Férfias nők és nőies férfiak
A férfi- és női szerepek évezredeken át szinte változatlanok voltak. Mindenki tudta, hogy a házasságban mi várható el a férfitól, és mi a nőtől. A férfiak feladata volt a család anyagi biztonságának megteremtése, a nőké pedig a család békéjének fenntartása, a háztartás és a kicsi gyerekek nevelése. A hagyományos női és férfiszerepek a tizennyolcadik század végén kezdtek változni. Napjainkra ez a folyamat gyorsulni látszik, a nők férfiasabbak, a férfiak pedig egyre nőiesebbek lesznek.
Hogy ez így van, azt látjuk, tapasztaljuk, érezzük. De vajon miért alakult így? Ki tehet erről? Karinthy szerint: „Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.” Vagyis? Hát a mai pasi annyira férfi, amennyire mi, nők engedjük, hogy azok legyenek. S a nő annyira nő, amennyire a férfi hajlandó nőként kezelni őt.
De hol van az már, amikor a férfi kinyitotta az ajtót a nő előtt, lesegítette a kabátját a ruhatárban, fizetett a vendéglőben, és cipelte a nő bőröndjét, ha utaztak? A nő védelemre szoruló volt, kedves, törékeny alkalmazkodó. A férfi erős, határozott, védelmet és biztonságot adó. Ez így volt természetes, a társadalom is ezt várta el tőlük.
Kislány vagy kisfiú?
Egykor már óvodáskorunktól létezett egy kép bennünk arról, hogy milyennek kell lenniük a lányoknak, illetve hogyan viselkednek a fiúk. Milyen az igazi nő s a valódi férfi. Ha kisgyerekeket megkérdeztünk, gond nélkül felsorolták a férfias és nőies foglalkozásokat, sportokat. Manapság? Nem ennyire nyilvánvaló ez a dolog. Sok családban a nő keres többet, ő van magasabb beosztásban. A háztartási munkákat sokszor a férfiak végzik. Egyre gyakoribb, hogy a férfi főzi meg a vacsorát, míg a nő edzésre megy.
A férfi- és női szerepek egyre kevésbé nyilvánvalóak. Pedig a magzat neme a fogantatás pillanatában, amikor a spermium a petesejtbe hatol, eldől. A petesejt mindig X, a spermium X vagy Y nemi kromoszómát hordoz. A nőknek két X, a férfiaknak egy X és egy Y kromoszómájuk van, tehát a gyermek nemét az apai ivarsejt határozza meg. A terhesség 6. hetében nincs különbség a nőnemű és a hímnemű embrió között, de a 7. héten az XY-os nemi mirigy herévé, egy héttel később az XX-es nemi mirigy petefészekké alakul. Születés után azonban a nők életét már nem csak a hormonok, hanem a környezet is befolyásolja.
Számít a nevelés?
Igen. A szülők még ma is – bár egyre kevésbé – önkéntelenül más magatartásformákat várnak el a kislányoktól, mint a kisfiúktól. Az a viselkedésminta, amelyet a szülők, a felnőttek mutatnak, hamar ráébreszti a gyermekeket, hogy hogyan kell viselkedniük.
A szereptanítás szinte öntudatlanul már a csecsemőkorban megkezdődik. Egy kísérlet során kisgyermekes anyákra idegen, féléves csecsemőket bíztak. Az asszonyokat arra kérték, hogy játsszanak a gyerekekkel. A jellegzetesen fiúnak öltöztetett csecsemőknek az anyák valamilyen ’férfiasnak’ tekintett játékot – kisautó, kalapács formájú csörgő – adtak, míg a lánynak hitt babának puha plüssállatkát. Játék közben a fiúnak öltöztetett csecsemőket főleg mozgékonyságukért, csintalanságukért, míg a lányként részt vevőket elsősorban a nyugalmukért és csendességükért dicsérték meg.
Még ma is igaz, hogy a szülők a lányokat általában jobban ellenőrzik és irányítják, mint a fiúkat, akiket ezzel szemben inkább önállóságra ösztönöznek. A kutatások azt is igazolták, hogy azok a gyerekek – fiúk és lányok egyaránt –, akikre szüleik nagyon vigyáztak, a széltől is óvtak, felnőttkorukban nőies vonásokat mutatnak.
