Földes Eszter a humorról
A Ridikül stúdiójában, de sokszor a sminkszobában vagy az adás felvétele után, amikor a vendégek úgy belejönnek a témába, hogy még a folyosón, az öltözőkben is folytatják a beszélgetést olyan történetek hangzanak el, amelyeket még hónapokkal, sőt évekkel később is jó felidézni. A magazin új rovatában erre vállalkozunk. Elsőként a Humor mindenen átsegít című műsor egyik vendégét Földes Eszter színésznőt kérdeztük.
Tud egy titkot az életről, amit csak nagyon kevesen: hogy bármit meg lehet nézni a vicces oldaláról, mert igenis van mindennek olyan fele is.
„Most például a szakmám mentette meg az életemet – mesélte a sminkben az egyik felvétel előtt. – Elaludtam a konyhaasztalnál egy késő estig tartó munka után, előbb azonban gondosan beraktam a halrudakat a sütőbe, hogy másnap legyen mit ennem. Még felhívtam a szinkron-gyártásvezetőt, hogy hányra kell reggel menni; arra, mondjuk, nem gondoltam, hogy tizenegy óra van. Nem is vette föl.
Viszont reggel fél hatkor írt egy SMS-t: »Baj van?« Erre a csippanásra ébredtem, a konyha tele volt füsttel, én belehánytam a mosogatóba, szellőztettem, zuhanyoztam, de még a partnerem is nagyon szagolgatott a mikrofon előtt. Mondtam neki: nyugi, nem a baki miatt égek, csak majdnem magamra gyújtottam a lakást. Hát ezt imádom a szakmámban, látjátok?”
És nevetett az egészen. Ha pedig ő elkezd kacagni, az duplán vicces, mert az emberre átragad akkor is, ha nem nagyon érti – Eszter ugyanis mondja, hogy min nevet, csak a nevetéstől nem tud beszélni – a Humor mindenen átsegít című adásban épp Laár Andráson kapott nevetőgörcsöt:
„Olyan vicces, hogy komolyan beszélsz! És elképzelni, hogy buddhista pap vagy, ezzel a Besenyő Pista bácsi karakterrel, ez annyira vicces, ne haragudj… úgy megszokja az ember Tompikát!” – innen jött aztán az a rész, amit nem értettünk a nevetéstől, de kivártuk, hátha egyszer csak megint meg tud szólalni. Amikor már tudott, arról beszélt, mennyire más a női és a férfi humor. Mert szerinte valóban különbözik a férfiak és a nők humora, de nem azért, mert a humorérzékük más volna.
„Nehezebb helyzetben van egy nő, mint egy férfi, mert a csúnya szavak a pasiktól viccesek, a nőktől közönségesek. Óvatosabban kell mozogni, mert ha ugyanazt a humort képviselem, mint egy férfi, akkor egy kicsit fölszisszennek a társaságban. Pedig rám nagyon ragadt ez az egész, hiszen két öcsém van.
Úgyhogy a férfiak engem ezért nagyon jó fejnek tartanak, a nők viszont általában gyűlölnek. Megvan rólam a véleményük, hogy milyen közönséges vagyok. Én viszont őket látom prűdnek. Attól lesz a humor női, hogy mi azért mégsem engedhetjük el magunkat annyira, és megpróbálunk egy kicsit másként fogalmazni.”
A humor Esztert a rosszkedven is átsegíti: „A mai napom is rosszul indult, ilyenkor nagyon magam alá tudok esni, de a környezetemet nem kell ezzel terhelni, sőt, nem is szabad. Ilyen helyzetben megpróbálom a saját problémámat kívülről látni, kicsit megcsavarni, és viccet csinálni belőle. Ezzel megnevettetem a körülöttem lévőket, amitől aztán én is tudok magamon nevetni, és elindul egy gyógyulási folyamat.
Már beszélgettünk róla a testvéreimmel, hogy mi ezt kaptuk a szüleinktől, ezt a belső, gyermeki derűt, amit mi úgy hívunk, hogy delfinmosoly. Innen indul a humorunk, ez a vidámságunk alapja. És ezt nem szabad hagyni kikopni az ember életéből.”
Még nincs hozzászólás