytól kötelező tantárgy volt a néptánc. Máig szeretettel gondolok Ági nénire, akitől nemcsak a lépéseket sajátítottuk el, de sokat mesélt a néphagyományokról és a népdalgyűjtésről is. Pár szóban a kezdetekről.
Magyarországon használtak először hangfelvevőt a népdalgyűjtéshez: kezdetben fonográf segítette a kutatókat. 1896-ban egy magyar etnográfus, Vikár Béla Európában elsőként rögzített népdalokat ezzel a készülékkel. A mai Szlovákia területén Vikár Béla fonográf felvételein kívül a népzenekutatás két úttörője, Bartók és Kodály, valamint munkatársai, Lajtha László és Molnár Antal gyűjtöttek magyar népzenét. 1918 után a népzenei gyűjtő- és kutatómunka megszakadt.
A kutatók elsősorban az „eredeti”, csiszolt változatokat keresték, amelyeket szerzeményeikben vagy közvetlen népdalidézetként, vagy feldolgozva, nemzeti jellegű saját kompozícióként mutattak be a nagyközönségnek. Csak később vált a kutatás néprajzi és tudományos érdeklődésűvé.
Bartók Béla, Kodály Zoltán és Lajtha László voltak azok, akik kiszélesítették a gyűjtést a Kárpát-medencében élő népekre, vagyis lefektették a folklórkutatás alapjait.
„A magas szintű tudományos feldolgozás mellett mindhárman arra törekedtek, hogy a gyűjtött népzenét a kortárs kultúrába is beépítsék, az oktatás és a közművelődés számára is elérhetővé tegyék” – áll a Hagyományok Háza honlapján, ahol arról is olvashatunk, hogy 1990 után világszerte tovább nőtt az érdeklődés a Kárpát-medencei folklór iránt.
Ez a megnövekedett igény hívta életre a Folklórdokumentációs Könyvtárat és Archívumot, amely az érdeklődők számára hozzáférhetővé teszi a Magyarországon felhalmozott, a Kárpát-medence vagy akár távolabbi tájak bármely etnikumához tartozó népzenei és néptáncgyűjtéseket.
Bartók Béla Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? című írása végén ezeket a sorokat olvashatjuk:
„Nem vagyok matematikus, sem közgazdász, de talán nem tévedek, mikor azt mondom: ha csak azt a pénzt fordítanák népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésre fordítanak, akkor ezen a pénzen az egész világ népzenéjét föl lehetne gyűjteni.”
Még nincs hozzászólás