Manapság egyre gyakoribb, hogy a szülők egy része tisztában van a nevelés ilyen irányú hatásaival, és az első években tudatosan próbál a hagyományos példákkal ellenkező irányba hatni: a kislányoknak játék vasutat, a kisfiúknak babákat vásárolnak. Mindezek hatására sok kislány válik öntudatossá, és sok kisfiú békésen babázik a barátaival, de előbb-utóbb mindig kiderül, hogy a nevelés ellenére a kislány mégis csak jobban szereti a fodros ruhákat, és a kisfiúk nagyobb érdeklődést mutatnak a fegyverek iránt. Ez azt bizonyítja, hogy nem létezik nemtől független nevelés.
Történelmi okok a háttérben
A nemi szerepek körüli változás a női egyenjogúságért vívott harccal kezdődött, annak az eredménye. A nők teljes egyenjogúságának igénye először a 18. század végén merült fel. A szüfrazsettek a nők választójogáért, tanuláshoz, tulajdonhoz való jogáért küzdöttek. Amikor kitört az első világháború, az asszonyok a fronton harcoló férfiak helyébe léptek az üzemekben, és kiderült, hogy el tudják látni ezeket a feladatokat. Ez szétzúzta a politikai egyenlőségükkel szembeni érvek nagy részét.
Az elkövetkezendő években egyre több fajta munka vált hozzáférhetővé a nők számára, bérük azonban alacsonyabb maradt, és elenyésző kisebbséget képviseltek a politikai és üzleti élet vezetői rétegében. Ezek az okok hívták életre az 1960-as években az Egyesült Államokban a Nők Felszabadítási Mozgalmát, amely Európára is átterjedt. E mozgalom világnézetét általánosan a feminizmus szóval jelölték. Figyelmét a nemek egyenlőségére összpontosította minden téren, és olyan, korábban kevésbé tárgyalt kérdésekkel is foglalkozott, mint a nemi erőszak, a szexuális zaklatás, az abortusz.
A feministáknak sikerült több kedvező törvényt kiharcolniuk, elsősorban az egyenlő esélyek biztosítása és a bérezés területén. Látszólag tehát a nők megszerezték a jogukat mindenféle munkához, pozícióhoz, sporthoz és egyenlő bérezéshez. Elvileg. A valóság azonban az, hogy ugyanazon pozíciókban, ugyanolyan munkavégzés esetén még ma is, még a nyugati demokráciákban is kevesebbet keresnek, mit a férfiak.
Magyarországon például a női vezetők minden év novemberétől az év végéig már ingyen dolgoznak. Átlagban ennyi, másfél hónapnyi különbség van a férfiak és a nők fizetése között. A nők sokszor azt hiszik, hogy ha szorgalmasan, jól dolgoznak, azt majd észreveszik és elismerik őket. Nem tudják menedzselni magukat. Nem merik elhinni, hogy ők is ugyanolyan jó vezetők. Nem mernek magasabb fizetést kérni. Arról nem is beszélve, hogy a világ sok részén a nők legelemibb emberi jogai ma is hiányoznak, sok helyen még házastársukat sem választhatják meg saját maguk.
Amikor a férfi és a nő elválik
Tíz-tizenkét éves korig a lányoknak és a fiúknak egyébként hasonló az érdeklődésük, a két nem alig különbözik teljesítményeiben és önértékelésében. A serdülőkor azonban a legtöbb lánynál változásokat okoz. A lányok kezdenek ’kényeskedni’. Kerülik a fiús sportokat. A serdülőkorban a két nem határozottan utálja egymást. A szépség ekkortól válik kiemelten fontossá. A lányok órákon át vizsgálgatják külsejüket a tükörben, és meg vannak győződve arról, hogy náluk rondább lény a földre még nem született.
A barátnők egymás ruháit próbálgatják, hajukat színezik, tetkókat ragasztanak. Ugyanis meg kell találniuk saját, anyjuktól független identitásukat. Ez nem könnyű, és nem is mindig sikeres. Vannak lányok, akik az anyai mintát követve, vagy éppen elutasítva nőiességüket kezdik hangsúlyozni, míg mások aktív, férfias irányba fejlődnek: energikusak, nagyravágyóak, dicsőségért küzdenek. Előszeretettel választanak férfias sportot és foglalkozást. Párkapcsolatukban gyakran kezdeményezők és irányítók.
