Félelmek és fóbiák
A félelem az, ami megvéd a veszélytől. A fóbiáknak nem sok közük van a veszélyhez. Intenzív, irracionális félelmekről van szó, amikor tudjuk, hogy a szorongás alaptalan, de képtelenek vagyunk visszafojtani az érzéseinket. Ezek pedig olyan erősek, hogy akár meg is béníthatnak. Több mint százféle fóbiát azonosítottak már, ezek közül az orvosi lexikon segítségével a leggyakrabban előfordulókat választottuk ki.
Agorafóbia
A pánikbetegek körülbelül felénél-harmadánál alakul ki. Az agorafóbiások rettegnek minden olyan helyzettől, ahonnan nem tudnak könnyen kiszabadulni, vagy szükség esetén nem kapnának segítséget: ilyenek a szűk helyek, mint például a busz, a metró vagy a lift, illetve a minden irányban nyitott térségek, mint a tengerpart vagy egy mező.
Az agorafóbiában szenvedő betegek minden olyan helyzetet elkerülnek, ahol roham törhet rájuk. Ennek következtében leszűkül a mozgásterük, csupán néhány biztonságos hely marad a számukra – többnyire a saját otthonuk. Csak néha szánják rá magukat, hogy egy családtag vagy jó barát társaságában messzebbre is elmerészkedjenek. Ha ez meg is történik, nagyon rosszul érzik magukat, remegés, végtagzsibbadás, izzadás törhet rájuk.
Klausztrofóbia
Elnevezése a latin claustrum „zárt hely” és a görög phobos „félelem” szavakból ered: a zárt terektől, a bezártságtól és a korlátozottságtól való súlyos (az egyént normális életvitelében nagymértékben akadályozó) félelem. Tipikusan szorongásos zavarként tartják számon, ami gyakran vezet pánikrohamokhoz. Egy tanulmány kimutatta, hogy a Föld népességének 5–7 százaléka súlyos klausztrofóbiában szenved.
A klausztrofóbiások nem maguktól a helyektől félnek, inkább attól, hogy mi történhetne velük, ha bezárnák őket oda. Ilyen esetben a beteg fulladástól kezd félni, mert úgy véli, egyszer csak elfogyhat a levegő ott, ahová bezárták. A klausztrofóbia úgy alakul ki, hogy az agyunk összefüggésbe hozza a kis helyeket a közvetlen veszéllyel, ami gyakran valami múltbéli, nyomasztó tapasztalaton alapul (például beszorult valahová a beteg).
Szociális fóbia
A szociális fóbiában szenvedő egyén az emberek között bizonytalannak érzi magát, retteg attól, hogy kínos helyzetbe kerül. Úgy érzi, mindenki őt figyeli, és minden reakciója jól észrevehető. A beteg a képzeletében eltorzítja az egész helyzetet, és jellemzően úgy gondolja, csakis ő kerülhet ilyen kínos szituációba, ezeket a gyötrelmeket egyedül ő élheti át, más mindenki „egészséges”. Mindennapjai pszichésen kimerítik, főleg, ha emberek között kell időt töltenie (például munkahelyen, hivatalos helyiségekben). Legtöbbször a nyilvános beszédtől és a közös étkezéstől való iszony formájában jelentkezik a baj.
Ezeken kívül is számos specifikus megnyilvánulása lehet, például a betegnek félelmet okoz a nyilvános szereplés, a közös mosdó használata, a bemutatkozás, a telefonálás, az elpirulás, az izzadás, a megszólítás, a másokkal történő beszélgetés, látogatók fogadása, a mások általi megítélés, a mások előtti írás, a felelés, a vizsgázás. A szorongás mértéke kiterjedhet az orvossal való találkozásra is, így megnehezítve a kezelést.
Brontofóbia
A görög vihart, mennydörgést jelentő bronte a szó eredete, vagyis a brontofóbia a mennydörgéstől való félelem. Habár a legtöbb ilyen ember felfogja, hogy nem lesz baja a dörgéstől, nem hajlandó utcára menni zivatar idején, sőt, még a lakásán belül is elbújik az asztal alá, a fürdőszobába, befogja a fülét, behunyja szemét, hogy a lehető legjobban kizárja a külvilágot.
A mennydörgéstől és a villámlástól való együttes félelmet asztrafóbiának nevezik, és nemcsak emberekre, hanem állatokra is jellemző lehet.
Akrofóbia
Abnormális félelem a magasságtól. Extrém szorongást és pánikot is képes kiváltani. Könnyen rohamot okozhat egy szimpla lépcsőmászás, erkélyről, hídról való letekintés vagy a létrára való felkapaszkodás is. A félelem olyan mértékű is lehet, hogy az adott személy képtelen megmozdulni, szinte lebénul. Az is előfordulhat, hogy a félelem következtében nem tud visszamenni a kiindulópontjára az adott helyről, s úgy kell lehozni onnan, mert bár kerüli a magas helyeket, gyakran már csak akkor veszi észre, hogy rátört a félelem, mikor fent van valahol.
Ez a fóbia gyakran halálfélelemmel párosul, tünete lehet szívdobogás, szédülés, izzadás, mellkasi fájdalom, s az úgynevezett. „lehúz a mélység” érzete.
Még nincs hozzászólás