Férfi kórtan
Az agonizáló hipochonder
Az életben férfias, kemény és energikus, ám amint valamilyen alattomos kórokozó megtámadja, sebzett, hisztiző, szorongó kisfiúvá válik.
Ha hőemelkedése van, jeges ülőfürdőt vesz, ha egyet tüsszent, három napra ágynak dől, ha megvágja az ujját, tetanuszért rohan. Testi tüneteit túlreagálja, ezért nehéz megítélni, hogy valóban rosszul van-e.
A bagatellizáló
Félvállról veszi a tüneteit, nem érdekli a megelőzés, az egészséges életmód. Meggyőződése, hogy sérthetetlen. Rájuk jobban oda kell figyelni, mivel maguktól sosem mennek orvoshoz. A komoly bajt is képesek bagatellizálni: „szúr a szívem, zsibbad a bal karom és szédülök, de biztos csak a melegtől van”. Úgy gondolkodnak, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. Bár nem mutatják, kifejezetten szoronganak, a félelmeiket azonban jellemzően elfojtják.
Az öntudatos gyógyszerellenes
Elvei vannak. Szilárd meggyőződése, hogy gyógyszert csak a gyengék szednek, neki semmi szüksége rá. Inkább végigszenved egy hétvégét, mint hogy bevegyen egy fájdalomcsillapítót, és akkor sem hajlandó vérhígítót szedni, ha már kétszer volt trombózisa. Személyiségét a mindenhatóság érzése uralja. Sok türelemmel, racionális magyarázatokkal nehezen ugyan, de meggyőzhető.
A gyógyszerhívő
Míg a „gyógyszerellenes” magában hisz, biztonságérzetét a belső kontroll, a saját magába vetett hit adja, addig a „gyógyszerhívő” kategória a külső kontrollban bízik, csak akkor nyugodt, ha mindennap minimum tízféle bogyót beszedhet. Egészsége visszaállítását, illetve megőrzését külső tényezőktől (piruláktól, vitaminoktól) várja. Gyakran kishitű, és az élet más területein sem bízik magában.
Orvosfóbiás
Inkább bevesz bármit, csak fehér köpeny közelébe ne kerüljön. Ez a típus az élet egyéb területein sem szeret segítséget kérni. Csak magában bízik, nagy a kontrolligénye. Kerüli az ismeretlen helyzeteket, gyűlöli a kiszolgáltatottságot, bizalmatlan az idegenekkel szemben. Tanácsos számára olyan orvost keresni, aki valamilyen okból neki is szimpatikus.
Még nincs hozzászólás