Sokszor tiltakoznak minden olyan tevékenység, pl. házimunka ellen, amely a hagyományos családmodellre emlékeztet. Teszik ezt annak ellenére, hogy erejük forrása éppen a nőiességében rejlik. A lányoknak tehát meg kell találniuk saját identitásukat, amely magába olvasztja az anyjukét, de láthatóan különbözik is tőle. Rá kell jönniük, hogy milyen az igazi, a vonzó nő.
Nem könnyű a kérdésre válaszolni. És nem csak azért, mert ez ízlés dolga. A női magazinok egyre többet beszélnek arról, hogy valójában a nők erősebbek, életképesebbek, mint a férfiak. A gyermeknemzésen kívül tulajdonképpen bármire képesek. Pontosan ugyanolyan jól vezetnek autót, politikai pártot és vállalatot, mint az erősebb nem képviselői. Sok, korában férfiasnak hitt sportban kitűnő teljesítményt nyújtanak. Éppen az a vonzó bennük, hogy függetlenek.
Korunk szépségideálja a nyúlánk, keskeny csípőjű, kisportolt, izmos nő, akit azért telt keblekkel áldott meg a Teremtő. Vagy a plasztikai sebész. Esetleg a gyenge, támaszra szoruló, kicsit gömbölyű Icuka az igazi nő? A környezet, a reklámok, a filmek és az újságok egyik vonulata az önálló, jól képzett, okos, karrierjét építő nő ideálját erősíti. Míg bizonyos nagy nézettségű sorozatok, romantikus filmek továbbra is az igaz szerelemről szólnak, melyben az ellenállhatatlan férfi rátalál a gyenge nőre, erős karjába szorítja, és vigyáz rá, amíg meg nem hallnak.
Korunk nőideálja
Kalapját mélyen a szemébe húzva, szivarvéggel a szája sarkában, derekán pisztollyal, földet söprő kabátban lazán és hanyagul rúgja be a vadnyugati kocsma ajtaját Sharon Stone a klasszikus bosszúállós westernben, A gyorsabb a halálnál című filmben. Acélszürke szeme hideg és kegyetlen. Mozgása, mint a férfiaké, mégis mindenki szerelmes belé. Mert Sharon Stone akkor is nő, ha mesterlövészt játszik.
A mai nő ugyanis egyre kevésbé gyenge és légies. Tévedés azonban azt gondolni, hogy ez csak most van így. A történelem folyamán a társadalom csekély, szűk rétegét alkotó uralkodó osztályok tagjain kívül az asszonyok éppen úgy, mint a primitív társadalmak nőtagjai, rendkívül nehéz fizikai munkát végeztek. Csak így volt eltartható, fenntartható a család. Ezért az erős, egészséges nő volt a szép. Csak az ’úri körökben’, ahol nem volt feladata az asszonynak munkát végezni, ott volt ideál a karcsú derekú, vékony bokájú, fehér bőrű, támogatásra, védelemre szoruló hölgy.
Aztán ahogyan a történelem kereke forgott, a nőideál is változott. A múlt század ötvenes éveiben az asszonyok traktort vezettek, a hatvanas-hetvenes években hegesztettek és forgácsoltak, a nyolcvanas-kilencvenesekben pedig feltűntek olyan férfias sportokban is, mint a labdarúgás. Nagyjából ekkoriban jelent meg az edzett nő ideálja, mely Jane Fondával az élen azért még nőies volt.
Az új évezredben a kifutók agárszerűen vékony női modelljei mellett egy újfajta női testideál van kibontakozóban: a fitnesz, a wellness világában élő, a jól ápolt, edzett test jegyeit magán viselő nő. A típus képviselői szigorúan csak magas fehérje-, magas energia- és alacsony zsírtartalmú ételeket fogyasztanak meghatározott időközönként. Gyakran utasítanak vissza baráti összejöveteleket vagy éttermi vacsorákat, hogy tartani tudják a kényszeres gondossággal kiszámolt kalóriákat és mennyiségeket. Általában otthon, maguk készítik el ebédjüket, gyakran becsomagolva azokat, hogy aztán az étkezési rendjük szerint meghatározott időben fogyasszák el. Ha a megtervezett rutint valami félbeszakítja, akkor intenzív szorongást élnek át. Az ilyen nők szeretik a férfias öltözködést, a férfiakra jellemző szokásokat.
