Férfi a szülőszobában!
Ha van meghatározó pillanata az életünknek, a gyerekszülés biztosan az, ebben talán minden nő egyetért. Sokan és sokszor mondjuk szerencsésen, hogy a várandósság életünk legszebb, legboldogabb időszaka. Arról azonban, hogy mindezekbe mennyire tudjuk vagy akarjuk bevonni életünk párját, már megoszlanak a vélemények.
Nálunk egészen a nyolcvanas évekig tilos volt az apás szülés, elsősorban higiéniai okok miatt. 1986-ban indítottak elsőként képzést a debreceni klinikán egészségügyi szakdolgozóknak a papás szülés bevezetésére. Szokásba is jött papával szülni, de vajon biztos, hogy minden apuka ezt akarja? És mi a helyzet az anyukákkal?
Peller Mariann lelkesen hurcolta magával a férjét az összes tanfolyamra, vizsgálatra, felkészítésre, amíg rá nem jött, hogy Gyurinak a kismamatorna nem olyan természetes közeg, mint neki. Marót Viki nem érezte szükségét párja jelenlétének, végül mégis úgy alakult, hogy a leendő apuka bent maradt a szülésnél.
Pásztor Annáéknál a kérdés nem volt kérdés. Anna már akkor kifejtette, amikor néhány hete, még a babával a pocakjában a vendégünk volt, hogy a férje egy angyal, akit azért küldtek le, hogy vigyázzon rá. „Feladatot szeretnél? Nesze, ott a Pásztor Anna”.
A cikket teljes egészében elolvashatják a Ridikül Magazinban!
2014. február 21. 14:50:06
Épp most olvasom egy múlt század közepéről szóló regényben, mennyire kitiltották a férfit/apát a szülőszobának még a közeléből is. Ugyan nem ebből a szokásból kiindulva, de az én szüléseimnél sem lehetett még jelen férfi, jóval később vezették be a lehetőséget. Határozottan a jó ötletek közé tartozik, a férfi legalább mentálisan vegyen részt "szerelme bizonyításának eredményében". Az sem baj, ha leájul a szülőszoba padlójára, valamit bizonyára tanul belőle. Remélhetőleg nem azt, hogy megutálva az asszonyt, olyan nőt keres, aki nem fog neki ilyen eseményt produkálni.
Én a nem kívánt gyermekek születésének eseményére sem csak lehetővé tenném, hanem kifejezetten be is rendelném az apát, térjen észre, lássa meg, mi a következménye az ő meggondolatlan élvezetének.
Ezt az első valóban jó lépésnek tartom ez ügyben. Következnék még néhány javaslat:
A fiúk agyát már a szülőknek/iskolának kell átmosni, hogy kötelező az óvszer, társnőiket, a gyereklányokat megóvandó a sokszor tragédiába torkolló abortusztól.
No és persze a lányokban is tudatosítani kell, hogy ragaszkodjanak hozzá, óvszerhasználat nélkül ne engedjék magukat attól a félelemtől megérinteni, hogy akkor a fiú elmegy tőle máshoz, akinek óvszer nélkül is jó. Ilyen korban ugyanis még nem a szerelem dominál, hanem a szexualitás. A lányoknak tehát már korán tudniuk kell, hogy saját épségüket, későbbi gyermekvállalásaikat veszélyeztetik egy korai abortusszal, a pirulák azonnali, sőt jövőbeli mellékhatásairól már nem is beszélve (Contergan-ügy!). És ha ez megoldott, a védekezés mindenhol természetes, a fiúk nem lesz kihez átpártolniuk.
Vajon mikor építjük be a férfiak agyába, hogy mivel továbbra is a nő szül, az ő egészségére kell vigyázni minimálisan azzal, hogy a férfi legalább a védekezést oldja meg másképpen? Mert ma még jórészt az ő élvezetük van az előtérben.
Harmadik lépésként még abból a tévhiedelemből is ki kell a férfiakat rángatja, hogy a nő a "hibás", ha lányt és nem fiút szül. Mert még ez is igen sok helyen megvan.