Korunk férfiideálja
Milyen a jó pasi? Bizony manapság nehéz erre válaszolni. S mivel a nők is bizonytalanok, a férfiak is azok, amikor identitást választanak maguknak. Izmosak legyenek, kigyúrtak, tetováltak, vagy kisfiúsan gyengédségre szorulók? S a nők a választásban nem segítenek.
Mert a szexuálpszichológusok szerint a mai nő nem társa, hanem vetélytársa a férfinak. A gyengédséget gyengeségnek tartja. Munkahelyi vezető, esetleg üzletasszony, sokszor magasabb a jövedelme, mint a párjának. Emiatt elvárja tőle a megbecsülést, tekintélye elismerését. De akitől mindezt elvárja, annak szemében a nőisége megváltozott. Keménysége, céltudatossága, férfias allűrjei miatt már nem lehet őt dédelgetni, védeni. Pedig vágyik rá.
Az utóbbi három évtizedben egyre több férfi érzi úgy, hogy a sok, egymásnak ellentmondó elvárásnak képtelen megfelelni. A férfitársadalom különböző korosztályai különféleképpen reagálnak a változásokra. Az idősebbek ragaszkodnak a hagyományos férfiszerepekhez. A középkorúak szenvednek leginkább a szerepváltozásoktól. Gyakran küzdenek lelki zavaroktól, sokan közülük egzisztenciális válságban vannak. Megpróbálnak manőverezni a konzervatív és a modern szerepelvárások között és a ’macso’ életstílusról álmodoznak.
A fiatalok között vannak, akik passzívan alkalmazkodnak az emancipált nőkhöz, gyakorlatilag szerepet cserélnek velük, és női tevékenységeket végeznek. Megint mások kihasználják a megváltozott körülmények adta lehetőségeket úgy, hogy aránytalanul sok terhet raknak a nők vállára, például hagyják, hogy a munka mellett a házimunka és a gyermeknevelés is kizárólag rájuk háruljon.
Érdekes módon, míg száz évvel korábban a nők, mostanában a férfiak kezdenek jogaikért küzdeni. Vannak olyan férfimozgalmak, melyek a hagyományos férfiszerepek visszaállítását, megőrzését tűzik zászlajukra.
Ki a családfő?
Bár a nemi szerepek sokat változtak az elmúlt évtizedekben, mégsem annyira, mint gondolnánk. Egy szociológiai vizsgálat adatai szerint a vizsgált családokban, akár gyermekes, akár gyermek nélküli párokról van szó, túlnyomórészt férfi tölti be a családfő szerepét.
Valamivel magasabb arányban tölti be a családfő szerepét a nő, ha az együtt élő gyermek(ek) közül legalább egy már felnőttkorú. Gyakoribb, hogy a nő irányítja a családokat a nagyvárosokban és a fővárosban, az alacsonyabb jövedelmű családokban inkább, mint a jobb jövedelmi helyzetben levő háztartásokban.
Mitől nő a nő?
A női termékenység legjobb mutatója a női test ösztrogénszintje. Ha ennek megfelelő a mértéke, a nők testére a következők jellemzők:
- a derék- és csípőméret hányadosának értéke 0,7 körül van;
- az arc felépítésében a lágy vonások az uralkodók: nagy szem, telt ajkak, közepes méretű orr, közepes méretű áll, széles arc, viszonylag széles járomcsont;
- nagyobb mellek;
- gömbölyű fenék;
- gyér testszőrzet,
- szép haj és bőr.
Mitől férfi a férfi?
A férfiasság a szervezet tesztoszteronszintjétől függ. Ha e hormon elegendő mennyiségben van jelen, a férfi testére a következők jellemzők:
- a csípő váll-arány 0,85 körül van, ez széles vállat és keskeny csípőt, erős felsőtesti izomzatot jelent;
- az arc felépítésében a férfias vonások dominálnak: kiemelkedő orr, széles járomcsont, erős és széles áll;
- erős arc- és testszőrzet;
- mély hang.
Még nincs hozzászólás